A szövetségesek európai inváziójának napján, 1944 június 6-án a 101. zászlóalj megindult Normandia felé, de a szövetséges légitámadások miatt csak június 10- én érte el hadszinteret. Június 12-én Wittmann parancsot kapott, hogy foglaljon el hadállást Villers-Bocage falutól északnyugatra, és akadályozza meg az errefelé tartó agol páncélosokat abban, hogy áttörjenek észak felé. Wittmann 2. százada 6 Tigrisből és legalább egy darab Pzkpfw IV-esből állt, jobbszárnyán pedig az 1. század működött, Möbius SS-Hauptsturmführer parancsnoksága alatt.
Június 13-án feltűnt a térségben az angol hadsereg első páncélosegysége. Az angolok Cromwell és Sherman Firefly harckocsikkal és páncélozott csapatszállító járművekkel rendelkeztek, amelyek oszlopba fejlődve haladtak az úton, és miután nem találkoztak ellenállással, megálltak Villers-Bocage-ban. Wittman ekkor úgy döntött, hogy meglepetésszerűen megtámadja a faluban állomásozó angolokat - Tigrisével megkerülte a páncélososzlopot, betört a faluba, összecsapott három angol harckocsival, és néhány perc alatt kilőtte őket. A negyedik angol tank, melynek parancsnoka Pat Dyas százados volt, lehajtott az útról, "betolatott" egy kertbe, a legénysége pedig bénultan nézte, hogyan halad el közvetlenül előttük Wittman Tigrise; 75 mm-es ágyújukkal könnyedén kilőhették volna oldalról.
Wittman eközben folytatta útját a falu központja felé, és kilőtt további három harckocsit, miközben őt is eltalálta egy Sherman Firefly lövedéke. Ekkorra Pat Dyas is feleszmélt, és tüzet nyitott Wittmanra - kétszer is rálőtt, de nem találta el, nem igy Wittmann: visszafordult, és Dyas harckocsiját is kilőtte. Ezután letért az útról, felhajtott a falu szélén emelkedő dombra, és kilőtte az angol oszlop végén álló féllánctalpas járművet, majd lassan az oszlop mellett haladva megsemmisítette az egészet, ami 25 kilőtt páncélos járművet jelentett. Mivel időközben megérkezett századának két másik Tigrise, Wittmann újra betört a faluba, de ezúttal nem volt szerencséje: a faluban levő angol gyalogság magához tért, sikerült állásba vinniük egy páncéltörő ágyút, és kilőniük Wittman egyik lánctalpát. A 2. század parancsnoka elhagyta a mozgásképtelen Tigrist, visszarendelte harckocsijait, és mivel úgy találta, hogy az angolokat ki lehet verni a faluból, "elfutott" erősítésért ahhoz a páncélos kiképzőhadosztályhoz, amely mindössze hat kilométerre északra állomásozott. Egy századra való Pzkpfw IV-essel tért vissza, és igy "megerősödve", Möbius Tigriseinek hathatós közreműködésével nehézségek nélkül visszafoglalta a falut. Ezért a teljesítményért újra előléptették - megkapta a kardokat is a Lovagkeresztjéhez. Wittman itt tulajdonképpen az angol 22. páncélosdandár két zászlóalját semmisitette meg.
Wittman augusztus 8-án Cintheaux faluban foglalt el állást, a Caen-ból Falaise-ba tartó műút mellett. Késő délután összecsapott 8 Shermannal.
Kettőt közülük sikerült kilőnie, egy harmadikat pedig mozgásképtelenné tennie, de a megmaradt öttel már nem birt: a számbeli fölényben levő Shermanok tűzpárbajban kilőtték Wittmann Tigrisét. A tank személyzetéből senki sem élte túl az összecsapást. Egy héttel később pedig bezárult a szövetségesek gyűrűje, és a falaise-i katlanban rekedt Tigrisek is mind Wittman harckocsijának sorsára jutottak. Ettől függetlenül Michael Wittmann teljesiíménye rendkívülinekmondható - összesen 138 harckocsit és 132 ágyút semmiíitett meg harckocsijával.
