Egy német V2-es rakétával gazdagodott a Paul Allen Múzeum

2013. május 20-án, hétfőn érkezett meg az a két kamion, ami az egykori „Kettesszámú megtorlófegyvert", egy hírhedt V2-es rakéta darabjait szállította a Pain Field-i Paul Allen Múzeumba, amelyik ezentúl az ún. „Flying Heritage Collection"-t fogja gazdagítani.

Az FZ04/21061 jelzésű V2-es rakéta összeszerelése a Paul Allen Múzeumban

A Microsoft milliárdos, Paul Allen még 2003-ban hozta létre ezt a kollekciót, amelybe azóta a második világháború időszakából származó fegyverek folyamatosan érkeznek. Ezeket a harceszközöket először felújítják, majd ezután kerülnek bemutatásra, mondta Cory Graff, a katonai repülés kurátora.

A második világháború végén Németország még számos V2-es rakétával rendelkezett. Mára azonban már csak 16 eredeti példánya maradt fenn a világon. (Többségük az USA-ban és Nagy-Britanniában található.)

A rakéta egyik oldalán lebontották a borító lemezeket, hogy ezáltal a belső alkatrészek is jól láthatók legyenek a nagyközönség számára

A rakéta fejlesztése az 1930-as évek elejére vezethető vissza, amikor olyan híres tudósok, mint Wernher von Braun és más szakemberek láttak neki az első kísérleteknek. Majd amikor a rakéták sorozatgyártása beindult, akkor már nagyrészüket a Németország keleti részén lévő nordhauseni Mittelwerk GmbH-ban szerelték össze. Ez a komplexum a föld alatt, egy elhagyott gipszbányában működött. Ennek része volt a Mittelwerk-Mittelbau-Dora fogolytábor is, amely kényszermunkásokkal – embertelen körülmények között – biztosította a gyártás folyamatosságát.

A V2 jelentősége mégis az, hogy ez volt a világ első nagy hatótávolságú ballisztikus rakétája, amelyet harcba vetettek. A világháború végén, amikor a németek már elhagyták a gyárakat az amerikai, angol és szovjet csapatok is zsákmányoltak a megmaradt példányokból, alkatrészekből. A V2-ket ezután újabb kísérleteknek vetették alá, majd a tapasztalatok (és szakemberek) megszerzése után továbbfejlesztették. Von Braun munkássága végül a Holdra szállással teljesedett ki. A fegyver kétségtelenül mérföldkő volt a repülés és technológia területén, hiszen a V2-es minden mai rakéta ősének tekinthető.

Harci alkalmazását nézve különféle becsélések vannak, ám a németek úgy tartják, hogy a második világháború végén, alig 1 év alatt több mint 5.000 rakétát indítottak, amelyből nem kevesebb, mint 1.100 el is érte célját. A V2 szuperszonikus sebességgel repült, így nem volt megfelelő védekezés ellene, azonban nem volt pontos fegyver. Gregory P. Kennedy: „The V-2 at War" jelentésében olyan becslés olvasható, hogy a rakétatámadások következtében Nagy-Britanniában több mint 2.700 ember halt meg, miközben kb. 6.000-en megsebesültek. Rajtuk kívül Belgiumban és Hollandiában is mintegy 5.400 fő halott, 22.000 sebesült volt az áldozatok száma, miközben 90.000 lakóház megsemmisült. (A V2 rakéták összességében tehát több mint 8.000 ember haláláért felelősek, a legtöbben Nagy-Britanniában és Belgiumban haltak meg.)

A Paul Allen Múzeumban most kiállított V2-őt is a Mittelwerk GmbH-ban gyártották. Sorsa érdekesen alakult. A háború után a szovjetek bezárták a nordhauseni üzemet. Végül az 1980-as évek végén, a szomszédos gipszbánya munkásai – fúrás közben – véletlenül bukkantak rá az egykori gyár egyik elhagyott alagútjára, ahol néhány rakétát és alkatrészeket is felfedeztek. Majd ezután Paul Allen megvásárolt egy V2-őt, melyet Floridába, New Smyrna Beach-be, az „American Aero Services"-be szállítottak, ahol teljesen felújították és a szerkezet új „külsőt" kapott.

Helyére emelik a törzs-részt. A háttérben jobbra egy V1-es titkosfegyver látható

A múlt hétfőn, a „Flying Heritage Collection" gyűjteményébe érkezett szállítmányt rögtön kipakolták, és még aznap megkezdték összeszerelését, hogy minél előbb bemutatható legyen a nagyközönség számára. (A szerkezet 3 darabból áll: az orr-részből, amely egykor az 1 tonna tömegű robbanófejet tartalmazta; a törzsből, melyben a folyékony oxigén és az etilalkohol tartályok vannak; és végül a farok-részből, ami a meghajtó- és irányító-rendszereket foglalja magába.) Ez a munka sem volt egyszerű dolog, mivel a fegyver több mint 14 m magas. Ráadásul a múzeum fő hangárában, hátul egy különleges álló-helyet kellett kialakítani a rakétának, amihez a padlózatot is meg kellet bontani. A helyzetet tovább bonyolította, hogy ez a kiválasztott hely az ún. guruló út része volt. A múzeum munkatársai végül ügyesen megoldották ezt a problémát is. Az egykori német titkosfegyver végül megfelelő környezetben lett elhelyezve, mivel szomszédságában látható a V1-es (Fieseler Fi 103R „Reichenberg" repülő bomba – a V1-es pilótás változata) és a Messerschmitt Me 163 B „Komet" rakétahajtású vadászgép is.

A rakéta szereléséről készült összeállítás az alábbi videón tekinthető meg: