Egykori náci tisztviselőkkel szövetkezve akarta megdönteni a törvényesen megválasztott nyugat-német kormányt a hetvenes években Henry Kissinger amerikai külügyminiszter.
Egy német kutató bizonyítékokat talált arra, hogy Henry Kissinger, Richard Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, exkülügyminiszter puccsot tervezett egy volt náci tisztviselőkből és német arisztokratákból álló hírszerző hálózattal a nyugat-német kormány megbuktatására.
Kancellárrá választása után Willy Brandt nagy hangsúlyt helyezett az NSZK-nak az NDK-hoz, Lengyelországhoz, a Szovjetunióhoz és a szocialista blokk egyéb országaihoz fűződő kapcsolatainak normalizálására, ami aggodalommal töltötte el Nixont és az amerikai külpolitika elsőszámú irányítóját, a később Nobel-békedíjjal jutalmazott, vitatott megítélésű külügyminisztert.
A kialakult erőviszonyok tudomásul vételén alapuló, a kapcsolatok kiépítését célzó új német külpolitikai doktrína, az Ostpolitik ellen egy volt náci tisztviselőkből és német arisztokratákból álló kémhálózat alakult, amelynek kapcsolattartója Kissinger lett. A „Kis Szolgálat”-nak nevezett csoportosulást a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) hozta létre, s a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) lépett szövetségre. „Meg lehet buktatni a regnáló kormányt, de nem tudni, hogy ez mennyi kockázattal jár a CDU/CSU-re nézve” – idézte Kissinger aggodalmait az egyik névtelen ügynök.
Stefanie Waske német politológus hét éven át kutatta a kereszténydemokraták és bajor testvérpártjuk, a CSU politikusainak levelezését, amelyből a Die Zeit című német hetilap közölt részleteket; a kutatás eredményeit Waske jövőre könyv formájában tenné ismertté. Az időzítés akár rosszul is jöhet Angela Merkelnek, aki a CDU színeiben harmadszor is ringbe száll a kancellári posztért.
Az 1969-ben, a szociáldemokraták győzelmével végződő általános választások után megalakult titkos csoport számára a kegyelemdöfést Brandtnak az a lépése jelentette, amikor a kancellár elismerte a második világháború után meghúzott határokat és ígéretet tett arra, hogy nem folyamodik erőszakhoz a kommunista NDK-val szemben.
A hálózatot Hans Christoph von Stauffenberg, a Hitler elleni merénylet irányítójának unokaöccse vezette, a pénzügyi támogatókat Casimir Sayn-Wittgenstein hercegnek kellet felhajtania, a pénztárnok pedig Rudolf Hess egykori ügyvéde, Alfred Seidl volt. Az anyagilag bőségesen megtámogatott hírszerző szervezet telefonokat hallgatott le, leveleket bontott fel és informátorokat foglalkoztatott; Helmut Kohl kereszténydemokrata kancellár csak 1982-ben, röviddel hatalomra kerülése után oszlatta fel az obskúrus csoportot.
Forrás: Múlt-kor
