A Különleges Típusú Rombolók, vagy ahogy később elnevezték őket , a Fubuki-osztály első hajóit 1928-ban adták át a Japán Birodalmi Haditengerészetnek. Hatalmas ugrást jelentettek a haditengerészeti rombolók fejlődésében és szolgálatba állításuk a világ összes haditengerészetét sokkolta és szerte a Földön új rombolók tervezésére és építésére ösztönözte Japán vetélytársait ugyanúgy, mint szövetségeseit. A jól felszerelt és gyors Fubukik maguk voltak a megtestesülései a japán doktrínának, miszerint a mennyiséget minőséggel kell ellensúlyozni, de persze nem voltak hibátlanok.
A Fubuki-osztály megszületésének kiváltó oka az 1922-ben megkötött Washingtoni Flotta Egyezmény volt, ami megszabta az egyes hatalmak által szolgálatba állítható csatahajók és hordozók összsúlyát. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság esetében ez a mennyiség 533 ezer tonna volt, viszont Japánnak csak 320 ezernyi tonna „jutott”. Japán számára rögtön világossá vált mi is a teendő, ha vezető tengeri nagyhatalommá akar válni. A hordozók és csatahajók helyett a nehézcirkálói, tengeralattjárói és végül, de egyáltalán nem utolsósorban rombolói fejlesztésére kell összpontosítania és olyan fegyverekre, amelyeket a kisebb hajók is képesek hordozni, de a csatahajókra is nagy veszélyt jelentenek, mint a torpedó.
Ennek fényében a Haditengerészet Vezérkara 1925-ben egy új romboló kifejlesztését és építését indítványozta, a következő főtulajdonságokkal:
-
Vízkiszorítás: 1650 tonna
-
Maximális sebesség: 38 csomó
-
Hatótávolság: 4 ezer mérföld 14 csomós sebességgel
-
Fegyverzet: 6 x 12.7 cm-es löveg (3x2) , 9 61 cm-es torpedóvető cső (3x3).
-
A fegyverzet majdnem 50%-s növekedést jelentett a korábbi Mutsuki-osztály (4 db120 mm-es löveg, 6 torpedóvető cső) hajóihoz viszonyítva, de a hajótestnek a lehető legkisebbnek kellett lennie. Ez a két tényező igencsak nehéz munka elé állította a Haditengerészeti Építési Részleg mérnökeit , akik végül a legtöbb problémát leküzdve egy, a következő paraméterekkel rendelkező hajó terveivel álltak elő:
-
Vízkiszorítás: 1650 tonna
-
Hossz: 115 méter
-
Szélesség: 10 méter
-
Merülés: 3.2 méter
-
Maximális sebesség: 38 csomó
-
Teljesítmény: 50000 lóerő
-
Hatótávolság: 5000 mérföld 14 csomós sebességgel
-
Fegyverzet: 6 x 12.7 cm-es löveg (3x2), 9 61 cm-es torpedóvető cső (3x3)
A Yubari könnyűcirkáló építésénél felhasznált technikák segítségével a tervezőknek sikerült a nehézfegyverzetet egy kompakt, de robosztus hajótesttel ötvözniük, ami mindössze 250 tonnával haladta meg a Mutsuki-osztály súlyát. Annak érdekében, hogy biztosítsák a jó tengerjáró képességet a Fubukik előfedélzetét kiterjedt, magas felépítménnyel látták el és jelentősen megnövelték a hajóoldal-magasságot és a hajó oldalainak kiszélesedését. A híd építéséhez annyi duralumíniumot használtak fel, amennyit csak lehetett, hogy elkerüljék a hajó felülterhességét, továbbá a világon először rombolóknál, a hidat tetővel látták el. A híd tetejéhez hasonlóan a hajtómű működéséhez szükséges levegő beáramlását szolgáltató nyílások elhelyezésénél is az volt a főszempont, hogy a rossz időjárási viszonyok se befolyásolják a hajó teljesítményét.
A Különleges Típusú Rombolók igazi ereje fegyverzetükben rejlett. Löveg fegyverzetüket hat darab 12.7 cm-es löveg alkotta, amiket kettesével helyeztek el három toronyban. A korábbi rombolók nyitott lövegtornyaival szemben a Fubukik zárt, repesz- és időjárásvédett lövegtornyokat kaptak, amikkel magasan megelőzték vetélytársaikat. Egy torony, az „A” a hajó orrába került, kettő pedig , az „X” és az „Y” a hajótatra. Az osztály utolsó 14 hajójánál a lövegek maximális függőleges emelése már 70 fok volt, így képesek voltak ellátni légvédelmi feladatokat, így szintén a Fubukik lettek a világ első, kettős rendeltetésű ágyúval felszerelt rombolói. A lövegek tűzgyorsaságát jelentősen megnövelték a felvonógépek, amelyekkel a lövedékeket az ágyútornyok alatt található lőszerraktárakból felhúzták, ahelyett, hogy kézzel adogatták volna őket, mint más haditengerészetekben.
A 93-as típusú torpedó
A hajók torpedófegyverzete összesen kilenc torpedóvető csőből állt, amit három hármas kötegben helyeztek el, egyet, a „D” jelölésűt az első és a második kémény között, a „P” és a „Q” pedig a második kémény és a második lövegtorony között. További torpedók tárolása lehetséges volt a második kémény mindkét oldalán ill. a második lövegtorony baloldalán és a torpedók újratöltését amennyire csak lehet megkönnyítették. A hajókat először a régi 8-as típusú torpedókkal szerelték fel, később ezeket leváltották az új, oxigén meghajtású 93-as típusú torpedók. A hajók légvédelmi fegyverzete a lövegeken kívül eredetileg csak két 13 mm-es géppuskából állt, de ezt a háború alatt, ahogy egyre nőtt a szövetségesek légi fölénye folyamatosan erősítették több géppuska és 25 mm-es gépágyúk felszerelésével. Ezek száma hajónként változó. 1945-ben több hajót átalakítottak és az „X” torony helyére extra gépágyúkat építettek. A hajók fegyverzetéhez tartozott 18 vízibomba is.
1928 és 1933 között a Különleges Típusú Rombolókból 24 készült el összesen, 6 különböző gyárban. Nevüket különböző természeti jelenségekről kapták, mint Japán összes első osztályú rombolója, bár eredetileg csak számmal akarták őket ellátni, de ez a heves tiltakozás miatt megbukott. A vezérhajó, a Fubuki nevének jelentése például Hóvihar. Az elkészült hajók három alosztályra bonthatók le. Az sztály első tíz hajója 1928 és 1929 között készült el és a vezérhajó után ez az alosztály is Fubuk-osztály néven ismert. Később elkészült társaiktól a kisebb, kevésbé jól felszerelt híd és az A típusú lövegtornyok különböztetik meg őket. Ezen lövegtornyokban a lövegek csövét csak egyszerre lehetett emelni és csak 40 fokos szögig.
Az IJN Ayanami
1930 és 31 között készült el a következő tíz hajó, amiket a sorozat első elkészült hajója után általában Ayanami-osztálynak szoktak nevezni. Az Ayanamikat nagyobb, jobban felszerelt híddal látták el, amibe már beletartozott többek között a távmérő torony és tűzvezető szoba is. Ezenkívül a lövegeket az új B típusú lövegtoronyban helyezték el, így már képessé téve őket légi célok elleni harcra is.
Az osztály utolsó négy hajója 1931 és 1933 között készült el, és általában, mint az Akatsuki osztály emlegetik őket. Ezeket a hajókat nagyobb kazánnal és kisebb első kéménnyel látták el és a világon megint csak először torpedóvetőiket is védőpajzsot kaptak, így a tengerészek már harcközben is viszonylagos biztonságban tölthették újra torpedóikat. A torpedóvetőkre szerelt pajzs egyébként más haditengerészetekben még a világháború alatt se terjedt el, mint ahogy a torpedók harc közbeni újratöltése sem.
A Fubukik a tervezésüknél tanúsított körültekintőség ellenére se voltak teljesen stabil hajóknak mondhatók, ahogy az a harmincas években kiderült. Az első lépést akkor tették meg ennek kijavítására, miután a Tomozuru torpedónaszád próbaútján nyilvánvaló vált a súlyukhoz viszonyítva az átlagnál nehezebb fegyverzetű hajók felülterhessége. A haditengerészet egy bizottságot állított fel, hogy minden hajóosztály stabilitását ellenőrizze és többek között a Fubukikat sem találták megfelelőnek, így extra ballaszttal látták el őket. A második, jóval komolyabb lépést 1935-ben tették meg, miután egy tájfun jelentősen megrongálta a 4. flotta hajóit, különösen a Fubukikat. Az incidenst követő vizsgálatok a Fubukik hajótestét túl gyengének nyílvánították, így az összeset átépítették és megerősítették 1935 és 1937 között. Az átépítés a Fubukik vízkiszorítását 2000 tonnára növelte és lecsökkentette maximális sebességüket.
A második világháborúban az osztály összes hajója részt vett, a Miyukit leszámítva, ami 1934-ben egy ütközés következtében elsüllyedt. A háborút csak az Ushio és a Hibiki vészelte át. Az előbbit a szovjet haditengerészet állította szolgálatba és egészen 1964-ig használta, az Ushiot pedig 1948-ban lebontották és feldarabolták.
Az IJN Amagiri a PT-109-es, J.F. Kennedy hajójának elsüllyesztője. A romboló egyszerűen kettévágta az útjába került PT csónakot.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a Különleges Típusú Rombolók hatalmas lépést jelentettek a rombolók fejlődésében és megszabták az utánuk jövő rombolók fejlődésének irányát is. Több megoldás, amit először ezeken a hajókon használtak a világháború alatt az összes modern rombolón általánossá vált, mint a zárt lövegtorony és a kettős rendeltetésű ágyúk. Bár az erős fegyverzetnek megvolt a maga ára, a stabilitással és a hajótest erejével kapcsolatos problémákat a Japán Haditengerészetnek már a 30-as években sikerült kijavítania, így amikor elérkezett a háború, a szövetségesek félelmetes ellenféllel találtak magukat szemben a Fubukik képében, amik egészen a háború végéig méltó ellenfélnek bizonyultak a náluk újabb rombolók számára.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1928-1933
-
Vízkiszorítás: 1680 tonna (eredetileg, üresen), 2080 tonna (átépítve,üresen)
-
Sebesség: 38 csomó
-
Személyzet: 219 fő
-
Hajtómű: 2 tengelyes Kampon turbinák (37,000 Kw)
-
Hatótávolság: 9300 km 14 csomóval
-
Hossz: 118,41 m
-
Szélesség: 10,4 m
-
Merülés: 3,2 m
-
Fegyverzet: 3x2 db 12.7 cm-es löveg, 3x3 db 61 cm-es torpedóvetőcső, 18 db vizibomba, 2 93-as típusú13 mm-es géppuska
Írta: Polónyi Ádám
