„Ennyire még soha nem álltak úgy a dolgok a történelem során, mint most." - Dwight D. Eisenhower

II. világháború - masodikvh.hu

Brit kutyavilág háborús időkben

 
 
1939 szeptemberében, ahogy a hadüzenetek megtörténtek, Nagy-Britanniában szabályos pánik lett úrrá. Mivel a cáfolat még nem létezett, élt a Douhet-elmélet, miszerint „a bombázó mindig áttör”, és irgalmatlan pusztítás vár a nagyvárosokra. Ez a hisztéria odáig terjedt, hogy előre kezdtek tömegsírokat kiásni a „várható 3-4 millió halottnak”. A házikedvencek körében ez a hiszti valóságos tömegmészárlást eredményezett. Az állatorvosok éjjel-nappal altatták el a kisállatokat, akiket gazdáik nem kívántak elhagyni.
 
A Luftwaffe azonban egyelőre nem jelentkezett. Az emberek így nem kerültek előre megásott tömegsírjukba, és bánkódni kezdtek megölt kedvencük miatt. A feltevések szerint egymillió körül lehetett az így legyilkolt kutyák száma. A macskákat kevésbé serényen irtották, mivel féltek egy esetleges patkányinváziótól, és a pestis újabb felbukkanásától. Amikor viszont a kiutasított német nagykövet Bärchen nevű csau-csau kutyusáról volt szó, kétszáz család is be akarta fogadni. (Jellemző, hogy 1914-ben az állatellenes nacionalizmusnak a dakszlik estek áldozatul, mint „bűnös német fajta”.)
 
Ami ezután következett kutyafronton, az sajátos keveredése volt egyfajta nácizmusnak és a brit sznobizmusnak. A háborús hisztivel ugyanis az ebtenyésztők elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak a keverék kutyákkal. „Végezni kell az összes korccsal! Csak a jó vérvonalak maradhatnak!” – volt a jelszó. Egy asszony megjegyezte: „Nem akarom, hogy elszaporodjanak a korcsok, mert csúfak, neveletlenek, rendszerint mocskosak, keverékek, érzékeink és zsebünk számára is értéktelenek.”
 
Lady Kitty Ritson viszont ellene szegült a sznobizmusnak. Kijelentette: minden angolnak joga van korcsot tartani, ha úgy tetszik neki.
 
Az újságokban eközben hirdetések jelentek meg: a háború idejére jó pénzért semleges területre lehetett menekíteni az állatokat. Konvojokban menekítették vidékre a városi kutyákat, de pl. papagájokat már napi egy pennyért biztonságban lehetett tudni.
 
A kutyairtó hisztéria vége az lett, hogy állatmentőautók is járták a későbbiekben valóban bombázott London utcáit. Ugyanakkor kaphatóak voltak gázbiztos kennelek is. És hivatalosan gázálarccal nem szerelték fel a kutyákat…de ami nem hivatalos, még létezhet. Viszont készültek hivatalosan is fehér kutyakabátok csengettyűkkel, hogy elsötétítés idején észlelhetőek legyenek a kutyusok.
 
Forrás: Geoffrey Regan: Air Force Blunders, 2007.
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább