A fotográfia - amint azt a technikai újítások lehetővé tették - megszületése után nem sokkal a háború felé fordult, az embert, az emberi szenvedést állítva a középpontba. Az első háborús fotográfus egy ismeretlen amerikai volt, aki az 1847-es amerikai-mexikói háborúban készített dagerrotípiákat. Az első ismert művész egy magyar származású művész, Szathmáry Papp Károly volt, ő a krími háborút dokumentálta végig. A 19. században az amerikai polgárháborúról készült képek ugyan csak lassan járták be a világot, a tömegkommunikációban bekövetkező forradalomnak köszönhetően később a fotók szélsebesen jutottak el a híréhségüket képekkel csillapító olvasókhoz. A leghíresebbek közül válogattunk.
Nagaszaki
A Japán elleni második atomtámadás, amelyet három nappal a hirosimai bombázás után hajtottak végre, 1945. augusztus 9-én, 150 ezer ember halálát okozta Nagaszakiban. Akkoriban az atombomba bevetéséről szóló híreket üdvözölték az Egyesült Államokban, s általában ezzel a képpel próbálták "népszerűsíteni". Csak évekkel később kerültek elő azok a felvételek, amelyek már az emberi szenvedést, a tragédiát helyezték a középpontba, sokkolva ezzel a világot.
Omaha Beach, D-Day
Minden idők talán legnagyszerűbb háborús fotói Robert Capa magyar származású művész sorozatának felvételei - és egyben a legrosszabbul sikerültek is. Capa ugyanis segédjére bízta a nagyítást, de a laboráns elrontotta a negatívokat. Capa fotográfiái közül néhány azon a júniusi hatodikai hajnalon készült, amikor a szövetséges erők 1944-ben megindították a partraszállást a normandiai Omaha Beachen. Capa, az ismert haditudósító a partraszálló erők parancsnoki karával együtt érkezett Normandia partjaihoz, s az első hullámmal együtt ért szárazföldet a D-nap hajnalán. A képek 1944. június 5. és augusztus 9. között készültek és 1984-ben nagyították ki őket az ABC Press felkérésére.
A milicista halála
Capa A milicista halála című képe (teljes nevén: A loyalista milicista a halál pillanatában) Federico Borrell Garcia spanyol köztársasági katona és anarchista halálát örökítette meg. Egészen a hetvenes éveking a legsokkolóbb háborús felvételnek tartották a polgárháború idejéből. A spanyol polgárháború ikonjának hitelességét először Philip Knightley angol újságíró vonta kétségbe. Azt állította, hogy a felvétel napján Capa nem is volt Andalúziában, hanem a francóista erőket követte az ország északi részén. Richard Whelan, Capa életrajzírója viszont azt írta, hogy a következetes antifasiszta Capának soha nem volt semmi dolga a francóistákkal és 1936. szeptember 5-én valóban Cerro Murianóban volt. A fotó, amelyet amúgy Knightly továbbra is beállított propagandafelvételnek tekint, először az amerikai Life magazinban jelent meg.
Vietnam I.
Eddie Adams Pulitzer-díjas felvétele a vietnami háború egyik leghíresebb képe. A fotón Nguyen Ngoc Loan parancsnok, a Vietnami Köztársaság rendőrfőnöke készül éppen lelőni az egyik vietkongot, Nguyen Van Lémt. A kép nyilvánosságra kerülését követően új utak nyíltak meg a fotográfiában, közelebbről a fotozsurnalizmusban. "A kép ezer szóval ér fel" - mondta el Adams, aki a háborúellenes ikonképről azt mondta: "Megöltem a kamerával a parancsnokot". A fotóművész nem esett túlzásba a fenti szavakkal, a vietnami fogoly holttestét ugyanis később 34 rendőrtiszt és családtagjaik társaságában, köztük Nguyen Ngoc Loannal találták meg...
Vietnam II.
Nick Ut 1972-es, Trang Bangban készült felvétele méltán pályázik a legsokkolóbb háborús fotó nem túl dicső címére. Június 8-án Phuc, a képen középen látható kilenc éves lány, bombázásra ébredt falujuk templomában, ahova napokkal korábban húzódtak be családjával a harcok elől. A lány beszámolója szerint a tűz pillanatok alatt mindent ellepett körülöttük, karján a ruha szinte azonnal lángra lobbant és leégett, mielőtt akár levehette volna. Az AP fotóriportere egy csapat sajtóssal a falu mellől fotózta a bombázást, mikor a gomolygó füstből feléjük szaladt a fiatal lány és családja. A fotósok közül egyedül Nicknek volt film a gépében, az akkor 21 éves fotós úgy készítette az első képeket, hogy fel sem fogta, mit is lát valójában maga körül.
Ivo Dzsima
Minden idők talán legtöbbször reprodukált háborús fotója - amelyet nemrég szoborba öntöttek az Egyesült Államokban - egy katarktikus pillanatot örökített meg, amikor öt tengerészgyalogos és egy hadosztályparancsnok kitűzte a második amerikai zászlót a Suribachi-hegyen. Ennél már egy profi fotós is jelen volt, méghozzá Joe Rosenthal, az Associated Press munkatársa. Rosenthal fotózása közben két tengerészgyalogos elsétált előtte, így további három fényképet is készített, hogy biztos lehessen a sikerben. Később a negatívot, az eseményhez kapcsolódó sajtójelentéssel együtt a guami főhadiszállásra vitték, ahol előhívás közben Rosenthal fotói közül kettő tönkrement, így elővigyázatossága nagyon is indokolt volt.
Times Square, V-Day
Ugyan a fenti kép nem háborús hadszíntéren készült, Alfred Eisenstaedt legendás felvétele mindenképpen a legjobb háborús fotók közé kívánkozik. A fotó 1945. augusztus 14-én, a Japán feletti győzelem napján (V-J Day) készült. (Az Egyesült Államokban a hivatalos ünnepség nem ekkor, hanem a japán kapituláció napján, szeptember 21-én volt.) A kép egy héttel később a Life magazinban jelent meg, ahol 12 oldalon keresztül, fényképek segítségével mutatták be a győzelmet. Az örömittas matróz a téren lévő hölgyek nagy részét megpróbálta megcsókolni, s az Eisenstaedt fényképén látható nővér a kattintás után megpofozta a békétől megrészegedő tengerészt. "Láttam egy rohanó tengerészt, aki az útjába eső összes nőt megcsókolta: nagymamát, vékonyat, teltebbet, nem számított, kit" - emlékezett vissza a művész. A legendássá váló csókot azóta szoborba öntötték a floridai Sarasotában és természetesen a Times Square-en is.
Bergen-Belsen
Kevés drámaibb kép ragadja meg erőteljesebben a holokauszt borzalmát, mint a halott emberek közt lépegető tábori orvost, Fritz Kleint ábrázoló kép. A náci párttag, 1943-ban az SS-be is belépő Klein Auschwitz-Birkenauban előbb kiválogatta, majd a gázkamrákba küldte a foglyokat.
Forrás: Múlt-kor
