Holokauszt a Tökéletes Halálgyár
Szinyéri Tibor 1988-ban született Budapesten. Tanulmányait Balatonszemesen a Beszédjavító Általános Iskolában és Budapesten az ADDETUR Alapítványi Gimnázium és Szakképző Iskolában végezte. 2003-ban egy vele született gerinc ferdülés miatt végrehajtott műtét során történt orvosi műhiba miatt kerekesszékbe került. Jelenleg Kőröshegyen él Apukájával és a Nagymamájával, ott születnek könyvei. Eddig két könyvet írt: Az Endlösung beteljesedése - Auschwitz-Birkenau- a tökéletes halálgyár, második a Holokauszt - A XX. sz. szégyene. A Holokauszt teljes történetét ismerteti a zsidótörvényektől, az Einsatzgruppeneken és a gettósításon át a koncentrációs és haláltáborokig.
Napsugár Anna: - Hogy éled meg, hogy orvosi hiba miatt lebénultál és az óta kerekesszékben élsz, dolgozol?
Szinyéri Tibor: - Mivel ahol lakom, ott nincs akadálymentesítés, csak édesapám kíséretében tudom elhagyni a házat. Munkalehetőség szintén nincs. A legnagyobb nehézséget talán az a fajta diszkrimináció jelenti, amely a párkeresés során mutatkozik meg. Még sohasem volt barátnőm, bár most ismerkedek valakivel.
Napsugár Anna: - Minek köszönheted, hogy egyáltalán elkezdtél írni? Az írói pályafutásodat egyetlen pillanatnak köszönheted?
Szinyéri Tibor: - Az érdeklődésemet a most 86 éves Nagymamám keltette fel, aki 10 éves volt, amikor kitört a második világháború és 16, amikor véget ért. Sokat mesélt nekem arról az időszakról és, hogy ezt ő hogyan élte meg és mindez felkeltette érdeklődésemet. A holokauszt meg a második világháborúhoz valamilyen módon kötődő témaként jött meg vele.
Napsugár Anna: - Vannak Holokauszt áldozatok a családtagjaid között? Honnan jött a gondolat, hogy a Holokausztról írj? A fogyatékosságod miatt kialakult helyzeted és fájdalmad is efelé irányított, hogy első írásodat, amit a gimnáziumban készítettél el fiatalon? Ennek köze van mély fájdalmadhoz, ami hirtelen jött és nehéz feldolgozni?
Szinyéri Tibor: - Holokauszt áldozatok nincsenek a hozzátartozóim között. Az ihletet a holokausztról szóló két könyvemhez egy múzeumi kalauz adta, melyet az egyik általános iskolai tanáromtól kaptam. A fogyatékosságom miatt sincsen semmilyen fájdalmam, a könyveim témájához a mozgássérültségemnek semmi köze, mert ez a téma már azelőtt érdekelt, hogy kerekesszékbe kerültem volna.
Napsugár Anna: - Milyen források alapján tudtad feldolgozni a Holokauszt történetét?
Szinyéri Tibor: Tulajdonomban levő könyvek, filmek, internetes tartalmak valamint általános és középiskolai tanulmányok szolgálnak forrásul.
Napsugár Anna: - Mikor valaki elkezd foglalkozni, mint jómagam is már ötödször nyúlok a Holokauszt áldozatai témához riportban, nem tud beleélés, a mások által átélt fájdalmak átérzése nélkül, a szörnyű tettek borzalmai miatt érzéketlen lenni. Napokig nem alszom én sem. De többször beszélgettem már haláltábort túlélőkkel és egyetértek, hogy a világnak igenis tudnia kell részletesen a borzalmakról. A haláltáborokat átélt túlélők mai napig nem tudják elfelejteni a szörnyű élményeiket, ami velük és családtagjaikkal történt kis korukban. Sokuk nem tudta feldolgozni és sajnos már nem él, de nagyon sokan együtt tudnak élni, nehezen, mert egy lufii pukkadás vagy tűzi játék hangjai, gáz szagok a konyhában, mind a régi rossz élményeket idézik fel és sosem felejtik el. Mi adott neked erőt, hogy ezt a két könyvet meg tudd írni?
Szinyéri Tibor: - Mit ne mondjak nekem is borsódzott a bőröm, amikor a már említett múzeumi kalauzt vagy Nyiszli Miklós Dr Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban c. könyvét elolvastam, de mivel én kívülálló vagyok mindazt, amit olvastam könnyebb volt feldolgozni.
