A 2003-as év legsikeresebb játéka minden kétséget kizárva a Call of Duty volt. Ezt a sikert kihasználva az Activision elkészítette a CoD kiegészítő lemezét, melynek az United Offensive címet adták.. Az UO fejlesztését az Activision a Gray Matter Interactive Studiosra bízta.
Talán az egyik legnagyobb újítás az alapjátékhoz képest a járművek megjelenése. Dzsipeket és különböző tankokat vezethetünk, vagy ülhetünk be utasnak, illetve a rajta lévő gépfegyver mögé állva onnan irthatjuk ellenfeleinket. Természetesen számos új fegyver is került a kiegészítőbe. Telepített fegyverek már eddig is voltak a pályákon, most már azonban mobil változatuk is van, melyeket használat előtt állványzatukra kell lehelyezni. A tankok elleni harchoz bevethetjük a kézigránátnál nagyobb erejű robbanóanyag-csomagot, vagy a különböző új, az alapjátékban lévőnél erősebb rakétavetőket (Bazooka, Panzerschrek). Újdonság még a németeknél megjelenő lángszóró is. Nem fegyver, de új a multiplayer játékban használható füstgránát, mely fedezékül szolgáló jótékony füstöt szolgáltat katonáink számára. A gránátok használata is fejlődött: lehetőség van az időzítésükre is, azaz mi dönthetjük el, hogy 1-5 mp között mikor robbanjon az eldobástól számítva (csak vigyázzunk, nehogy a mi kezünkben robbanjon fel...). Kisebb, de hasznos újítás a sprintelési lehetőség: korlátozott ideig ugyan, de a fegyvert mellőzve rövid távon gyorsabban futhatunk. Egy kis lihegés után, újrafeltöltődik az energiánk és futhatunk tovább...
Singleplayer azaz az egyjátékos mód
Az egyjátékos mód ezúttal a második világháború második felét dolgozza fel: amerikai oldalról az Ardennekben zajló eseményektől kapcsolódhatunk be, a britek oldaláról egy kis szicíliai kalandban vehetünk részt, míg az oroszoknál Kurszk ostromától indul a történet - összességében 13 küldetésben vehetünk részt. Az egyszemélyes rész már az alapjátékban se volt hosszú, ez ugyanúgy elmondható a United Offensive-ről is: nehézségi szinttől függően 8-12 óra alatt végig lehet vinni a játékot.
Talán a legélvezetesebb újítása a játéknak, hogy gyakorlatilag minden küldetésben kiszélesedik körülöttünk a világ, vagyis nem csak a mi fókuszunkban zajlanak az események, hanem körülöttünk mindenhol: a levegőben repülőgépek húznak el (és zuhannak le a közelben), a többi frontszakaszon is küzdenek a katonák stb.. Általánosságban elmondható, hogy jó pár szép, új effekt került a játékba, kezdve a különböző robbanási/füstölési effektektől a lezuhanó gépeken át az éjszakában fellőtt jelzőrakétáig. Annyi új környezeti elemmel sikerült tarkítani a játékmenetet, hogy nem igazán lehet kiszámítani az események további menetét, ami meglehetősen élvezetessé és kellően változatossá teszi a játékot. Az egyes pályák általában nagy kiterjedésűek, és így elég sok feladatot kell teljesítenünk rajtuk. Az azonban semmit sem változott, hogy többnyire előre kijelölt (illetve felaknázott) úton vagyunk végigterelve. Ezen az úton azonban nem igazán fogunk unatkozni, hiszen annak ellenére, hogy legtöbbször nem egyedül harcolunk, az ellenség mindig jó nagy túlerőben van. A csapattársaink nem a legjobb lövészek, de egy-két szituációt nélkülük igencsak nehéz lenne megoldani.
Természetesen az UO-nak, mint minden játéknak, vannak negatív oldalai is. Ilyen például az, hogy bár számunkra sokszor egyetlen lövés is végzetes lehet, csapattársaink többsége kimondott terminátorként kel fel a sokadig találat után is.
Multiplayer azaz a többjátékos mód
Az új multiplayer pályák méret tekintetében sokszorosai az
eddigieknek. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a tankok és dzsipek
többszemélyes módban is használhatóak a legtöbb új pályán. Játékmódok
terén kettővel bővült az eddigi választék. Base Assault módban mindkét
fél három bázissal rendelkezik, melyeket először szét kell bombázni,
majd egy robbanóanyagot telepítve végleg megsemmisíteni. Az a csapat
nyer, aki először pusztítja el mindhárom ellenséges bázist. A
telepített bombát pedig meg is kell védeni, mert az S&D módhoz
hasonlóan itt is lehetőség van azok hatástalanítására. Ez a mód nagyon élvezetes, hiszen sokszor 30-40 ember is játszik egy szerveren. Domination
módban a pályán 5-6 zászlóval megjelölt pont van, ezek egyidejű
birtoklása jelenti a győzelmet. Ha odaérünk egy ilyen ponthoz, kb. 10
másodperc alatt foglalhatjuk azt el, melyet a felhúzott zászló jelöl.
Ha nem védjük meg, az ellenfél felhúzhatja a helyére saját zászlaját,
és így megy ez egészen addig, míg egyik csapatnak nem sikerül
elfoglalnia mindet. Emellett persze a régi játékmódokat is
felfrissítette az, hogy a pályákon megjelentek a járművek. Multiplayer módban a pontszerzés már nem csak az általunk lelőtt
emberek számától függ. Díjazza a program az adott pálya céljának
teljesítésébe való közreműködést, például a robbanóanyagok telepítését
vagy egy bázis elfoglalását. Az elért pontszám alapján pedig rangunk
folyamatosan nőhet a játék során, ami különböző extrákkal jár. Például
több gránát lehet nálunk, távcsövet kapunk, a legmagasabb fokozatot
elérve pedig akár légitámadást is kérhetünk a választott célpont fölé. Ennek az újításnak van negatív oldala is: sokak arra hajtanak, hogy gyorsan elérjék ezt a szintet és az ellenség spawn (újraéledő) helyére küldjék.
A United Offensive méltó kiegészítője az alapjátéknak, a Gray Matter megmutatta, hogyan kell egy profi játékhoz hasonlóan színvonalas kiegészítőt alkotni. Csak remélni lehet, hogy a következő részek is legalább ilyen jól fognak sikerülni...
Írta: Koszta
