II. világháború, 1944. december 4. - 1946. február 2.
Emlékiratokat írta: Cser Ferenc
Elindulás N.K-ról dec. 4.-én 1944. Nagy zűr-zavar. Élelem, ruha hiány. Sok riadó, légitámadás. N-K. előtt tűz állások kiépítése. Sok a szökött. Egy levelet kaptam Icukámtól. Az utazás hosszú és változatos. Gyönyörű út és látvány a Stájer Alpokban. Grác, Salzburg és gyönyörű téli táj, havasok. Szt. Michnelben fertőtlenítés. Megkezdődött a koplalás, két nap csak 6 dl kávé. Kirakodás, Berlin-Spandau. Elhelyezés elég jó. Két hét után tovább Frankfurt (Oder). Elhelyezés egy szép Schützenhaus udvarán levő barakkokban. Elég jó. Élelem nagyon kevés, cigaretta 2 db naponta. Karácsonyra közös gyónás, áldozás. Nagyon nyugtalanít, az otthoni helyzet, a posta hiány. Különösen Karácsony este fájt nagyon. Szép karácsonyi ünnepség keretében kaptunk cukorkát , 3 db cigarettát és mézescsókot. A tél dühöng kevés a tüzelő. Ébresztő 5-4 sőt 3 órakor erős a kiképzés. Márciusban tanfolyam. Frankfurtból Hansdorfba. Potsdamban a tanfolyam. Az éhség szörnyű. Az órám eladtam 3 kg kenyérjegyért. Minden szemétből a hulladékot szedik a magyarok. Sok a beteg, táplálék hiány. Rom eltakarítás Berlinben. Szörnyű a látvány utak utcák kiégve, csak a négy-öt-hat emeletnyi magas falak és kémények állnak az égnek. A roncsok minden felé, az ember háta megborzad. Tanfolyam után utazás gyalog és hajón Neu Cladowba, fegyvert leszedték. Ott volt a legjobb helyem. Sokszor álmodom Icukámmal, a családdal, néha rossz álmaim vannak s napokig a hatása alatt vagyok. Nagyon szép a Reichportsfeld, az Olimpiai Stadion, ott 3-szor fürödtünk. A bombatámadások minden éjjel, sőt nappal is. Neu Cladowból most mennek tovább gyalog és kocsin, menekülés a végkimerülésig, éjjel. Az utakat állandó repülőgép támadás tartja tűz alatt. Borzalmas látvány. A menekülés utolsó állomása Pesendorf. A káosz tetőfoka, mindenki szökik elszórva minden felszerelés, életveszélyes még a mezei út is, a rengeteg autó, kocsi, harckocsi, gyalogos katona, civil közlekedik. A kerékpáron verekednek.
1945. május 2-án délután 4 órakor estünk amerikai fogságba. Első láger Pesendorf . A fölszerelés, kocsik elégetve, lovak elengedve. Az amerikaiak rendesen bántak velünk. Ott töltöttünk kb. 2 hetet. A második láger Hagenow, Neu Hausenhorst, Rollübbe. Lübecki táborban nagy az éhség. Pünkösd ünnepeiben , megismerés évfordulóján először ettem csalánt, minden nélkül csak vízben megfőzve. De már abból is hiány volt, mert a rengeteg nép lelegelte. A takarmányrépa csemege. 1 db cigarettáért Rm-t fizettem. A németek nem segítenek bennünket élelemmel. (Otthon fagylalt) . Eutin-ba átvonuláskor a civil nép az utcán megkínált bennünket víz, limonádé és kevés tejjel. Egy töltőtoll elment 10 cigarettáért. Törölköző, ing, gatya, cipő egy kis burgonyáért, kenyérért. A tengerparton az idő állandóan rossz, hideg, szeles, esős. A sátrakban majd úgy rothad el az ember. Sok a mezei lopás. Sok a büntetés. Szökés kísérletéért az amerikai lövöldözött egynek a lábához, a másiknak föltartott kezekkel a gödör felé kellett menni, sírt. A német policejok sok magyart elfognak. Két policei bekísért kettőnket a kommandatúrra. A következő láger Elendorf, a leghosszabb időt itt töltöttük. A másik láger 18 km-re Wangels. Ebből a táborból mentünk az angol (Register) ellenőrzésre Lehuzan-be augusztus 22-én. Akkor kaptuk meg az elbocsátó levelet. A közeli község Hansühn . Az élet egy kicsit jobb. Vettem egy egész másfél kilós kenyeret 15 db cigarettát (cigaretta ára 5 RM).
Augusztus 23-án laktam először jól hosszú idők óta, de fölséges érzés. Megy a cséplés, őrlés kezdetleges malmon. Konzerves dobozból készült. A burgonya nagyon jó pótlék egy kicsit drága , de lehet „szerezni". Az éjjel különös hazai álmom volt, nem volt otthon az Icukám, az üzlettel nem törődött minden el volt hanyagolva, ez nagyon elszomorított. Az idő most is elég rossz.
Augusztus 28-án elmentünk a tengerpartra a Kádár Józsival. A lágertól 5 km. Nagyon szép az idő, a tenger erős hullámos, szokatlan látvány, a parton több torpedó hüvely, nagy uszályroncs. A tengeren látni 4-5 hajót, de messze, többen fürödnek, vize hideg és sós ízű. Egy kis kagylót találtam, ha lehet elviszem emlékbe. Az angol generális meglátogatta a tábort. Sok az esőzés. Már szeptember 22. és még mindig itt rothadunk. Sokféle hír van a hazaszállítással kapcsolatban.
Az álmomban otthon jártam, mindenki egészségben volt. Az a hír, hogy 1 mázsa búza 1800 P, 1 l bor 600 P ?. Sok az erdőre járás, faírtás. Az élelmezés rosszabb. A cigaretta olcsóbb lett 3,5 márka. Nagy a honvágyam. A sok vegyes hírből az lett, hogy október 1-én mentünk Oldenburgba gyalog és ott aludtunk egy éjjel sátrakban, október 2-án bevagíníroztunk, Hamburgon keresztül Buchalt-ba Münster mellé mentünk lágerba. A fegyelem és rend kezd helyreállni. A főzés megszűnt. Megkent kenyér vajjal és tejeskávé a reggeli. A koszt jó, de kevés, a kenyér és a cigaretta olcsóbb. Egy kenyér 1,5 kg 20 márka, egy cigaretta 2 márka. Ébresztő, takarodó van.
Október 6. sokat gondolok a most egy éve történtekre. Az angolnak eladtam egy töltőtollat 20 cigarettáért. Kemény a fekhely, csak padló. A csomagokat átvizsgálták, még a zsebeket is, az adag csökkent.
Október 7. Az egész szabadidőm alatt az egy év előtti események a riadó stb. részletesen vonultak fel emlékezetemben. Mentünk 5-en bevetésre, izgalmas volt, eredmény:alma, egy hátizsák, visszaérkezés hajnal 4 órakor. Másik este dohány, burgonya.
Október 14. Az élő raktárba kerültem. Az élelem egy kicsit jobb. A Jóska hozott dohányt. Az angollal járok teherautón vaj gyárba túróért, vajért, tejért. Jó gyerekek az angolok, többször megkínálnak cigarettával. Most, hogy van egy kis elfoglaltságom, az idő jobban telik. A lábam megduzzadt és fáj, nem tudok rendesen aludni.
November 1. szép az idő Mindenszentek napja. Sokat gondolok a tavalyi időre. Nagyon sok fájó érzésem van. Miért kell olyan sokáig itt kínlódni? A választásokban reménykedünk, hogy azután hazaszállítanak bennünket.
November 4. vasárnap: Választás otthon. Nagy izgalommal várjuk az eredményt. Megtörtént , de mi továbbra is itt sínylődünk. Sokan szöknek.
November 10. a koszt javult. Az angollal járunk többször ki a tanyákra, burgonyát veszünk.
November 18. vasárnap: magyar-német futballmeccs. Magyar győzelem 7:2 az eredmény. A romokból kályhát szerzünk és fűtünk. A lábam már hál istennek csak egy kicsit fáj. Sokszor otthon vagyok álmomban. Így múlik az idő, mindennap autóval járunk az angollal tanyákra , burgonyáért, széna, szalma, répáért. A kenyér 30 Rm. A zsold 42 Rm.
Már december és még semmi jó hír. Német új ruhát kaptunk, közeleg a Karácsony és még semmi jó hír.
December 24. Az idő szép, nincs hideg, sem hó. 5 doboz cigaretta a karácsonyi ajándék, meg egy fél kilógrammos kalács. Különleges jó íze van. Az ebéd is jobb, jól laktam. Nagyon szomorú a Karácsony, a rádió körül szorongva figyeljük a hazai Karácsonyest közvetítését. Gondolatban otthon vagyok, Icukámmal kérjük a Jézuskát, segítsen meg bennünket. Nagyon fáj , már 4. Karácsonykor nem lehetek otthon. Mi van veletek ? Ki van a karácsonyfa körül ? Második karácsony Németországban. Van-e karácsonyfa ? Most biztosan otthon is gondolnak rám, de hogyan, mint élőre, vagy mint elveszettre ? Éjféli misén voltam a tábori kápolnában. Fekete Karácsony van, 8-10 fok hideg.
1946. január 1. A szilveszter este fél egyig éghet a villany. A szegénység és nyomorúságban egy kis bohózat, egy zsidónak és kettő lánynak öltözött a barakkban és így léptünk az új évbe. A rádió többet foglalkozik velünk. Az újév napján nagyon lehangolt voltam.
Január 6. Vízkereszt: Mindig jobb híreket hallunk, de még semmi változás.
Január 9-én elmentek a szlovákok 288-an, autókon valószínű másik lágerbe.
Február 2. A lágerből a holmi kiküldve angol autón a pékhez. Délután fél 3-kor indulás ki a lágerból. A pék raktárában átöltözve, este vonatra ültünk. Kölnig személy és tehervonattal.
Magyarok, akikkel együtt volt:
1. Cser Ferenc
2. Táncos Ferenc honvéd
3. Kálmán István
4. Milovics János
5. Horváth József
6. Szarvas Benő
7. Burka Károly
8. Oláh őrmester
9. Szalai István örv.
10. Kádár József (Ausztráliába vándorolt és ott is halt meg)
Az iratokért köszönet Cserné Soronits Zsuzsannának
