„Bár a háborúkat fegyverekkel vívják, de emberekkel nyerik meg." - George Patton

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Paul Joseph Goebbels felemelkedése

 „Elképzelésem szerint a sajtó egy nagyszerű zongora, amelyen a kormány játszhat.”

Joseph Goebbels

Paul Joseph Goebbels 1897. október 29-én született Rheydtben, egy a Rajna-vidéken elhelyezkedő textilipari központban. Édesapja, Fritz Goebbels, művezető volt az egyik helyi textilüzemben; édesanyja, Maria Katharina Odenhausen pedig egy kovács leánya, mindketten hívő katolikus szülők.

Goebbels

Joseph Goebbels

Joseph Goebbels is katolikus közegben végezte iskolái nagy részét: egyházi általános iskolába járt, majd a rheydti gimnáziumban folytatta tanulmányait.

Mivel a családja nem tudta egyetemi tanulmányait anyagilag támogatni, a katolikus Albertus Magnus Társaság ösztöndíja tette számára lehetővé, hogy egyetemre mehessen.

Tanulmányai során nyolc egyetemet látogatott. Mielőtt 1921-ben Heidelbergben huszonnégy évesen doktorátust szerzett, megfordult a bonni, a freiburgi, a würzburgi, a kölni, a frankfurti, a müncheni és a berlini egyetemeken.

A felsorolt intézetek a német felsőoktatás krémjét jelentették, itt Goebbels leginkább filozófiát, történelmet, irodalmat és művészettörténetet tanult, valamint a latin és görög nyelvet tanulmányozta .

Eredetileg író szeretett volna lenni. Doktorálása évében írt egy Michael (Michael: ein Deutsches Schicksal in Tagebuchblattern) című önéletrajzi ihletésű regényt, amelyet akkor még egyetlen kiadó sem fogadott el, majd a rákövetkező két esztendő során megírt két színművet is: A vándort (Jézus Krisztusról) és A magányos vendéget. Mindkettő vers formájában megírt dráma volt, de nem akadt egyetlenegy olyan producer sem, aki akkoriban hajlandó lett volna színpadra vinni őket.

Az újságírással sem volt szerencsésebb: a Berliner Tageblatt, az egyik nagy liberális napilap visszautasította Goebbels több tucat benyújtott cikkje mellett a riporteri állásra történő jelentkezését is.

Magánélete is meglehetősen keserves volt a korai években. A korabeli közhiedelemmel ellentétben Goebbels nem született botlábúnak, hanem hét éves korában csontvelőgyulladást kapott. A bal combján végrehajtott sikertelen műtétet követően a bal lábszára rövidebb maradt a jobbnál, ezért jól láthatóan bicegve járt.

Ez a tény élete minden napján bosszantotta, és ez volt az egyik fő oka az ifjúkori keserűségének, hiszen nem katonáskodhatott a háborúban, így kimaradt mindazon élményekből, amelyek oly dicsőnek tűntek az ő generációjához tartozó fiatal férfiak számára, és amely a náci pártban minden vezető számára követelmény volt.

Politikai karrierje 1922-ben kezdődött, Hitler egyik müncheni beszédét meghallgatva párttaggá vált.

„Abban a pillanatban újjászülettem! – áradozott Goebbels, amint feljegyezte az 1922 júniusában, a Krone cirkuszban hallott Hitler-beszéd nyomán támadt benyomásait. – Tudtam már, melyik utat válasszam ... Ez parancs volt!”

Ennél is nagyobb extázisba ejtette Hitlernek a müncheni puccsisták bűnpere során tanúsított viselkedése. Az ítélet kihirdetése után így írt a Führernek:

“Ön csillagként emelkedett a magasba ámuló szemeink előtt, csodákat tett, hogy megtisztítsa agyunkat, és hitet adott nekünk a szkepticizmus és kétségbeesés mai világában. Ön a tömegek fölé tornyosult, tele hittel és bizonysággal a jövő felől, s birtokában az akaratnak, hogy az új Birodalom minden hívőjére kiterjesztett határtalan szeretetével felszabadítsa e tömegeket. Fénylő szemünkkel először látunk egy férfit, aki letépte a maszkot a kapzsiságtól eltorzult arcokról, a középszerű parlamenti mitugrászok arcáról...

A müncheni bíróságon Ön a szemünk előtt nőtt fel Führerré. Az Ön ott elhangzott szavainál nagyszerűbbek Bismarck óta nem szóltak Németországban. Többet fejezett ki velük, mint saját fájdalmát... Nevén nevezte egy embereket és feladatokat vágyódva kereső egész generáció szükségletét. Amit mondott, az az új politikai hitnek egy összeomlófélben levő istentelen világ kétségbeeséséből született katekizmusa ... Köszönjük Önnek. Egy napon Németország is köszönni fogja..”.

A mozgalom azonban három éven át nem fedezte fel őt. Gregor Strasser 1925-ben beszélni hallotta, és úgy döntött, hogy titkárjának jelöli ki ezt a dinamikus, gyors felfogású fiatalembert.

Huszonnyolc éves korára Goebbels már szenvedélyesen tudott szónokolni, hű párttag volt, és ritkaságnak számított a náci vezetők között, hiszen tisztességes egyetemi végzettséggel rendelkezett.

A fiatal Goebbelst Strasser radikalizmusa és a nemzetiszocializmus „szocialista” voltába vetett hite vonzalmába ejtette, és a Hitler iránti lelkesedése alábbhagyott.

Mindketten a proletariátusra akarták felépíteni a pártot. Goebbelsnek abból az időből származó naplójában sűrűn fejeződik ki a kommunizmussal szembeni rokonszenv.

1926. január 30-án a következőket írta naplójába: „Szörnyű dolognak tartom, hogy mi [a nácik] és a kommunisták egymás fejét verjük be ... Hol jöhetnénk össze a kommunista vezetőkkel?”

1926 februárjában a kommunista vezetőkhöz intézett nyílt levelében megjegyzi: „Ön és én egymás ellen harcolunk, de valójában nem vagyunk egymás ellenségei!”

Adolf Hitler növekvő nyugtalansággal figyelte,hogy a Strasser fivérek és Goebbels milyen sikeresen építik északon a párt életerős, radikális proletárszárnyát.

Gregor Strasser

Gregor Strasser

Otto-Strasser-1939

Otto Strasser

Az összetűzést a Führerrel Gregor Strasser és Goebbels provokálta ki: a szociáldemokraták és a kommunisták együttesen javasolták, hogy a köztársaság sajátítsa ki és vegye tulajdonába a trónjukról letaszított királyi és hercegi családok birtokait és vagyonát. A kérdést a weimari alkotmány szerint népszavazással kellett eldönteni. Strasser és Goebbels azt indítványozta, hogy a nácik csatlakozzanak a kommunistákhoz és a szocialistákhoz a nemesi vagyonok kisajátítása melletti kampányban.

Hitler tombolt dühében, hiszen az egykori uralkodó családok közül többen is pénzelték a pártját, illetve számos nagyiparos kezdett pénzügyileg érdekeltté válni az újjászületett mozgalmában, mégpedig pontosan azért, mert hatékony harcot ígért a kommunisták, a szocialisták és a szakszervezetek ellen.

Mielőtt a Führer cselekedhetett volna, Strasser 1925. november 22-ére Hannoverbe összehívta az északi körzetek vezetőinek gyűlését.

Az összejövetellel nemcsak az volt a célja, hogy a párt északi szárnyát a kisajátítási kampány mellé állítsa, hanem az is, hogy új gazdasági programot hirdessen meg. A két Strasser és Goebbels azt akarta, hogy államosítsák a nagy iparvállalatokat és a nagybirtokokat, valamint váltsák fel a Reichstagot egy fasiszta típusú korporációs kamarával. Hitler nem vett részt a gyűlésen, ám elküldte a hűséges Gottfried Federt, hogy az ő képviseletében fojtsa el a lázadást.

Több olyan vezető is jelen volt a gyűlésen, akik későbbiekben otthagyták nyomukat a Harmadik Birodalmon: Bernhard Rust, Erich Koch, Hans Kerrl és Robert Ley.

Feder

Gottfried Feder

Bernhard Rust

Bernhard Rust

Erich Koch

Erich Koch

Hans-Kerrl-4

Hans Kerrl

Robert Ley

Robert Ley

A hannoveri gyűlés elfogadta Strasser új pártprogramját, és jóváhagyta a döntést, hogy csatlakozzanak a marxistákhoz abban a népszavazási kampányban, amely megfosztani készült tulajdonuktól az egykori királyokat és hercegeket. Csupán Dr.Ley és Feder szavazott a határozat ellen.

Hitler az események láttán várt, majd 1926. február 14-én visszatámadott, amikoris gyűlést hívott össze a délnémetországi Bambergbe. Ravaszul hétköznapra tűzte ki a megbeszélés időpontját, hogy az északnémet pártvezetőknek nehezített legyen a részvétel. Stratégiája sikeres volt, hisz az északi pártvezetők közül csak Strasser és Goebbels jelent meg, ők is elvesztek a Hitler által személyesen kiválasztott délnémet vezetők között, és a Führer követelése nyomán kapitulációra és programjuk feladására kényszerültek.

A nácizmus egyes német történetírói, mint például Heiden és Olden, valamint a rájuk támaszkodó külföldi történészek úgy idézik fel a bambergi gyűlést, hogy Goebbels nyíltan szakított Strasserral és átállt Hitler oldalára. A Heiden és Olden műveinek megírása után megtalált Goebbels-naplók azonban azt bizonyítják, hogy bár Goebbels Strasserral együtt megadta magát Hitlernek, mégis úgy gondolta, hogy a Führernek cseppet sincs igaza, és egyáltalán nem szándékozott átállni az ő táborába.

Február 15-én, a bambergi gyűlést követő napon így vallott naplójában:

Hitler két óra hosszat beszél. Úgy érzem magam, mintha valaki megvert volna. Miféle Hitler ez? Reakciós? Rendkívül félszeg és bizonytalan. Az orosz problémában súlyosan téved. Olaszország és Anglia természetes szövetségeseink! Szörnyű! ... El kell pusztítanunk Oroszországot! ... A nemesség magántulajdonának a kérdését még csak érinteni sem szabad. Rettenetes! ... Egy szót sem vagyok képes kiejteni. Úgy érzem magam, mint akit fejbevertek. ...

Bizonyosan életem egyik legnagyobb csalódása. Már nem teljes a bizalmam Hitlerben. Ez a szörnyű: kihúzták a támaszt alólam. „

Egy héttel később, február 23-án ezt jegyezte fel: „Hosszú megbeszélés Strasserral. Eredmény: nem szabad sajnálkoznunk a müncheni bagázs pürrhoszi győzelmén. Újra kell kezdenünk a szocializmusért folyó harcunkat.”

Március 29-én Goebbels ezt írja: „Ma reggel levél Hitlertől. Április 8-án Münchenben fogok beszédet tartani.”

Április 7-én meg is érkezett. „Hitler autója vár. Micsoda királyi fogadtatás! A történelmi Bürgerbräuban fogok beszélni.”

Másnap megtartotta beszédét, méghozzá ugyanazon az emelvényen, mint a vezér. Április 8-i naplójegyzetében részletesen elmeséli az est lefolyását:

„Hitler telefonál... Bamberg dacára olyan kedves, hogy szégyelljük magunkat... 2 órakor elhajtunk a Bürgerbräuba. Hitler már ott van. A szívem úgy ver, hogy majd felrobban. Belépek a terembe. Tomboló üdvözlés ... Azután két és fél órányit beszélek ... Az emberek tombolnak és ordítanak. A végén Hitler átölel. Boldog vagyok ... Hitler végig mellettem van.”

Néhány nappal később Goebbels véglegesen megadta magát.

„Április 13: Hitler három óra hosszan beszélt. Ragyogóan. Képes rávenni az embert arra, hogy a saját nézeteiben kételkedjen. Olaszország és Anglia a szövetségesünk. Oroszország fel akar falni bennünket... Szeretem ... Mindent végiggondolt. Ideálja: igazságos kollektivizálás és individualizmus. A földről: minden a népé. A termelés alkotó és egyéni jellegű legyen. Trösztöket, szállítást stb. társadalmasítani... Most már nyugodt vagyok felőle ... Meghajlok a nagyobb ember, a politikai géniusz előtt.”

Amikor április 17-én Goebbels elutazott Münchenből, már Hitler embere volt, és a legutolsó leheletéig a leghűségesebb követője maradt. Április 20-án a következő születésnapi üdvözletet írta a Führernek:

„Kedves és tisztelt Adolf Hitler! Oly sokat tanultam Öntől ... Az Ön késztetésére végre megláttam a fényt ...” Majd aznap este ezt írta a naplójába: „Harminchét esztendős. Adolf Hitler, szeretlek, mert egyszerre vagy nagy és egyszerű. Ezek a zseni jellemzői.”

Goebbels a nyár jó részét Hitlerrel töltötte Berchtesgadenben, s naplója tele van a Vezér dicsőítésével. Augusztusban egy, a Völkischer Beobachterben megjelent cikkében nyilvánosan szakított Strasserral.

„Csak most ismerem meg Önöket annak, amik valójában: forradalmárok a beszédben, de nem a tettekben [dörögte a Strasser fivérek és követőik felé]... Ne beszéljenek annyit az eszmékről, s ne ringassák magukat abban a hitben, hogy Önök ezen eszmék feltalálói és védelmezői ... Nem tartunk bűnbánatot azzal, hogy szorosan a Führer mögé sorakozunk fel. Azoknak az ősi normannoknak a férfias, töretlen büszkeségével ... hajlunk meg előtte ... akik egyenesen állnak német feudális uruk előtt. Úgy érezzük, ő nagyobb bármelyikünknél, nagyobb, mint Önök vagy én. Ő az Isteni Akarat eszköze, aki a történelmet friss, teremtő szenvedéllyel formálja.”

1926 októberének végén Hitler Berlin Gauleiterévé nevezte ki Goebbelst.

Utasította, hogy tartson tisztogatást a civakodó barnainges huligánok között, akik hátráltatták a mozgalom ottani fejlődését, és hódítsa meg Németország fővárosát a nemzetiszocializmus számára. Az alig huszonkilenc éves Goebbels, aki egyetlen esztendő alatt a semmiből a náci párt csillagai közé emelkedett, rettenthetetlenül nekilátott, hogy teljesítse feladatát.

Goebbels erőskezű irányítás alá vonta az ott lévő kicsi, viszálykodó pártszervezetet és új dinamizmust vitt belé. Hamarosan láthatóvá vált mesteri szervező és szónoki képessége, rövid idő alatt az SA létszámát jelentősen megnövelte és ennél jóval több is történt: fegyelmezett katonai alakulattá formálta át.

Az SA által tudatosan alkalmazott provokációk, tüntetések és ellentüntetések jelentősen hozzájárultak az NSDAP későbbi, 1933-as választási győzelméhez.

Az általa kifejtett szüntelen erőfeszítésének részeként 1927 júliusában saját újságot indított, Der Angriff címmel, amely heti rendszerességgel megjelenő nemzetszocialista beállítottságú újság volt, melyben propagandájának segítségével csodás képet festett a pártról, és ezáltal sok új, fiatal tagot szerzett.

1929-ben Hitler látva Goebbels elhívatottságát és gyorsan elért ragyogó eredményeit egy sok erőt igénylő, komoly felelősséggel járó posztra nevezte ki őt: az egész nemzetiszocialista párt propagandájának irányítójává.

 

Felhasznált irodalom:

William Lawrence Shirer: A harmadik birodalom felemelkedése és bukása, A náci Németország története, Teleteacher, 1996, 102-106 oldal

http://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Goebbels

http://de.wikipedia.org/wiki/Joseph_Goebbels

http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Holocaust/goebbels.html

http://www.biography.com/people/joseph-goebbels-9313998#the-nazi-party&awesm=~oBTiEAzSOkX3k6

 

Írta: Péter Attila

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább