„Ennyire még soha nem álltak úgy a dolgok a történelem során, mint most." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

A Fekete Dandár - A 10. Lengyel Motorizált Lovas Dandár

A második világháborúban a német hadigépezet első igazi állomása Lengyelország volt. Északon a Balti-tenger, délen a Kárpátok magas hegyei határolják. 1919 novemberében kiáltották ki a független Lengyelországot, ami Nagy-Britannia és Franciaország támogatását élvezte. Az ország a második világháború előtt, már szembekerült a németekkel, mikor azok folyamatosan területeket nyertek kelet felé, így Lengyelország beékelődött a III. Birodalom és a Szovjetunió közé, délről még a németbarát Szlovákia is fenyegette.

A lengyel hadvezetés az oroszok elleni háborúból vonta le tapasztalatait a hadszervezés terén. Akkor ugyanis még a lovasság igen ütőképes volt gyors hadmozdulataival a gyalogság ellen. Így később elég kevés páncélozott harcjárművel rendelkeztek, ráadásul, ami volt, azt szétszórva, a gyalogos és a lovas alakulatokhoz sorolták. 
 
A_dand__r_1939_elej__n.jpg
A dandár 1939 elején
 
Néhány lovas tiszt, nem támogatta kezdetben az effajta egységek felállítását, hiszen eddig nagyobb negatívumok nem érték a lengyel lovas katonákat. Azonban egy Kielce közeli speciális táborban és a kiképző iskolában megindult a katonák átképzése, és a járművek tesztelése.
 
A_Fekete_Brig__d.jpg
A Fekete Brigád
 
Az első igazi gépesített egység a „Fekete Dandár" volt. Nevüket onnan kapták, hogy fekete bőr zubbonyt viseltek. Az egység különös ismertetőjele ezen kívül az osztrák-magyar első világháborús 1916M acél rohamsisak volt. S bár az egység teljesen gépesített volt, a hivatalos formula szerint kellett eljárni, így 10. lovas dandár jelzést kapták.
 
A_10._Lengyel_Motoriz__lt_Lovas_Dand__r.jpg
A 10. Lengyel Motorizált Lovas Dandár
 
Az első fellépésükre 1938 szeptemberében a csehországi Zaolzie tartomány megszerzésekor került sor, ahol a lengyel hadvezetés, még egy 37 mm lövegű TKD páncélvadász prototípust is kipróbált, de az akció összecsapás nélkül végződött. Bár dandárnak nevezték őket, az egység a francia könnyűhadosztályok szintjén mozgott, és nagyobb volt, mint egy belga lovas dandár.
 
  • 101. Páncélos Felderítő Század - A parancsnoka Z. Ziemski hadnagy volt. Alatta szolgált 9 db wz.30 géppuskás TK3 (TKS motorral) típusú és 3 darab 20 mm-es wz.38 gépágyúval felszerelt TKS típusú kis harckocsi.

  • 10. Gépesített Lövészezred (10. Pulk Strzelcow Konnych - 10. PSK)

  • 24. Ulánus Ezred (24. Pulk Ułanów)

  • 121. Könnyű Harckocsi Század - 10 darab Vickers E (B) 47 mm-es ágyúval és 6 db Vickers E (A) géppuskával felszerelt könnyű harckocsival rendelkezett.

  • 16. Gépesített Tüzér Zászlóalj (16. Dywizjon Artylerii Motorowej) – 4 db 75 mm-res ágyúval és 4 db 100 mm-res Skoda tarackkal rendelkezett.

Az német offenzíva megindulása után a lengyelek sorozatos vereségeket szenvedtek. Nem voltak kellően ellátva páncéltörő fegyverekkel. Bár a lovasság meglehet gyors volt, a német páncélosok erejével nem vehette fel a versenyt. Azt azonban nem szabad általánossá tenni, hogy a lengyel fél csupán lovakkal harcolt, ráadásul harcjárművek ellen felvették volna a harcot nyílt összecsapásokban.

 
Viskers_E_harckocsik.jpg
Vickers E harckocsik
 
Az egység parancsnoka Stanisław Maczek ezredes, a vezérkari főnök Franciszek Skibinski őrnagy volt. Kezdetben még csak a lengyel vonalak védelme, valamint a veszteségek pótlásának biztosítása volt az egység feladata. Később a dandárt a Krakkói Hadsereg támogatására vezényelték, Kis-Lengyelország és Szilézia védelmére. Néhány kis- és könnyű harckocsival, egy tábori tarackkal, és 8 nehezebb páncéltörő ágyúval indultak harcba.
 
Maczek_Stanislaw__t__bornoki_rangban_.jpg
Maczek Stanisław tábornoki rangban
 

A szeptember másodiki jordanowi német győzelem után Maczek csapatai szembetalálták magukat az Eugen Beyer által vezetett XVIII. hadtesttel, és sikeresen védték dél szárnyat a Beskidesig elterülő védvonalon. A Határőrség és a Honvédelmi Csapatok támogatásával megütköztek az Alfred Eduard Franz Ritter von Hubicki által vezetett 4. Könnyű Hadosztállyal valamint a Rudolf Veie által vezetett 2. Páncéloshadosztállyal, de összetűzésbe kerültek az Eduard Dietl vezette 3. Hegyi hadosztállyal is. Öt napon át lassították a német előrenyomulást. A németek a gépesítés ellenére napi 10 kilométert is alig haladtak, sőt a lengyel csapatok kihasználva a hegyi terepet, gyakorta tudták megállítani a német felderítéseket és támadásokat, alkalmanként ellentámadásba is átmentek. Ám mikor a Krakkói Hadsereg megadásra kényszerült Kis-Lengyelország északi részén megnyílt az út a német csapatok előtt.

A lwowi csata

Władysław Langner kezdte meg sietősen a lwowi védelem kiépítését szeptember 7-én, mert a német csapatok a vártnál gyorsabban törtek előre. Ferdinand Schörner ezredes felderítői a város határába érve beszámolót tettek a lengyel védelem állásáról, és azt a német hadvezetés nem tekintette akadálynak, ezért a parancsnok a város minél előbbi bevételéről tett határozatot. Az első támadást, amit főként gyorsan mozgó motorizált alakulatok hajtottak végre, a lengyel védők véres összecsapásokban sikeresen visszavertek, de a veszteségeiket pótolni kellett – megemlítendő Franciszek Sikorski (Stanisław Sikorski testvére) tábornok neve, az orosz-lengyel háború hőse, aki tapasztalataival, és erős határozottságával segítette a lengyel védőket. A németek újabb támadással próbálkoztak, ami ugyan elérte a várost, de ott szintén véres összecsapások robbantak ki, ezért felhagytak a kísérlettel. A lengyel csapatok az ideiglenes német kudarcokat kihasználva megpróbálkoztak egy kitöréssel, de kevés sikerrel. Ekkor érkezett meg a visszavonuló dandár, akik maguk mögött minden hidat megsemmisítettek, s csatlakoztak a lwowi védőkhöz, ha kudarccal végződne Lwow védése, innen út nyílt a román hídfő felé. Időközben német kézre került Lwow külvárosa, Zboiska, amit azonban a dandárnak köszönhetően rövidesen visszafoglaltak.

A_g__pes__tett_p__nc__lt__r__kn__l_szolg__l___TKSD_p__nc__lvad__sz.jpg
A gépesített páncéltörőknél szolgáló TKSD páncélvadász
 
Ami a legnagyobb problémát jelentette, hogy a német hegyivadászok, a Gebirgsjäger ellenőrzése alatt tartotta a város körüli hegyvonalat, amire később a német tüzérség telepedett le és kezdte meg a város ostromát, valamint az ostromló csapatokat aktívan támogatták a Luftwaffe bombázói, akik nem kíméltek semmilyen épületet – legyen az kórház, templom, iskola. Gyakorlatilag szeptember 14-re a német csapatok körülzárták a várost. A légi fölény egyértelmű volt, már a háború előtt, hiszen a Luftwaffe 1180 vadászgépet, 290 Ju 87 Stuka zuhanóbombázót, 290 hagyományos bombázót és 240 hidroplánt tudott szembeállítani a lengyelek 1600, abból is 600 bevetető repülőgépével szemben.

A fordulópont szeptember 17-e volt, amikor is a szovjet csapatok megnyitották az Ukrán Frontot és Filipp Golikov vezetésével a Vörös Hadsereg megkezdte támadását Lengyelország ellen.
 
TKD_p__nc__lvad__sz.jpg
TKD páncélvadász
 

A németek még a szovjetek előtt pontot akartak rakni a hadjárat végére, ezért röplapokat szórtak le a városba, felszólítva a védőket a megadásra. Azonban erre nem kerül sor. Mikor megérkeztek a szovjet páncélosok azonnal munkához láttak és megpróbálták bevenni a keleti városrészt, Łyczaków peremét, de a lengyelek gátjukat állták. Így a szovjetek csatlakoztak az ostromgyűrűhöz, és nyugati irányba is küldtek csapatokat a végkimenetel biztosításáért. Szeptember 19-én a szovjetek követeket küldtek és tárgyalásokat folytattak Bronisław Rakowski ezredessel, aki előtt ismertették a tényállást, hogy a szovjet csapatok a németeket segítik a város elfoglalásában, ami hamarosan bekövetkezik. A németek értesülvén, arról, hogy a szovjetek diplomáciai úton akarják megadásra bírni a várost, ők is követet küldtek a lengyelekhez. Hitler parancsot adott Gerd von Rundstedt tábornagynak, hogy csökkentse a szovjet érdekeltséget, és fejezze be a város elfoglalását. Azonban erre nem került sor, mivel Sikorski tábornok, úgy döntött, hogy értelmetlen lenne még több polgári és katonai életet feláldozni, ezért kapitulált a szovjet csapatok előtt. A megadási feltételekben a szovjet fél biztosította a lengyelek számára, hogy nem lesz felelősségre vonás, valamint üldöztetés. Azonban másnap a Vörös Hadsereg bevonult a városba és az NKVD emberei számos lengyel tisztet tartóztattak le, és hurcoltak el különböző táborokba – például a starobielski – vagy legtöbbjüket - köztük Stanisław Sikorski tábornokot – lemészároltak a hírhedt katyni erdőben 1940-ben.

A lwowi vereség után Edward Rydz-Śmigły marsall parancsot adott a dandárnak, hogy hagyják el az országot a magyar határon keresztül.

Az egység elvesztette a felét, habár csatában, totálisan egyszer sem győzték le őket, ami kivívta az ellenség tiszteletét. A németek nevezték el őket "Die Schwarze Brigade", azaz a „Fekete Dandárnak" – ami a fekete zubbonyra utal, amit a gépesített egységek viseltek. 

Az_1943_t__l_haszn__lt_jelz__se_a_dand__rnak.gif
A dandár 1943-tól használt jelzése
 

Az egység története azonban itt nem ért véget. A magyarok segítségével, titokban sikerült az egységet Franciaországba átjuttatni, ahol Władysław Sikorski tábornok vezetése alatt újraszerveződtek. A britek támogatásával először Norvégiába kerültek, ahol segítették a brit expedíciós csapatokat. Harcoltak Franciaországban, Észak-Afrikában, a Monte Cassino-i csatában, ahol"Lengyelország kabalafigurája" a híres Wojtek mackó is részt vett, persze csak tüzérségi állásból támogatta hazája ügyét.

Wotjek_mack__.jpgWojtek mackó

Később harcoltak a számos fronton, mint I. „Higlander" Dandár. A dandár utolsó csatájára a champagnei Dijonba került sor, ahol szenegáli egységgel kiegészülve június 19-én 75 %-os veszteséget szenvedtek, és elvesztették az összes páncélost is.

Felhasznált szakirodalom

- Steven J. Zaloga - The Polish Army 1939-45, Osprey Publishing Limited, UK, Oxford, 2001
- Steven J. Zaloga – Poland 1939 – The birth of Blitzkrieg, Osprey Publishing Limited, UK, Oxford, 2002
- Balogh Zsolt – Ferwagner Ákos – Miszlay Zsolt – Prantner Zoltán – Szirtes Krisztián – Zámodits Attila - A Második Világháború Teljes Története (1. kötet) – Villámháború, Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás, 2009, 20-31. old
- en.wikipedia.org/wiki/Invasion_of_Poland (2010)

Írta: Zeki, HunBütyök

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább