„A történelmet a győztesek írják.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

2013 legolvasottabb cikkei

A német hadvezetés 1941 telén csúfos vereséget szenvedett Moszkvánál, így 1942-ben mind eddiginél nehezebb feladat hárult a szövetségesekre. A birodalomnak újabb seregekre volt szüksége. Wilhelm Keitel vezértábornagy - a német véderő főparancsnokságának egykori vezetője - 1942 január 21-én Magyarországra utazott a kormánnyal való tárgyalás végett. Az eredmény: Magyarország 9 gyalogos és 1 páncélos hadosztály kiállítását vállalta magára. Ezekből alakult meg a 2. magyar hadsereg vitéz Jány Gusztáv parancsnoklatával, mely a fronton Weichs tábornokhadseregcsoportjához tartozott.

Ma oroszosnak nevezzük, ha valami nagy, nehéz. Nem mindig volt ez így, a németek szintén vonzódtak a túlméretes szörnyetegek iránt. A harckocsik terén különösen. Az első világháborúban már megmutatkozott ez: az angol és francia tankokra válaszul eleinte csak lózungokkal operáltak. „A harckocsi – ostoba fantázia és sarlatánság. Ezek a gépszörnyek csak rövid ideig lepik meg a katonákat, de a német katona egészséges lelke hamarosan megnyugszik és könnyedén elbánik az ostoba géppel.” – mondták ekkor még a német hadvezetők.

2001-ben Magyarországon is bemutatásra került az „Ellenség a kapuknál” című film, amely megpróbált tudósítani a háború egyik legérdekfeszítőbb mesterlövész-párbajáról, ami a német Erwin König őrnagy (némely források Heinz Thorvald névvel tesznek említést róla) és a szovjet Vaszilij Zajcev között zajlott, Sztálingrádban, 1942 telén. A két főszereplő nevén kívül vajni kevés valóságalapja volt a filmnek, ugyanis az események másképp történtek, de Hollywood, már többször is bebizonyította - ha csak a II. világháborúról szóló filmeket is veszem alapul - , hogy nem igazán érdekli a hitelesség, pontosság. Véleményem szerint a film rendezője ki sem nyitott egyetlenegy háborús memoárt, illetve nem érdeklődött, hogy kik is voltak ezek az emberek. Így lett a harmincöt éves szibériai, keménykötésű erdőgazdálkodási technikumot végzett, a flotta tengerészgyalogos alakulatainál szolgáló Zajcevből egy nárcisztikus, analfabéta, zsenge tizenéves ifjonc. Megértem, hogy a filmipar és a történelmi tényszerűség összeférhetetlenek, de érdemes lett volna áttanulmányozni Zajcev: Notes of a Sniper című emlékiratát, illetve a német és szovjet frontkatonák visszaemlékezéseit (melyek egyébként szép számmal akadnak).

A háború okai szerteágazóak. Egyrészt visszavezethetők az első világháborút lezáró versailles-i békéig, amely Németországnak több mint előnytelen feltételeket szabott. Íme néhány a feltételek közül: 33 millió dollár jóvátétel, a német hadsereg 100.000 főre korlátozása, megtiltották a páncélautók, harckocsik, tengeralattjárók, repülőgépek és mérges gázok gyártását. A Rajnától keletre eső 50 km széles sávot demilitarizált övezetté nyilvánították. Elzász, Lotaringia, Saar-vidék, Nyugat-Poroszország, Poznań (Posen), Felső-Szilézia, Danzig (Gdańsk) területét pedig elcsatolták Németországtól. A háború előzményeihez tartozik a nagy gazdasági világválság, amely hozzájárul Hitler és a nemzetiszocialista párt hatalomra jutásához Németországban (1933). Hitler hamar magáénak mondhatta a "Führer" címet, egészen pontosan 1934-től.

A II. világháború idejére a katonai doktrínák a legtöbb helyen igyekeztek szakítani az előző háború elmaradott és vétkes harcászati és hadászati elgondolásaival. Ebből kifolyólag minden hadsereg igyekezett kikísérletezni a gyors térnyerés különféle módozatait. Sokáig ezt az irányvonalat csak a frontvonalak gyors helyi áttörésével kivitelezhető megoldások fémjelezték, melyekben nagy szerep jutott a páncélosokkal szorosan együttműködő gyalogság bevetésének, légi- és tüzérségi támogatással. Ám a külföldi katonai teoretikusok már az 1930-as évek elején elkezdtek foglalkozni a harmadik dimenzió, a függőleges átkarolás megvalósításának elméleti kérdéseivel.
A magyar szaksajtóban 1930 elején jelenik meg egy finn szakember, Friedrich W. Borgmann egy évvel korábbi cikkének kivonata, mely szerint az első világháborúhoz hasonló állóháborúk bebizonyították, hogy a szárazföldön döntést kicsikarni lehetetlen, így gyors megoldást jelenthet a függőleges átkarolás, melyet az író repülőgépek leszállásával tart kivitelezhetőnek. Ezt követően sokáig a repülőgépes leszállást tekintik a függőleges átkarolás egyetlen kivitelezhető módjának, az ejtőernyős ledobással célba juttatott csapatok elképzelése évekig még csak szóba sem kerül. A téma első felvetésének apropójaként a Szovjetunió 1935. augusztus 18-ai első tömeges ejtőernyős bemutatójáról készült tudósítás szolgált.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább