Uralkodói nevén HSÜAN-T'UNG (1906. február. 7. Peking, Kína - - 1967. okt. 17. Peking). Háromévesen került a mandzsu trónra, mígnem 1912. február 12-én az előző évben lezajlott polgári forradalom következtében lemondásra kényszerült. Ezzel véget ért a mandzsu dinasztia 267 éves uralma és lezárult a kínai császárság két évezredes történelme is. Felvette a Henry nevet. 1924-ben titokban elment Pekingből, és az akkori japán gyarmat területén Tiencsinben élt. A japánok 1932. március 9-én kinevezték bábállamuk, Mandzsukuo elnökévé, 1934 és 1945 között pedig K'ang-te néven ennek az államnak a császára volt. A II. világháború végén 1945 augusztusában orosz hadifogságba esett. 1950-ben visszavitték Kínába és háborús bűnösként ítélték el, de 1959-ben úgynevezett amnesztiát kapott.
Önéletrajza Az utolsó kínai császár voltam címen jelent meg, a történetet Bernardo Bertolucci filmesítette meg 1988-ban.
A japánoknak miért volt fontos, hogy egy uralkodót állítsanak Mandzsúriai államának élére? A legitimálás miatt, hiszen ha egy egykori törvényes uralkodó kerül a terület élére azt a környező politikai nagyhatalmak talán könnyebben elfogadják, illetőleg lokális térségben is elfogadják az annektálást. Ilyen politikai és társadalmi viszonyok közepette indította meg 1931-ben az észak-kínai Mandzsúria déli részén állomásozó japán helyőrségi alakulat, a Kvantung Hadsereg azt a folyamatot, amelynek következtében lerohanhatott Mandzsúria négy tartományából hármat. A gazdasági világválság és a Japánon belül egyre erősödő nacionalizmus alapján a Kvantung parancsnokai úgy kalkulálták, Tokió nem lesz abban a helyzetben, hogy helytelenítse aukciójukat. Csang Kaj-sek nacionalista Kuomintangjának egyre nagyobb sikere arra utalt, hogy a kínai polgárháborúk véget érhetnek, ami nem kedvezett Japán kínai törekvéseinek. A Kvantung parancsnokai azt is sejtették, hogy a nagyhatalmakat nem nagyon izgatja Mandzsúria sorsa: 1928-ban sem érdekelt senkit egy, a helyi hatóságok által kiprovokált szovjet intervenció. Következésképpen a Kvantung Hadsereg előtt 1931-ben nagy lehetőségek nyíltak meg, s közben félnivalója gyakorlatilag nem volt. A mandzsúriai után Japán még két hadjáratot indított a nagy falon túl és attól északra – Belső-Mongóliában és Észak-Kínában. Ezek az egymás követő akciók 1937 elejéig tartottak; Japán ekkorra elfoglalta Mandzsúriát, és nagyrészt semlegesítette a kínai befolyást Belső-Mongóliában és Észak-Kínában, főként Sanhszi, Hupej és Santung tartományban. 1932 március 9-én Mandzsukuo Japán bábállam létrejött. Ő csak kirakatbábú volt, mert az igazi politikai, gazdasági és katonai hatalmat a Japánok megtartották. A Japánok átláttak a helyzet nagyságán. Észak-Kínában ugyanis éppen a kínaiak gyöngesége és a belső megosztottságuknak köszönhetően tudtak területeket elfoglalni.
A hsziani incidens arra figyelmeztette a japánokat, hogy Kína megpróbálja rendezni a viszályokat, hogy szembe tudjon szállni Japánnal.
Ezért a Japán militaristák gyorsan léptek, mielőtt Kína léphetne és megvalósíthatná terveit.1941. december 7-én reggel 6 óra 5 perckor, vagyis a támadás megindulásakor az amerikai flotta 350 kilométerre-északra volt Oahutól. A Japán repülőknek viharos szélben kellett felszállniuk: kifogták a legrosszabb időt a Kuril-szigetekről való elindulás óta eltelt 13 napban. Ennek ellenére a 49 Kate (Nakajima B5N) bombázóból, 51 Val zuhanó bombázóból (Aichi D3A) és 43 Zero vadászgépből álló első hullám 15 perc alatt a levegőbe emelkedett, s a támadás alatt csupán két gépet veszített el. A második hullám – 54 Kate bombázó, 78 Val és 35 Zero -7 óra 15 perckor felszállásra készen állt. A támadást segítette még öt zseb-tengeralattjáró is, melyeket az éjszaka folyamán bocsátottak vízre a Pearl Harbor-i kikötő bejáratának a közelében.
Felhasznált szakirodalom
H.P. Willmott, Robin Cross, Charles Massenger – A második világháború (World War II), Gabo Kiadó (2004 Dorling Kindersley Limited A Penguin Company, London), (cpt Kállai Tibor, 2006), 2006, 25. old
