(1856-1951)
Franciaország marsallja. Az első világháború egyik leghíresebb hadvezére, 1917-18-ban a hadsereg főparancsnoka. A két világháború között is fontos tisztségeket töltött be a hadseregben. 1939-ben spanyolországi nagykövetté nevezték ki, de a német támadás után Reynaud hazarendelte. Ellenezte a háború folytatását, a megoldást a mielőbbi békekötésben látta. Ezt az elképzelését Laval és a kormány több más tagja is támogatta. Reynaud lemondását követően 1940. június 16-tól õ lett a miniszterelnök. Június 22-én fegyverszünetet kötött a németekkel, ezután 1944-ig Vichy-Franciaország államfője volt. 1940 decemberében menesztette Lavalt, mert az a tengely fegyveres támogatása mellett érvelt, ám a németek nyomására 1942 áprilisában vissza kellett helyeznie őt a kormány élére. 1942 novemberében a németek megszállták Vichy-Franciaországot is, így Pétain kormánya gyakorlatilag a hódítók kiszolgálójaként működött tovább. 1945-ben a nácikkal való együttműködés miatt egy francia bíróság halálra ítélte. Büntetését de Gaulle később életfogytiglani börtönre változtatta.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
