A bocage normann eredetű szó, amelynek jelentése kisseb erdőséget, más értelmezésben parcellát jelent. Ez a szó megtalálható mind a francia mind az angol nyelvben.
Azok számára, akik a II. világháborúval foglalkoznak, a jelentése a D-napot követő normandiai sövényharcot jelenti. A francia gazdák előszeretettel használták a közel 3 méter magas sövényt birtokaik elkerítésére, gyakran húzódott egy alacsony töltés, amely terméskőből és földből állt.
A normandiai harcok során ezek a sövények, kitűnő fedezéket biztosítottak a lövész, páncélos, tüzérségi csapatok számára. A németeknek veszteségeik minimalizálása érdekében muszáj volt megtanulniuk, álcázni járműveiket, mivel a szövetséges légierő ekkora már állandó fenyegetést jelentett.
Közvetlen a partraszállás után az amerikaiak (és szövetségeseik) az új terep és hatalmas kihívást jelentett és súlyos veszteségeket okozott. A sövények közötti réseken egy-két ember megjelenésekor egy-két fegyveres azonnal tüzet nyitott és megölte a nyílt területre lépőket. Abban az estben, ha nagyobb erő indult meg sokkal agresszívabb választ kaphattak a sövény túloldaláról.
További problémát jelentett, hogy a már említett töltésekre ráhajtó harckocsik a „hasukat” mutatták az ellenség páncéltörő fegyvereinek, és így még könnyebbé vált a főként a Sherman tankok harcképtelenné tétele.
A harckocsik problémájának megoldása egyszerű volt. A 102. páncélos-felderítő század egyik őrmestere Curtis G. Culin rájött, hogy a parti akadályokat felhasználják oly módon, hogy egy „orrszarvú” szerű szerkezetet rögzítenek a harckocsi első részére, akkor a jármű nem fog felemelkedni, hanem eltolja maga előtt a földkupacot. A megoldás jellemző volt az amerikai seregre: valamit könnyen, gyorsan és nagy tömegben, magas használati értékel, kell előállítani. Miután a harckocsi alkalmassá vált a sövények leküzdésére, lehetőség nyílt a gyalogos-harckocsis vegyes hadviselésre, amely mindkét fegyvernem túlélési esélyeit javította.
Az ellenség számára a „rinocérosz” megjelenése az újdonság erejével hatott, és a Kobra-hadművelet alatt már jelentősebb (közel 800-1000 átalakított példány) ált rendelkezésre.
Összegezve elmondható, hogy a szövetségesek a nehéz terep, és a súlyos veszteségek ellenére is remekül meg tudták oldani a helyzetet, és ennek révén ki tudtak törni a normandiai hídfőből.
Írta: Tóth István Ákos
