Jelen cikkemben sokak számára kellemetlen témával szeretnék foglalkozni, egy olyan kifejezés magyarázatával, amelyet egyre gyakrabban hallunk, mégis az emberek nagy része nem érti a jelentését, és hibásan használja.
„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
George Orwell
A rasszizmus szó az emberekből valamiféle tartózkodást vált ki, mintha tabu téma lenne, vagy nem illene erről beszélni. A náci Németországban elkövetett emberiség elleni bűntettek a tudományos rasszizmus ideológiáján, az árja fajelméleten alapultak, ez olyan mély hatással volt mind a világra, mind a német lakosságra, hogy az 1980-as évekig nem használták e kifejezést.
A rasszizmus időt és teret nem ismerve érvényesült a történelem folyamán: a rabszolgatartáson át a 19 - 20. századi, a náci németországi ideológiák megalapozására felhasznált elméletekig, és a globalizáció folytán az „idegenekkel való kölcsönhatásból” fakadó ellenérzésig jelen volt és van mind a mai napig.
A különböző történelmi időkben másképp jelent meg és adta táptalaját olyan kegyetlenségeknek, mint a rabszolgatartás vagy a népirtás. Ezen tettek végigviteléhez megalapozottság kellett, amihez a „tudományt” használták fel, így teremtődött meg a pszichológia és pszichiátria tudományos igazolását adta rasszizmus. A 18-19. században tehát a tudományt eszközként használták fel az amúgy „tudománytalan” elvek által vezérelt és politikai vezényszóban implementált tettek végrehajtásához, így született meg a “tudományos rasszizmus” kifejezés.
Az 1980-as évektől a rasszizmus értelmezése paradigmaváltáson ment keresztül és új jelentésre tett szert, már nem a biológiai alapú lealacsonyítás, a faji alapú csoportosítás fölé- és alárendelése állt a középpontban, hanem a nagyméretű bevándorlások okozta etnikai sokféleség egyre nehezebben való tolerálása és a kulturális alapon történő kirekesztése. A nemzetközi migráció a célország társadalmában ellentétes érzelmeket és hozzáállást vált ki, és az egyre nagyobb bevándorlószám életre kelti vagy felerősíti a már meglévő rasszista hangokat.
Ahhoz, hogy megértsük a rasszizmus kifejezést, tisztázni kell néhány alapfogalmat, amelyek összefüggnek vele, mégsem bírnak ugyanazzal a jelentéssel. Az emberek nagy része gyakran megkülönböztetés nélkül használja őket, és hajlamos az összekeverésükre.
Anthony Giddens
Anthony Giddens brit szociológus (1938-) szerint az előítélet „az egyénekről vagy csoportokról előzetesen kialakított, elsősorban szóbeszéden és nem közvetlen tapasztalatokon alapuló nézetek fenntartását jelenti, mely vélemények az új ismeretek hatására sem változnak meg.”.
Az előítélet tehát önmagában nemcsak egy más kultúrájú, etnikumú, vallású vagy a saját csoportétól eltérő beállítottságú egyén vagy csoport negatív megítélését jelenti, hanem egy rögzült, megváltozhatatlan hozzáállást is magában hordoz.
Gordon W Allport
Gordon W. Allport “Az előítélet” című művében azt írja, hogy kialakulásához két tényező szükséges: a megalapozatlan ítéletre való hivatkozás és az érzelmi színezet, amely bár lehet pozitív, az etnikai csoportokkal szemben többnyire mégis negatív. Minél hevesebb ez a negatív attitűd, annál inkább és hamarabb ellenséges cselekvésbe fog torkollni.
Az előítéletességnek Allport szerint öt egymásra épülő fokozata van, amely „fokozatossági” modellként vált híressé. Ezt a modellt a negatív előítélet által hordozott cselekvések közötti különbségtételre alkalmazzák:
- szóbeli előítéletesség
- elkerülés
- hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, kirekesztés
- fizikai agresszió
- üldözés és kiirtás
Mindennapi életünk során megszámlálhatatlanul sok szóbeli megnyilvánulással találkozunk, azonban sok esetben az illetők nem jutnak túl ezen a fokon, vagyis nem lépnek át az idegenkedő viselkedés fokára. Míg az elkerülés annyit jelent, hogy az előítéletes személy, attól a csoporttól, amelyről „negatívan” gondolkodik, megpróbálja magát távol tartani, addig a hátrányos megkülönböztetés esetén már aktív jellegű ártalmas viselkedésre vállalkozik, ez a szint már a diszkriminációnak felel meg. Erre Allport szerint példa, ha egy csoport valamennyi tagját kizárják bizonyos típusú munkavállalásból. A fenyegetés, a testi erőszak a negyedik lépcsőfok, amely bár az előítéletből táplálkozik, de alapja a rasszizmusnak, sőt sokszor egyenértékű vele. A legutolsó és legsúlyosabb fokozatot a nép- és vallási- csoportok tömeges kiírtása jelenti.
Azért tartom fontosnak Allport ezen kategorizálását, mert úgy vélem mindezen információk birtokában könnyebb megérteni, meddig nevezhetünk valakit előítéletesnek, és honnantól rasszistának.
Giddens szerint míg az előítélet egy csoportban kialakult attitűdöket feltételez a másik csoporttal szemben, addig a diszkrimináció már a tényleges viselkedésre, cselekedetre utal, amely arra hivatott, hogy elzárják egy csoport előtt azokat a lehetőségeket, amelyek mások számára nyitottak.
Az előítélet gyakran táptalaja a diszkriminációnak, azonban a kettő külön is létezhet, hiszen nem feltétlenül torkollik cselekvésbe az, ami a fejünkben él, emellett a diszkrimináció sem vezethető vissza mindig közvetlenül előítéletre.
Az Európai Bizottság diszkriminációellenes kezdeményezése „A sokszínűségért, a diszkrimináció ellen.” – For Diversity, Against Discrimination – a 2003-ban elindított információs kampány, amely a diszkriminációt a következőképpen határozza meg: egy személy faji hovatartozásán, bőrszínén, nemzetiségén, nemzeti kisebbséghez való tartozásán kívül az „anyanyelve, fogyatékossága, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai véleménye, szexuális irányultsága, és életkora miatti hátrányos megkülönböztetés.” (Európai Bizottság [2004].)
A xenofóbia kifejezés az ókori görögöktől származik, és arra használták, hogy az idegenekkel szemben érzett ellenséges érzelmeiket írják le, tehát nem állt távol a mai jelentésétől. Ők az emberiséget két csoportra osztották – görög és barbár világra, ahol barbár alatt a „nem görögöket” értették. A kategorizálás tehát már ebben az időben megkezdődött, sőt nem állt meg ennél a dichotómiánál, hiszen már ekkor születtek az emberi nemek éghajlat és területek szerinti különbözőségéről szóló leírások.
Az idegengyűlölő egy másik csoport magunktól való negatív megkülönböztetéséből indul ki. Ez olyan „érzést és látásmódot jelöl, amelynek alapjául nem szolgálnak racionális vagy objektív tények, csupán társadalmilag felépített képek.”
A xenofóbok abból indulnak ki, hogy „mi” képviseljük a jót, az elfogadott helyes utat, míg „a mások”, az idegenek, bevándorlók, bárki, aki kívülről „származik” képviselik a bűnözést, jelentik a veszélyt, egyszerűen ők testesítik meg a gonoszt. A történelem folyamán mindig „megtalálták” a társadalom azon szegmensét, akiket kívülállóknak lehetett bélyegezni.(pl. a zsidók a Harmadik Birodalomban, vagy a brit muszlim közösség a londoni bombatámadások után).
Az eddig tárgyalt fogalmak közül a xenofóbia áll legközelebb a rasszizmus jelenségéhez, azáltal, hogy a másságot negatívan állítja be megalapozott tények hiányában, illetve a xenofób és a rasszista egyén már nem áll meg a „gondolatoknál”, hanem életre kelti azokat idegenekkel szembeni cselekedetek formájában.
A rasszizmus, mint látjuk, számos fogalomból táplálkozik, több lépcsőfok vezet el kialakulásáig, azonban nem feltétlenül fejlődik ki belőlük, lehetséges, hogy ezek a fogalmak rögzülnek saját szintjükön (például egy erős negatív előítéletes beállítódás szintjén).
A “rassz” kifejezés az angol nyelvű diskurzusokban a 16. században jelent meg, ekkor az eltérő társadalmak eredete és történelme alapján történő megkülönböztetésre használták, vagyis a nemzeti eredetről szóló mítoszok megalkotásában játszott szerepet. Az angol nyelvből ismert “race” nem feleltethető meg a magyar nyelvhasználatban, mivel mi nem a rasszt, hanem a biológiai értelemben inkorrekt “faj” kifejezést használjuk, miközben elfogadott tény, hogy nincsenek fajilag eltérő csoportok, minden egyén egyetlen fajhoz tartozik, magához az emberi fajhoz, a Homo Sapiens Sapienshez.
A kifejezésnek több különféle meghatározása van, az Oxford Dictionaries szerint az a hit, miszerint minden faj saját tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezik, mégpedig azért, hogy ezek alapján felsőbb és alsóbb osztályokba csoportosítsuk őket.
A Wikipedia szerint olyan gondolkodásmódot jelöl, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.
A Duden német szótár szerint tan és elmélet, mely alapján emberek illetve népcsoportok meghatározott biológiai jellemzőik alapján kulturális teljesítőképessége változik.
Amikor nyílt, negatív szóbeli kinyilvánítással találkozunk valamely egyén részéről, megfogalmazódhat bennünk, hogy az illető rasszista. Ismerve a rasszizmus fogalmi rendszerét rájövünk, hogy az adott személy nem nevezhető rasszistának, hiszen esetünkben negatív előítéletről kell beszélni, amely erős ellenszenvvé formálódott a műveletlenség, tájékozatlanság vagy negatív tapasztalatok hatására.
Remélem sikerült a cikk elolvasása és megemésztése után az olvasókban a kifejezés jelentésköre mentén hasznos információkkal szolgálnom.
Felhasznált irodalom:
Allport, W. Gordon: Az előítélet. Osiris Kiadó, Budapest,1999, 34,44-45. oldal
Anthony Giddens: Szociológia. Osiris Kiadó, Budapest, 1995, 259. oldal
Georg M. Fredrickson: Racism. A Short History. Princeton University Press, Princeton – Oxford, 2002, 6. oldal
Kende Anna – Vajda Róza: Rasszizmus a tudományban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2008, 13. oldal
Makai György: Fajelmélet – fajüldözés, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977, 22. Oldal
Miles, Robert: Racism. Routledge, London – New York,1989, 32. oldal
http://kompasz.balzac.zpok.hu/kompasz/diszkriminacio_es_idegengyulolet
http://www.efms.uni-bamberg.de/pdf/Rassismus%20update%202008.pdf
Írta és fordította: Péter Attila
