1915. július 17-én Sir Winston Churchill csak a halálra tudott
gondolni, így négy oldalon keresztül búcsúzkodott feleségétől,
Clementine-től. Bár a nő sosem olvasta a levelet, több millióan kaptak
hasonlókat: a politikai hattyúdalára készülő főrend a hadba vonulókhoz
hasonlóan adta fel halála esetén történő kézbesítésre a levelet.
„Ne gyászolj túl sokat. A halál csak egy baleset, és nem a
legfontosabb dolog, amely létezésünk során érhet minket. Teljességében,
különösképp mióta veled találkoztam drágám, boldog vagyok, és
megtanítottál, hogy milyen nemes lehet egy nő szíve.... Nézz előre,
légy szabad, élvezd a életet, gondoskodj a gyerekekről, és őrizd
emlékem. Isten áldjon, viszlát. W."
Amikor Churchill megírta a levelet, politikai karrierjének ideiglenesen vége volt: a Gallipolinál bekövetkezett tragédia miatt lemondott az Admiralitás első lordja tisztségről, és a hadsereg a frontra vezényelte. Clemmie-nek persze nem lehetett könnyű dolga: a kedves utolsó szavak előtt kemény három oldal részlétezte a hátrahagyott pénzzel kapcsolatos befektetési tanácsokat, és a poszthumusz hírnév kötelező fenntartását is. Így a nő például nem kaphatta meg Sir Winston minden vagyonát, hanem évi 300 fontból kellett volna gazdálkodnia, és még 10 ezer járt volna neki az életbiztosításból, azt azonban Winston anyjának haláláig nem lehetett felhasználni.
A levelet és sok más vonatkozó dokumentumot az egykori miniszterelnök, és sokak által a legnagyobb britnek tartott Churchill halálának negyvenedik alkalmából, most első alkalommal állították ki. Ezek azonban csupán másolatok: az eredetiek továbbra is a Cambridge-i Churchill Archívumban találhatók.
A kiállításon az egykori háborús postahivatal történetét is megismerhetjük meg. A 90 éve véget ért küzdelemben 75 ezer ember biztosította a háborús kommunikációt, akik közül 15 ezren soha nem tértek haza. 1914-ben még 700 ezer levelet továbbítottak, míg a háború csúcspontján közel 13 milliót. Az eredetileg egy pennys költség hamarosan a felére csökkent, és a posta szerepe soha nem ismert magaslatokba került.
Amikor Churchill megírta a levelet, politikai karrierjének ideiglenesen vége volt: a Gallipolinál bekövetkezett tragédia miatt lemondott az Admiralitás első lordja tisztségről, és a hadsereg a frontra vezényelte. Clemmie-nek persze nem lehetett könnyű dolga: a kedves utolsó szavak előtt kemény három oldal részlétezte a hátrahagyott pénzzel kapcsolatos befektetési tanácsokat, és a poszthumusz hírnév kötelező fenntartását is. Így a nő például nem kaphatta meg Sir Winston minden vagyonát, hanem évi 300 fontból kellett volna gazdálkodnia, és még 10 ezer járt volna neki az életbiztosításból, azt azonban Winston anyjának haláláig nem lehetett felhasználni.
A levelet és sok más vonatkozó dokumentumot az egykori miniszterelnök, és sokak által a legnagyobb britnek tartott Churchill halálának negyvenedik alkalmából, most első alkalommal állították ki. Ezek azonban csupán másolatok: az eredetiek továbbra is a Cambridge-i Churchill Archívumban találhatók.
A kiállításon az egykori háborús postahivatal történetét is megismerhetjük meg. A 90 éve véget ért küzdelemben 75 ezer ember biztosította a háborús kommunikációt, akik közül 15 ezren soha nem tértek haza. 1914-ben még 700 ezer levelet továbbítottak, míg a háború csúcspontján közel 13 milliót. Az eredetileg egy pennys költség hamarosan a felére csökkent, és a posta szerepe soha nem ismert magaslatokba került.
Forrás: Múlt-kor