Napsugár Anna: - Az ihlet pillanatában mi volt a legelső gondolatod, mi vezetett az írásra?
Szinyéri Tibor: A legelső könyv, amit elolvastam Auschwitzról az meg az a múzeumi kalauz volt, melyet egy korábbi kérdésére válaszolva említettem már. De azon kívül még más könyveket is elolvastam róla illetve filmeket is néztem ezzel kapcsolatban. A Schindler listája az egyik film, amit megnéztem. Ezek adták az ihletet, meg az ötleteket hozzá.
Napsugár Anna: - Neked melyik volt a Haláltáborban a legszörnyűbb megközelítés?
Szinyéri Tibor: - A táborparancsnok részéről. Az Auschwitzról szóló könyvhöz felhasználtam Robert Merle Mesterségem a halál c. könyvét és abból nekem „az jött le” (elnézést a kifejezésért), hogy Rudolf Höss táborparancsnok számára a meggyilkolt emberek csak számok voltak.
Napsugár Anna: - Olyan szép magyar nyelven fejezted ki magad könyveidben, hogy minden korosztály számára érthető. A funkcionális, vagyis csakis a funkciójában létező ember elveszti önmagát „Ez az élet volt agonosz banalitása” . Meg akartad érteni, hogy miért voltak ilyenek az emberek?
Szinyéri Tibor: Igen, különösen annak tudatában, hogy a fiatalok körében egyre népszerűbbé válnak azok az eszmék, melyek nevében ezeket a háborús bűncselekményeket elkövették és ezek ellen az eszmék ellen harcolni kell!
Napsugár Anna: -Törekedsz még arra, hogy nagybetűs irodalmat alkoss?
Szinyéri Tibor: Igen. Jelenleg még két könyv van tervbe véve, amit még írni fogok. Az egyik (ami már készül) második világháborús harci repülőkről szól, a másik pedig történelmet csináló hajókról.
Napsugár Anna: - Egy valamit hiányolok mélyebb riportokat túlélőkkel, a pszichológiai realizmus hagyományos eszközeivel való megközelítési módot az emberből állattá válását a Haláltáborban történő átváltozást?
Szinyéri Tibor: Sajnos nekem nem volt szerencsém olyan emberrel találkozni, aki túlélte volna Auschwitzot. Olyan ismerősöm volt, csak, akinek az édesanyja meg a nagynénje volt Auschwitz túlélő. A könyveimben szereplő idézetek könyvekből származnak.
Napsugár Anna: -Érzed-e, hogy az emlékezés Németországban valamiféle holokauszt-biznisz irányába ment el egy kicsit? A meggyilkolt zsidók berlini holokauszt-emlékműve turisták piknikező helyévé vált. Mit vált ki ez belőled?
Szinyéri Tibor: Az számomra egyértelmű, hogy Németország szembenézett második világháborús múltjával, hiszen előbb utóbb mindenki szembenéz a múltjával. Általában az élete végén, vagy amikor valamilyen nagy változás következik be az életében. Abban reménykedek, hogy azok a turisták, akik ennél a holokauszt emlékműnél piknikeznek, szánnak majd egy percet arra, hogy megemlékezzenek azokra az emberekre, akiket a német nép által ápolt és felnevelt nemzeti szocializmus nevében gyilkoltak meg. Problémám nekem azzal az emlékművel van, amelyet a jelenlegi kormány emelt a német megszállás áldozatainak emlékére, mert ez történelemhamisítás. Azoknak az embereknek a haláláért elsősorban az akkori magyar kormány a felelős, amely szövetségre lépett a nácikkal, és amely a kezükre adta őket.
Napsugár Anna: - Lehetnek még pillanatok, amikért érdemes élni?
Szinyéri Tibor: Azokért a pillanatokért érdemes élni, amikor az ember sikereket ér el és ezekkel nemcsak a saját, de mások a hasznára is válik.
Napsugár Anna: - Kire vagy büszke eddigi életedben, kinek tartozol nagy köszönettel?
Szinyéri Tibor: Az Édesapámra, a Nagymamámra, a tanáraimra és a 20 éve legjobb barátomra, aki sokat segített a két könyv elkészítésében.
Cikk és fotó:
Napsugár Anna
Szinyéri Tibor kiadványai megvásárolhatóak online oldalon:
1. Szinyéri Tibor :Tökéletes Halálgyár könyv linkje ahol megvásárolható:
2. Szinyéri Tibor :Holokauszt a XX.század Szégyene könyv linkje ahol megvásárolható:
