„A jelenlegi helyzetet számunkra adott lehetőségnek, nem pedig katasztrófának kell tekinteni." - Dwight D. Eisenhower

II. világháború - masodikvh.hu

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Párizs felszabadítása, 1944. augusztus

1944 augusztus elejére a németeknek már nem volt hol megállniuk Franciaországban. Szétvert csapataik visszaözönlöttek a német határ felé. A szövetségesek előrenyomulása kezdett diadalmenetté átalakulni. Augusztus 15-én végre sor került az Üllő-hadműveletre. Mintegy 50 000 amerikai katona szállt partra Dél-Franciaországban. Kevés ellenállásba ütköztek, szinte akadálytalanul haladtak egészen a Rhone völgyéig. Katonai szempontból a dél-franciaországi partraszállásnak csekély jelentősége volt. A ottani német erőknek az északi területek elvesztése után amúgy is vissza kellett vonulniuk. Az Üllő-hadművelet már inkább az Olaszországban tervezett további brit előrenyomulás, mint a németek ellen irányult. Hitler ugyanerre a következtetésre jutott. A dél-franciaországi partraszállás hírére Olaszországból három hadosztályt átdobott a Rajnához. Ahogy a szövetségesek eljutottak a Szajnáig és átkeltek rajta, szembetalálták magukat egy problémával: Párizzsal.
 
explorepahistory-a0k0n4-a_349

Eisenhowernek az volt az eredeti szándéka, hogy kikerüli, hadd maradjon német kézen. Hátha valamilyen kezelhető kormányzat jut hatalomra - egy átalakult vichy kormány, vagy a Harmadik Köztársaságból valamelyik vénség, voltaképpen akárki, aki nem De Gaulle. Ezeket a számításokat keresztülhúzta Párizs népe. Augusztus 15-én a metró dolgozói sztrájkba léptek. A rendőrség csatlakozott hozzájuk. Augusztus 19-én adta ki a felkelésre hívó szózatát a Párizsi Felszabadítási Bizottság. És ezen a napon a párizsi körzet Belföldi Haderői parancsnokának, Raoul-Tanguy ezredesnek a parancsára kitört a fegyveres felkelés.

Párizs német helyőrsége mintegy 20 000 katonából és tisztből állt, közülük 15 000 a külső védelmi gyűrűben, 5000 pedig magában a városban rendezkedett be védelemre. Dietrich von Choltitz tábornok a városparancsnok olyan utasítást kapott, hogy bármi áron is tartsa birtokában a fővárost, és készítse elő a Szajna-hídak és a legfontosabb épületek felrobbantását. Von Choltitz, Párizs kormányzója nem engedelmeskedett. Az ellenállás erőit azonban még így is a megsemmisülés fenyegette.

image541079x

De Gaulle sürgette, hogy küldjenek egy francia páncélos hadosztályt a fővárosba, Leclerc parancsnoksága alatt. Eisenhower vonakodva beleegyezett - végülis - inkább De Gaulle, mint a kommunisták. Leclerc augusztus 15-én érte el Párizst, és De Gaulle még ugyanazon a napon követte. Von Choltitz átadta neki a várost. De Gaulle első útja a hadügyminisztériumba vezetett: "Meg akartam mutatni, hogy az állam egészen egyszerűen visszatér, mindenekelőtt oda, ahol a helye van." A Hotel de Ville-ben nem volt hajlandó proklamálni a Köztársaság visszaállítását, mondván, hogy az meg sem bukott, és ő az elnöke. Mint kiderült, a kommunista veszély vaklárma volt. Épp ellenkezőleg, a kommunisták támogatták legállhatatosabban De Gaulle-t.

Vezetőjük, Thorez ezt azzal indokolta, hogy "az amerikaiak franciaországi jelenlétével megsemmisült volna a forradalom". Az igazi magyarázat azonban más volt. Sztálin eltökélten meg akart akadályozni mindenféle kommunista győzelmet az ő érdekszféráján kívül, és nem annyira az amerikaiak, mint inkább ő őrizte meg Nyugat-Európát a kapitalista demokrácia számára.

parislib1

Az elkövetkező zűrzavaros időszakban a fölfegyverzett ellenállási mozgalom kivégzett körülbelül 10 000 kollaboránst, valamint számos kommunistát is, akik annak idején, amikor még érvényben volt a szovjet-náci egyezmény, támogatták a háborút. Néhány hónapon belül De Gaulle helyreállította a francia államhatalmat. Az ellenállás vezetői léptek a vichy kormány kinevezte prefektusok helyére. Az ellenállás csapatait vagy lefegyverezték, vagy átvette őket a reguláris hadsereg. Franciaország ha nem is nagyhatalomként, de legalább független országként jelent meg újra a színtéren. Charles De Gaulle rászolgált a Köztársaság köszönetére.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább