Benito Mussolini (1883-1945) az olasz fasizmus megalapítója és vezére (innen a Duce név). Kezdetben tanítóként dolgozott, majd katonai szolgálatot teljesített, 1912-től az Avanti című szocialista párti lap főszerkesztője volt, 1914 őszétől a szocialista pártból való kizárásáig ugyanilyen pozícióban adta ki az ugyancsak szocialista Popolo d'Italiát. 1922. október 29-től már miniszterelnök, egy, a római nyomába lépő új olasz birodalom megvalósítása lebeg a szeme előtt. Etiópia, Spanyolország, Albánia - ezek katonai fellépésének főbb állomásai. 1939. május 22-én forma szerint is katonai szövetséget köt Hitlerrel és bár a második világháború kitörése után a "fegyveres semlegesség" mellett dönt, 1940. június 10-én mégis hadat üzen Franciaországnak és Nagy-Britanniának. A következő években kudarcba fulladnak görögországi és afrikai hadműveletei, gyakorlatilag megsemmisül a keleti frontra vezényelt olasz haderő.
Mussolini e csapások hatása alatt 1943. április 7-én Hitlerrel tartott találkozóján már a szovjet fronton folytatott hadműveletek befejezését szorgalmazta és az Atlanti Charta mintájára egy Európai Charta elfogadását vetette fel. Ezek már nem segítettek rajta: a Fasiszta Nagytanács 1943. július 24-25-i ülésén leszavazta a hatvanéves miniszterelnököt, amit letartóztatás követett. Így került a Duce a Gran Sassóra.
Hitler Skorzenyt bízta meg a kiszabadítási akcióval
Az új kormányfő az olasz monarchisták és felső katonai vezetők képviselője, Pietro Badoglio marsall lett, aki már korábban szakított Mussolinivel és közreműködött megbuktatásában, - és aki 1943. szeptember 3-án titokban fegyverszünetet kötött a nyugati hatalmakkal. Az olasz királyi udvar és a kormány 1943. szeptember 9-én Rómából a már az angolok kezén levő Brindisibe ment, ahonnan azután október 13-án hadat üzent Németországnak.
Miközben az angolszász szövetségesek partra szálltak Dél-Olaszországban, a német csapatok az Alpoktól Nápolyig megszállták a félszigetet és lefegyverezték az olasz csapatokat. Felderítették, hogy Mussolinit csupán egy kisebb olasz csendőregység őrzi. Hitler Skorzenyt bízta meg a kiszabadítási akcióval, aki egy SS ejtőernyős különítmény élén vitorlázó gépeken leszállt a Gran Sassón, az olasz csendőrök egy részét megfutamította, másik részét eltanácsolta a fegyverhasználattól. Mussolini percek alatt szabad lett, előbb repülőgépen Rómába vitték, majd Hitler főhadiszállására.
A Führer hosszas rábeszélésére vállalta a fasiszta párt újbóli megalakítását és egy új "Fasiszta Szociális Köztársaság" kikiáltását. Rómába már nem tért vissza, a Garda-tó partjáról, egy SS-testőrgárda által őrzött főhadiszállásról irányította a "Salói Köztársaságot".
A helyi fasiszták nyomásának engedve jóváhagyta az ellene fordult számos volt vezető - köztük veje, Galeazzo Ciano gróf volt olasz külügyminiszter - kivégzését, valamint olaszországi zsidók letartóztatását, vagyonának elkobzását, végül deportálásukat. A sorozatos katonai és politikai kudarcok következtében azonban elvesztette támogatóit és amikor megpróbált Svájcba menekülni, a partizánok 1945. április 28-án elfogták és az Észak-olaszországi Nemzeti Felszabadítási Bizottság utasítására szeretőjével, Clara Petaccival együtt kivégezték, majd holttestüket lábuknál fogva egy milánói téren felakasztották.
Vendégszereplés Budapesten
Otto Skorzeny a II. világháború befejező részében Budapesten is "vendégszerepelt". Horthy Miklós kormányzó 1944 szeptemberében delegációt menesztett Moszkvába, s október 11-én éjjel megtörtént a fegyverszüneti szerződés aláírása. A németek Budapest körül gyors csapatösszevonásokat hajtottak végre és a fővárosba vezényelték Otto Skorzeny SS-alezredes ejtőernyős alakulatait egy katonai puccs előkészítésére.
Skorzeny ejtőernyősei 1944. október 16-án megszállták a budai várat, Horthy Miklós semmisnek nyilvánította előző nap kibocsátott "kiugrási" proklamációját és "német védelem" alá helyeztette magát. Az SS-különítmény fegyverténye volt ifj. Horthy Miklós elrablása is. Skorzeny 1944 decemberében és 1945 januárjában az Ardennekben, majd a keleti fronton, az Odera partján tevékenykedett, végül 1945 májusában amerikai fogságba esett. Vádat emeltek ellene, de aztán felmentették. Franco Spanyolországában telepedett le, Madridban halt meg 1975-ben.
