A modern japán könnyűcirkálók új generációjának első és egyben utolsó képviselője lett az Oyodo, az Agano-osztály javított és megnövelt méretű továbbfejlesztése. Az eredetileg 8 egységből álló hajóosztályból csupán a névadó hajó készült el, mint a legkorszerűbb japán könnyűcirkáló. 1941-ben a kurei hajógyárban kezdtek el építeni, 1942. április 2-án bocsátották vízre és 1943-ban állítottak szolgálatba. A tengeralattjáró-vadász/felderítő feladatokra létrehozott hajó elrendezése érdekes képet mutat: fő fegyverzetét (2x3 db 155 mm-es löveg) - csakúgy mint pl. a brit Nelson-osztályon - a hajó elejére koncentrálták, szabadon hagyva a tatot 2-6 db felderítő hidroplán befogadására. Szolgálatba állítását követően Truk környékén került bevetésre, majd 1943 decemberében erősítést kísért és szállított Rabaulba. 1944 januárjában Truk közelében amerikai repülőgépek megrongálták, előbb Palauba, majd 1944 márciusában Szingapúrba vonták vissza. 1944. október 25-én a Cape Enganó-i csata során Ozawa tengernagy zászlóshajója, miután az a súlyosan sérült - és később el is süllyedő - Zuikaku hordozóról az Oyodora helyezte át parancsnokságát. Ezt a csatát ugyan sértetlenül megúszta, de 1944 novemberében amerikai gépek már súlyosan megrongálták, és végül mint a japán flotta nagy részével, vele is repülőgépek végeztek a kurei kikötő ellen intézett légitámadás során 1945. július 28-án.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1942
-
Vízkiszorítás: 8164 t (üresen); 11 433 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 192,1 m - szélesség: 15,6 m - merülés: 5,95 m
-
Sebesség: 35 csomó (64 km/h)
-
Személyzet: 776 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 gőzturbina - 110 000 LE
-
Hatótávolság: 19 610 km, 18 csomó (33 kilométer/h) sebességgel
-
Fegyverzet: 6 db 155 mm-es (2×III-/60) és 8 db 100 mm-es (4×II-/65) ágyú, valamint 18 db 25 mm-es (6×II) légvédelmi gépágyú (1943.) + 6 db hidroplán (1943)
-
Páncélzat: övpáncél 60 mm, fedélzet 30-50 mm, lövegtornyok 25-30 mm, barbetták 40 mm
