(1890-1945) (1923-ig Heyszl.) Tüzértábornok, a 3. magyar hadsereg parancsnoka. 1911-ben végezte el a katonai műszaki akadémiát. Katonai szolgálatát a közös hadseregben kezdte, de miután a honvédségnél is rendszeresítették a tüzérségi fegyverzetet, átlépett, és annak tagjaként harcolt az első világháborúban. 1919-20-ban minisztériumi szolgálatot látott el, majd miután elvégezte a Ludovika tiszti továbbképző tanfolyamát, a vezérkarhoz került. 1936-ban a honvéd főparancsnok szárnysegéde lett. Ezután csapatszolgálatot látott el dandárparancsnokként, közben megkapta tábornoki kinevezését. 1940. őszétől ismét a minisztériumban dolgozott. 1942 novemberében altábornagy, egyben a IV. hadtest parancsnoka lett. 1944 szeptemberében az ebből létrehozott 3. magyar hadsereg vezetője. Beosztásában a nyilas hatalomátvétel után is megmaradt, 1944. november 1-tõl pedig vezérezredessé lépett elõ. 1945 májusában az amerikaiak fogságába esett, ahol rövidesen öngyilkosságot követett el. Halála után néhány nappal távollétében lefokozták és kicsapták a honvédségből.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
