II. világháború - Tények, Képek, Adatok - A háromhatalmi egyezmény
„Csak azért írtam alá, mert úgy gondoltam, hogy az idős gentleman kiváncsi az aláírásomra.” - Adolf Hitler

II. világháború - masodikvh.hu

A háromhatalmi egyezmény

A háromhatalmi egyezményt 1940. 09.27-én írta alá a Harmadik Birodalom, az Olasz Királyság és a Japán Császárság Berlinben 10 évre. Német részről Hitler kancellár, az olaszok oldaláról Ciano gróf külügyminiszter, Japán nevében pedig Kuruszu nagykövet írták alá a szerződést, amelyben a három ország elismerte egymás elsőbbségi jogait saját érdekszférájukba, kötelezték magukat, hogy egymás segítségére sietnek, ha egyiküket olyan ország támadja meg, amely az akkor folyó küzdelmekben semleges, emellett arra is ígéretet tettek, hogy egymás céljait minden politikai és gazdasági segítséggel támogatják.

1Az acélpaktum szövetségesei

Előzmények

A háromhatalmi egyezmény a három tengelynagyhatalom között az addigi legszorosabb együttműködésre irányuló szerződés. Németország és Japán 1936-ban írta alá az antikomintern paktumot, amihez 1937-ben Olaszország is csatlakozott. Már 1939 tavaszán felvetődött a háromhatalmi paktum gondolata, azonban japán hózta az időt, így végül csak a Harmadik Birodalom és Olaszország Királyság írt alá egyezményt, ami acélpaktum néven vált ismertté. 1939. augusztus végén megszületett a Molotov-Ribbentrop paktum, ezt követően 1939 őszén kitört a második világháború, a németek megszállták Lengyelországot, Dániát, Norvégiát, Luxemburgot, Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot is térdre kényszerítették. A meg nem szállt Franciaország területén létrejött a Vichy kormány, emellett már Olaszország is hadviselő fél lett, a Nagy Britannia pedig már gyakorlatilag egyedül állt szemben ellenfeleivel, azonban élvezte Amerika egyre erősebb szimpátiáját és támogatását, amely ekkor még semleges volt. Az angliai légi csata, döntő szakasza már lezajlott, a németek a partraszállást folyamatosan tolták, halogatták, szeptember közepe után pedig már nem is volt szándékukban azt végrehajtani. Az olasz csapatok megszállták Brit Szomáliát és bevonultak Egyiptomba is. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy Németország és Olaszország már egy szélesebb koalícióban folytassa a britek elleni küzdelmet. Több lehetséges szövetséges is szóba került: Japán, Spanyolország, a Vichy Franciaország és a Szovjetunió is. Japán egyértelműen jó kapcsolatot ápolt a Berlin-Róma tengellyel, azonban a Molotov-Ribbentrop paktum hűvösebbé tette némileg a német-japán kapcsolatokat, ez tulajdonképpen Hitlert döntés elé kényszerítette, hogy Japánt vagy a Szovjetuniót válassza. Hitler japán mellett döntött, mert a szovjet érdekek már súlyosan ütköztek a német érdekekkel, és mert Hitler fejében már a Barbarossa tervet is felvetette. A német vezér remélte, hogy a franciák támogatása még egyáltalán nem szükséges, Spanyolország belépése pedig „többe kerülne, mint amennyit ér" (Ciano naplója). Utóbbi két ország ezt követően még máskor is Hitler és Mussolini figyelmének középpontjába került. Japán kapcsolata meglehetősen rossz volt az USA-val, főleg amióta engedéllyel csapatokat állomásoztathatott a Vichy által kormányzott Indokinában.

Megkezdődtek tehát a három ország közötti egyeztetések, 1940. szeptember 27-én pedig a német vezető körök fogadták az olasz és japán képviseletet az aláírás céljából.

2Német katonák megnyitják a határt

3Német tankok Lengyelországban

A Paktum

A paktumnak több célja is volt: kijelentették, hogy egymás védelmére sietnek egy idegen, jelenleg semleges ország támadása esetén, emellett megegyeztek abban, hogy egymás céljait minden lehetséges katonai, gazdasági és politikai eszközzel támogatják és felosztották egymás között az érdekszférákat. A dokumentumnak az egyik legfontosabb feladata ezeken kívül az volt, hogy eltántorítsák az Egyesül Államokat a hadba lépéstől azzal, hogy képesek ennek eszközeként közös szövetségben harcolni (mind a három alulíró országnak meglehetősen hűvös kapcsolata volt az USA-val). Nem kisebb cél volt a Brit Birodalom semlegesítése a három hatalom által és így Nagy Britannia térdre kényszerítése. A paktum egyik cikkelye külön kijelenti, hogy ez az egyezmény nem érinti a három ország kapcsolatát a Szovjetunióval. Hitler ekkor még élni kívánt a szovjetekkel ápolandó jó viszonnyal, Japán és Olaszország azonban épp ellenkezőleg (azonban az olaszok német nyomásra nem tették túl hűvössé kapcsolatukat a szovjetekkel). Érdekesség, hogy a japánok később, 1941 tavaszán, éppen a Barbarossa hadművelet előtti időkben kezdtek javítani kapcsolatukon a Szovjetunióval [(meg nem támadási szerződést is aláírtak), de ez a tengely stratégiájának része volt, mert Hitler azt szerette volna, hogy Japán ne csatlakozzon a szovjetek elleni háborúhoz, hanem inkább a távol-keleti Brit gyarmatokat szerezze meg és tengeri erejének puszta Csendes-óceáni jelenétével tartsa félelemben az Egyesül Államokat]. A háromhatalmi egyezmény olyan módon osztotta fel az érdekszférákat, hogy Ázsia japán érdekszféra, míg Európa és Afrika német illetve olasz hatáskör. (az acélpaktumban a németek és az olaszok is felosztották egymás között érdekeiket, miszerint a Földközi tenger térsége, a Balkán valamint észak és kelet Afrika olasz érdekszféra, Németországé pedig észak, kelet és nyugat Európa, valamint Afrikában régi gyarmataikra és legfeljebb még közép Afrika egyes részeire tartanak igényt). Az egyezmény a „világbéke" és a „fejlődés" jegyében lett bemutatva a világnak a három ország propagandája részéről.

Mind a három ország további területek meghódítására készült, így logikus lépés volt részükről a háromhatalmi szerződés aláírása, amivel létrejött a szövetséges országok ellenfeleit tömörítő tábor, a tengely. Az aláírás után titokban az összes fegyvernemnek külön szakbizottságot alakított a három nemzet. Németország és Olaszország már hadviselő állam volt. Ciano naplójából idézve az aláírás napjáról: „(...) Az aláírás többé-kevésbé úgy folyt le, mint az Acélpaktum esetében, de a hangulat hűvösebb. (...) Japán túl messze van. Segítsége kétséges. Csak egy biztos: a háború sokáig fog tartani. (...)"

4Japán plakát

Íme, a háromhatalmi egyezmény szövege lefordítva:

„Japán, Németország és Olaszország kormányai a tartós világbéke feltételének tekintik, hogy minden ország megkapja a neki járó területeket. Ennek jegyében elhatározták, hogy kelet-ázsiai és európai területekre vonatkozó törekvéseiket illetően együtt fognak működni, legfontosabb céljuk az lévén, hogy a dolgoknak olyan rendszerét teremtsék meg és tartsák fenn, amely megfelel az ottani népek fejlődésének és jólétének garantálására.

Óhaja továbbá a három kormánynak, hogy ezt az együttműködést a világ más területein olyan államokra is kiterjesszék, amelyek készek arra, hogy erőfeszítéseiknek az övékhez hasonló irányultságot adjanak, hogy így a világbékére, mint legfőbb végső célra irányuló fáradozásaik megvalósuljanak. Ezek alapján Japán, Németország és Olaszország kormányai a következőkben állapodtak meg:

I. cikk
Japán elismeri és tiszteletben tartja Németország és Olaszország vezetését Európában az új rend megteremtésében.

II. cikk
Németország és Olaszország elismerik és tiszteletben tartják Japán vezetését a nagy kelet-ázsiai térben az új rend megteremtésében.

III. cikk
Japán, Németország és Olaszország megegyeznek abban, hogy erőfeszítéseik során a fent ismertetett alapon együtt fognak működni. Kötelezettséget vállalnak továbbá arra, hogy egymást minden lehetséges politikai, gazdasági és katonai eszközzel kölcsönösen segítik egyműst abban az esetben, ha a három szerződő fél egyikét olyan ország támadja meg, amely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban.

IV. cikk
A jelen egyezmény végrehajtása céljából haladéktalanul közös bizottságok fognak összeülni, amelynek tagjai Japán, Németország és Olaszország kormányai által nevezendők ki.

V. cikk
Japán, Németország és Olaszország megegyeznek abban, hogy a fenti megállapodások nem érintik azt a politikai állapotot, mely jelenleg a három szerződő fél mindegyike és Szovjetunió között fennáll.

VI. cikk
A jelen szerződés az aláírással azonnal életbe lép, és életbelépésének napjától számított tíz éven át érvényes.

Megújítása felől a magas szerződő felek, amennyiben valamelyikük úgy akarja, az említett határidő lejárta előtt kellő időben tárgyalásokba fognak bocsátkozni.

Ennek hiteléül az alulírottak, kormányaik által kellően meghatalmazva, a jelen egyezményt aláírták, és pecsétjeikkel látták el.

Kelt három eredeti példányban, Berlinben 1940. év – a fasiszta korszak XVIII. éve– szeptember 27-én, ami megfelel a Syowa 15. éve 9. hónapja 27. napjának."

5Jegyzőkönyv

6Az aláírás pillanatai

Később csatlakozott nemzetek:

Magyarország

Magyarország volt az első nemzet, amely a szerződés aláírása után csatlakozott az egyezményhez. Magyarország már csatlakozott például az antikomintern paktumhoz is, a trianoni egyezményben elvesztett területeket pedig vissza akarta szerezni. Így Németországgal és Olaszországgal jó viszonyra törekedett, a Bécsi-döntések pedig tengelyhez kötötte. A magyar kormány elsőként akart csatlakozni az egyezményhez és már szeptember 28-án fel is ajánlották a csatlakozást, azonban német és olasz oldalról is elutasító válasz érkezett. Október 10-én az újabb magyar ajánlat napján Ciano az alábbi sorokat vetette többek közt naplójába: „Ribbentrop ellene volt ennek" Most azonban nagyon szívesen látja, mert senkit nem szabad elutasítani, aki a britellenes táborba akar beállni." Ekkor kezdődhettek meg az egyeztetések Magyarország csatlakozását illetően. Ciano október 10-én közölte tokiói követével, hogy jelezze a japán kormánynak; Róma és Berlin készek elfogadni Magyarország csatlakozási ajánlatát, de a japán kormány álláspontjáról szeretnének tájékozódni ezzel kapcsolatban. Ribbentrop október 12-én közölte Sztójayval, hogy a három eredeti aláíró ország alkotja a szerződő felek egyik tömbjét, a később csatlakozott nemzetek a másikat, így az eredeti magyar kérelem, miszerint Magyarország eredeti aláíróként csatlakozhassák elvetették. Magyarország belépése tolódott, mert a tengelyhatalmak más országokkal is tárgyaltak a csatlakozásról, elsősorban Spanyolországgal. 1940. november 27-én került sor az aláírásra Bécsben, Teleki és Hitler jelenlétében írta alá a magyar, az olasz, a német külügyminiszter és japán berlini nagykövete. A jegyzőkönyvben a három tengelynagyhatalom arra kötelezte magát, hogyha az eredeti egyezmény IV. cikkében említett bizottságok Magyarországot érintő ügyről tárgyalnak, akkor magyar képviselőt is bevonnak a megbeszélésbe. Azonban az egyezményhez történő csatlakozás jelezte Magyarország elkötelezettségét a tengelyhatalmakhoz és így döntően befolyásolta Magyarország helyzetét a háború ezután következő szakaszaiban.

7Magyarország csatlakozása az egyezményhez

Románia

A trianoni egyezmény során Romániához csatolt Erdély egy részét német és olasz támogatással Magyarország visszakapta, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát birtokolta ismét. 1940 nyarán Románia a szovjet határon is válságos helyzetbe került, a vörös hadsereg bevonult Besszarábiába és Bukovina területére. Románia olajmezői fontosak voltak a németek számára és Hitler tudta, hogy a Szovjetuniónak továbbra is vannak követelései a románokhoz. Károly román király lemondott, helyét Mihály király foglalta el és a Vasgárda került hatalomra Antonescu marsall vezetésével, Hitler csapatai pedig bevonultak Romániába, hogy garantálják a jövőben határait. Megnyílt az út ahhoz, hogy Románia is csatlakozzon a háromhatalmi egyezményhez, ami be is következett november 23-án.

Szlovákia

1939 márciusában a németek bevonultak Csehszlovákiába, a cseh és morva területeket a németek megszállták, a maradék déli részen pedig megalakult Szlovákia, amely gyakorlatilag egy bábállam volt. Vezetője eleinte Josef Tiso volt, azonban hamarosan külön miniszterelnököt neveztek ki és Tiso csak államfő maradt a háború végéig. Szlovákia fegyveres erőivel támogatta Lengyelország német megszállását is. Szlovákia 1940. november 24-én írta alá a dokumentumot.

Bulgária

Bulgária az I. világháború egyik vesztese, amely után a Románia javára elvesztett területeit a közelmúltban szerezhette vissza a tengely támogatásával. Ahogy elkezdődtek a háborús események a Balkánon úgy került az egyébként a tengelyhatalmakkal jó viszonyt ápoló Bulgária a németek és olaszok látókörébe. Bulgárián keresztül akart a német 12. hadsereg Görögország ellen támadni az olaszok támogatása céljából, ennek megfelelően megkezdődtek a tárgyalások Bulgária csatlakozásáról a háromhatalmi egyezményhez. Hitler megígérte, hogy Bulgária további területi igényeit is beválthatja azzal, ha csatlakozik a paktumhoz. Különösen hangsúlyos bolgár érdek volt az Égei tengerhez való hozzáférés. Bár Bulgária meggyőzése a paktumhoz való csatlakozásra nem volt könnyű feladat, azonban 1941. március 1-én.

8Bulgária csatlakozásáról szóló dokumentum

Jugoszlávia

Jugoszlávia Németország egyik fontos nyersanyag szállítója volt, Olaszországgal váltakozó viszonyt folytatott, azonban gyakorlatilag minden szomszédjának voltak vele szemben területi követelései. A háború kitörésével Jugoszlávia semlegességre törekedett és a középúton próbált haladni. Erről a taktikáról akkor kellett lemondania, amikor a németek döntöttek arról, hogy segítenek az olaszoknak Görögország megszállásában. A tervek szerint a német hadsereg Bulgária mellett Jugoszlávián át is támadott volna délre, míg az albán frontszakaszon továbbra is az olaszok harcoltak volna. Emellett ez által a Barbarossa hadművelet előtt lehetőség nyílt már az egész Balkán bebiztosítására elsősorban az angolok ellen. A balkáni német roham előtt pár nappal 1941. március 25-én Dragiša Cvetković jugoszláv miniszterelnök Bécsben aláírta a csatlakozásról szóló papírt. Két nappal később angolbarát kormány került hatalomra, amely Dušan Simović tábornok vezetésével nem fogadta el a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozást, így a tengelyhatalmak balkáni offenzívája az immár a szövetségesek oldalán harcoló Jugoszláviát is legyőzte, így Jugoszlávia és a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozásuk egy rövid történ, de igen jelentősnek tekinthető eseményekhez vezetett.

Horvátország

Horvátország régóta függetlenségre vágyott, amihez mindig is a tengely segítségére vágyott, amit a balkáni hadjárat kibontakozásával meg is kapott. Az Usztasa vezetők a német és olasz csapatok bevonulásával kikiáltotta a Független Horvát Államot, amely június 15-én csatlakozott az egyezményhez.

Thaiföld

Az 1940-41 során lezajlott Indokínai háborúban került közel egymáshoz Thaiföld és Japán. A Thai csapatok a Vichy kormány kezén lévő Vietnam területén küzdött a franciákkal, a Thaiföldnek kedvező béke japán közvetítésével született. Amikor Ázsiát is elérte a világháború Thaiföld a tengelyhatalmak szövetségeseként lépett elő, Japán meghívására csatlakozott az ország a háromhatalmi egyezményhez. 1942. február 15-én írta alá Thaiföld a dokumentumot és ezt követően a japánokat támogatva harcoltak Ázsiában.

Mandzsukuo

Szintén a japánok meghívására csatlakozott a megállapodáshoz az utolsó kínai császár által vezetett japán bábállam, amely Mandzsúria területén feküdt. Zhang Jinghui miniszterelnök írta alá a csatlakozást 1942. február 15-én.

Vang Csing-vej (kollaboráns) Kína

Ez a japán bábállam, amely a kollaboráns Vang Csing-vej irányítása alatt állt, 1942 február 15-én csatlakzott a háromhatalmi egyezményhez.

(Egyes szakirodalmakban Thaiföld, Mandzsukuo és a Vang Csing-Vej vezetése alatt álló Kína „nem hivatalos aláíróként" szerepel. )

A paktumba a németek Finnországot többször is megpróbálták bevonni, azonban Finnország arra törekedett, hogy a tengely többi tagjától lehetőleg független, önálló háborút vívjon, így csak az antikomintern paktumhoz csatlakoztak. A Szovjetuniónak Németország ajánlotta fel a csatlakozás lehetőségét. Azonban a szovjet kormány túl nagy árat és területi engedményt kért volna, ezért Hitler letett erről a lehetőségről. Spanyolországot is többször felkérték a csatlakozásra, de erre sosem került sor.

Az aláírás után

1940 őszén folytatódott a Nagy-Britannia elleni általános hadviselés, illetve elkezdtek kibontakozni a balkáni események, amelyek 1941 áprilisában érték el tetőpontjukat. A Balkánon a tengely több tagja már összefogott erővel menetelt.

1941 júniusában a Barbarossa hadművelethez a tengely európai tagjainak nagy része csatlakozott. Németország mellett magyar, olasz, román, horvát, szlovák katonák, valamint az egyezményen kívül álló finnek, valamint spanyol, francia és egyéb nemzetiségű önkéntesek is részt vettek.

9A háromhatalmi egyezmény ünneplése Japánban

Japán 1941. december 7-én a Pearl Harbor ellen végrehajtott támadással csatlakozott hozzájuk a Brit Birodalom elleni harcba, bevonva az Egyesül Államokat is a háborúba. December 11-én Hitler Reich kancelláriában tartott beszédében, Mussolini pedig a Palaezo Venezia erkélyéről jelentette be, hogy országaik hadat üzentek az Egyesül Államoknak. Hamarosan a szerződést megújították, amiben kötelezték magukat, hogy nem kötnek külön békét. Ciano naplójában 1941. december 11-éről ezt olvashatjuk: „(...) Este azt kéri Ribbentrop, csatlakozzunk a német javaslathoz, hogy a Háromhatalmi Szövetség tagállamai üzenjenek hadat az Egyesül Államoknak. (...)" A három eredeti aláíró még aznap este megújította a paktumot és kötelezték magukat, hogy a győzelemig nem kötnek külön békét.

1942 első felében a tengelyhatalmak szinte minden fronton előrenyomultak és 1942. január 18-án a német, olasz és japán delegációk Berlinben elkülönítik egymás hadműveleti zónáit, melynek határaként a keleti hosszúság 70. fokát jelölik meg. 1942 második felében a tengelyhatalmak sorsdöntő csatákat veszítettek, amelyek következtében 1943-tól megkezdődött az összeomlás.

A paktum vége

1943 júliusában Mussolinit megbukatták Olaszországban, az új kormány szeptember közepén pedig bejelentette Olaszország kapitulációját. Az Olasz Királyság októberben hadat üzent Németországnak, de északon a kiszabadított Mussolini vezetésével a Salói köztársaság továbbra is kitartott a tengelyhatalmak mellett a háború végéig. 1944-ben Románia és Bulgária is átállt, Szlovákiában pedig nemzeti felkelés jelezte, hogy a háború győzedelmes befejezésére egyre kevesebb reményt látnak. Magyarországot a német csapatok 1944. március 19-én bevonultak Magyarországra Horthy pedig a Szálasi Ferenc vezetése alatt álló kormányt nevezett ki. 1944. október 16-án Horthy lemondott, ettől kezdve minden hatalom Szálasi kezében volt. A szovjet csapatok 1945 tavaszán megszállták egész Magyarországot. Horvátországban az I.Tomislav néven megkoronázott olasz Spoleto herceget az olasz kapituláció után megfosztották trónjától, így Pavelić vezette az országot az 1945 tavaszán bekövetkezett végső összeomlásig. Németország 1945. május elején kapitulált, ezután a paktum már gyakorlati jelentőségét elvesztette, de hivatalosan Japán 1945. szeptember elején bekövetkezett fegyverletételéig érvényben maradt.

A paktum értékelése

Az egyezményhez a három eredeti aláíró után hamarosan egy sor további ország is csatlakozott. Ez volt a háborúban a tengelyhatalmak közös céljaiban való megállapodás, azonban mégsem volt annyira szoros és erős ezután sem az együttműködés, mint például ellenfeleiknél. Csak a nagyobb eseményekről konzultáltak, viszont a haditechnikai újítások megosztása elsősorban a három eredeti aláíró között megfelelő szintre jutott el idővel. A háromhatalmi egyezmény nem tudott olyan gyakorlati együttműködést megvalósítani az aláírók között, amely elegendő lehetett volna a háború megnyeréséhez.

Források

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1940_szeptember_27_a_haromhatalmi_egyezmeny_megkotese/
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k00927.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1romhatalmi_egyezm%C3%A9ny
http://en.wikipedia.org/wiki/Tripartite_Pact
- Ciano gróf naplója
- Földi Pál: A második világháború katonai története első kötet
- Paul Dowswel: A második világháború
- A második világháború krónikája
- Réti György: Budapest-Róma Berlin árnyékában; magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1932-1940
- Bánki György: A második világháború története

Írta: Veres Marcell Vencel (marcell1995)

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább