Második világháború

Taktikai akció játék, stratégiai játék, szimulátor játék, egy egyszerű arcade játék, nos e kategóriák mind-mind a Battlestations: Midway-t hivatottak minősíteni. E stílus kavalkádként is felfogható gyűjtemény arra hívja fel a figyelmet; bizony az új Eidos WWII-es játékot nem is olyan egyszerű valamely megszokott, klasszikus kategórianévvel illetni, aminek eredendő oka szerintem az, hogy minden felsorolt stíluselem ismertetőjegyei fellelhetőek a játékban több-kevesebb súlyozással. Az igazsághoz talán azok járnak a legközelebb, akik a B:M-t egy taktikai elemekkel fűszerezett külső nézetes arcade akciójátéknak képzelik el.

 

 

 

Pergő ritmus, változatos hadieszköz és jármű használat jellemzi a B:M egyjátékos kampány rendszerét, ami mindjárt négy fő részből áll. Ezek közül az US Campaign a legkomplexebb, itt a 11 küldetés alatt - melyek időrendben játszhatók végig - átélhetjük a csendes-óceáni hadieseményeket az amerikai hadsereg oldalán. A további kampányjátékok 4-3-3 tipizált ütközete egy-egy haderő nemre koncentrál, így vannak hajós, repülőgépes, és tengeralattjárós küldetéssorozatok. A stílus elemzésénél már láthattátok, hogy a B:M bátran merít a klasszikus játékelemekből. Az akcióorientáltság az egész programot áthatja, az instant harc azonban több óra játékidő után sem válik unalmassá, leginkább azért, mert sokféle típusú és tulajdonságú (vízi: 45db. légi: 23 db.) harci járművet irányíthatunk. A játék stratégiai vénája leginkább a térképhasználat során erősödik fel, e funkció alatt, nem csak áttekinthetjük a hadszínteret, hanem egységeinket a térképen irányíthatjuk is, különböző konkrét célpontok ellen rendelve például a 3 gépből álló repülőrajokat.

 

 

E funkció alatt látni fogjuk az ellenséges hadmozdulatokat is, így hatékonyan reagálhatunk azokra saját taktikánk megváltoztatásával. A szimulátoros elemek közül a legátgondoltabb és legrészletesebb példa a csatahajók menedzselése harc közben, ezeknél a járműveknél menet közben tudunk hibát javítani, az elromlott lövegek és hajtómű javításától, a tüzek eloltásán át a beömlő víz kiszivattyúzásáig. Kifejezetten szimulátoros hatású a repülőgépanyahajókon a repülők ki-be mozgatása a hajógyomorból a szállítandó robbanószer egyidejű változtatási lehetőségeivel. Az arcade kategóriát erősítő játékjegyeknek általánosságban a járműirányítást említem, ez leginkább a repülőgépek esetében szembeötlő. Összegezve egyetlen stílusos jegy sem kapott akkora teret az Eidos Studios Hungary programozóitól ahhoz, hogy elsöprő dominanciát szerezzen, e játékfejlesztői döntés nekem bejött, a B:M játékélményét kifejezetten kellemesnek tartom.

 

 

 

A játékképekből láthatjátok, hogya program a grafikai megjelenítés terén minden igényt kielégít. Nekem leginkább a felhők animációja tetszett repülés közben, de tekintettel a számtalan valósidőben mozgatott járműre, nem lehet okunk panaszra sem a tűzharc, sem a robbanások megvalósítására, a torpedó indítások és találatok megjelenítése pedig kifejezetten látványos és valóságos. A grafikai motor jól teljesít, egy másodpercre sem akad be az alkalmazás a gyors járműváltásokkor, így csak a játékos habitusán múlik, hogy milyen ütemben váltogat az egyes harci gépek irányítása között. Az irányítás kapcsán érdemes arra figyelni, hogy mindig a teljes harcértékű osztag parancsnoki gépét vezessük, mert a program AI-ja sokkal óvatosabb mint mi. Például, egy csatahajók ellen irányított, torpedóval szerelt repülőgépraj vezérgépébe beülve jelöljük ki elsődleges célnak a legnagyobb japán hajót (fehér keret) majd adjunk parancsot a vezér követésére. Próbáljunk meg oldalról középen rárepülni a célra, így nemcsak a mi gépünk, hanem a két követő gép torpedója is nagy valószínűséggel be fog találni, ezt követően nyugodtan küldjük vissza az anyahajóra a rajt, és inkább a vadászgépköteléket irányítsuk, hogy a szemtelenkedő japán Zero-k ne okozhassanak veszteséget.

 

A látványhoz tartozik, de igazándiból inkább hangulati elem, a mindösszesen 32 részből álló animációs kisfilm, melynek epizódjai az egyes küldetéseket kötik át, és a kerettörténet erősítésére szolgálnak. A filmek minősége egyszerűen profi, ezért érdemes az egész remekművet újranézni a kampányjáték végén, dicséret illeti a készítőket érte.

 

 

 

A játék alapértelmezett kiosztása kombinált egér+billentyűzet, ez azonban egy percig sem szabad, hogy bárkit is megtévesszen. A hatékony B:M irányítás záloga egy 12 gombos botkormány hadrendbe állításán áll, vagy bukik. A fejlesztők e téren figyelmes előzékenységgel 8 vezérlő típus esetén (Xbox/Xbox 360 Controller; Logitech Rumblepad 2 és Extreme 3D Pro;Saitek P880/P990/P2600/P2900) előre be is kalibráltak mindent, a szerencséseknek semmi más dolga nincs, mint a menüben rákattintani a megfelelő típusra. Ezt követően a játékos válaszút elé kerül, vagy élesben játszva áll neki tesztelni, hogy melyik gomb milyen utasításért felelős, vagy nekivág az oktató résznek (Naval Academy), ahol mindenre fény derül szépen lassan. Ez utóbbi jelzőhöz egy kis magyarázatot is fűznénk. A B:M-ben nagy valószínűséggel minden idők egyik leghosszabb oktató részét sikerült összehozni. A tesztelés alatt körülbelül 60 percet vett igénybe a 11 szakaszra bontott betanítási rész végignézése. A betanítás büntetett, ezt kimondom annak ellenére, hogy az opció interaktív, azaz a felhasználóknak aktívan részt kell venni a „kiképzésben”, rendre végrehajtva a program által kért utasításokat. Valószínűsítem, hogy az érdemi információkat nagyjából 10 perces áttekintéssel is át lehetett volna adni a játékosoknak, vagy az első néhány misszió alatt is lett volna lehetőség, bevetés közben az éles kiképzésre. A megvalósítás szerintem túl hosszú és túl szájbarágós, szerencsére az opció használata nem kötelező, így végeredményben felhasználói döntés kérdése, hogy ki hogyan tanulja meg az irányítás fortélyait. Annyit azért a végére szúrnék, ha az egészet nem is nézitek végig, legalább a (3.)Tactical Map és (5.) Carrier Ops címen futó fejezeteket nézzétek meg, az ott tanultak később nagyon fontosak lesznek.

 

 

 

A Battlestations: Midway egy sokszínű, akció orientál WWII-es háborús játék, mind a tartalmáért, mind a játékélményért lehet szeretni, én mégsem ezért ajánlom a figyelmetekbe, hanem azért, mert a játék újra egy olyan „A” kategóriás alkalmazás, amit magyar fejlesztők alkottak. Zárszóként, a játék mellett, engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljam Walter Lord: Hihetetlen Győzelem című könyvét, mely olvasmányos formában dolgozza fel a Midway szigeteki csata történéseit. A dokumentum regényből választ kaphattok arra, hogy miként győzhette le a kisebb létszámú és lényegesen tapasztalatlanabb katonákból álló amerikai haderő a kor legütőképesebbnek és legnagyobbnak tartott japán tengeri flottáját.

 

Korhű történetvezetés

Sok jármű

Könnyű kezelhetőség

 

Rossz
Unalmas és hosszú oktatási szakasz

 

Forrás: theSOURCE