„Olvastam egy Sztálinról szóló könyvet, vaskézzel irányítja azt a hatalmas országot." - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Akire Sztálin és Hruscsov is féltékeny volt

Negyven éve, 1974. június 18-án halt meg Moszkvában Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall, a második világháború kiemelkedő szovjet tábornoka, aki keménységével és a hajthatatlanságával tűnt ki a szovjet hadvezetésből, a siker érdekében nem sajnálta az "emberanyagot" és a harci technikát, győzelemről győzelemre haladt egészen a végső sikerig.

41348

 

Paraszti családban született 1896. december 1-jén a kalugai kormányzóság Sztrelkovka nevű falujában. Az általános iskola után Moszkvában lett szűcsinas, az első világháború kitörése után besorozták. A lovasságnál lett altiszt, bátorságáért kétszer kapott magas kitüntetést. Sebesülése után, 1917-ben visszakerült szülőfalujába, ahol majdnem belehalt a tifuszba.

A polgárháború alatt, 1918 augusztusában belépett a Vörös Hadseregbe, fél évvel később a bolsevik pártba. A különböző frontokon egyre magasabb beosztásokban harcolt, a harcok elcsitulásakor már századparancsnok volt. A rátermett katonát a parancsnoki iskolára küldték, ennek elvégzése után szolgált brigádparancsnokként, 1933-tól már egy lovashadosztály parancsnoka volt. Nem esett bántódása, amikor a húszas-harmincas évek végén eltávolították a polgárháborút a vörösök oldalán végigharcoló több ezer egykori cári tisztet és csodával határos módon megúszta a Sztálin által a szovjet hadsereg felső vezetésében végbe vitt 1937-1938-as nagy tisztogatást is.

1939 nyarán oroszlánrésze volt a Mongóliában, a Halhin-Gol folyónál a japánok felett aratott győzelemben, ekkor kapta meg először a Szovjetunió Hőse kitüntetést és hadseregtábornok lett. 1940-ben a Kijevi Különleges Katonai Körzet parancsnokának nevezték ki, részt vett a Molotov-Ribbentrop paktum által a Szovjetuniónak ítélt Besszarábia elfoglalásában. Sztálin 1941 februárjában Zsukovot állította a vezérkar élére, de a tábornok által a küszöbönálló német invázió elhárítására kidolgozott stratégiai tervet nem hagyta jóvá.

A náci Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, a következő hónapokban Sztálin, immár a Legfelsőbb Főparancsnok mindig arra a frontra rendelte Zsukovot "tűzoltásra", ahol a legnagyobb volt a baj. A tábornoknak, 1943-tól marsallnak kiemelkedő szerepe volt a támadó német hadosztályok feltartóztatásában Leningrádnál, majd Moszkva alatt, kulcsszerepet játszott a sztálingrádi csatában, a kurszki páncélos csatában, a leningrádi blokád feltörésében és más sorsdöntő ütközetekben. A háború befejezéséig tagja volt az Állami Védelmi Bizottságnak, 1942 augusztusától a Legfelsőbb Főparancsnok helyettese és a hadügyi népbiztos első helyettese volt.

Zsukov elsősorban a keménységével és a hajthatatlanságával tűnt ki, a siker érdekében nem sajnálta az "emberanyagot" és a harci technikát, győzelemről győzelemre haladt egészen a végső sikerig. Neki, mint a Berlint - az első ukrán fronttal közösen - elfoglaló első belorusz front parancsnokának nyújtotta át Wilhelm Keitel tábornok a Wehrmacht feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt 1945. május 8-án Berlin-Karlhorstban.

1945 nyarától a Kelet-Németországot megszálló szovjet haderő főparancsnokaként irányította a szovjet katonai közigazgatást, 1946 márciusában a szovjet szárazföldi csapatok főparancsnokává és a szovjet fegyveres erők miniszterhelyettesévé nevezték ki. Sztálin azonban féltékeny volt a katonatisztre, akinek népszerűsége a háború idején vetekedett az övével, ezt pedig a diktátor nem tűrhette. Zsukovot megvádolták, hogy jogtalanul tulajdonított el Németországból származó műkincseket, hogy eltúlozta érdemeit Hitler megdöntésében, a kommunista párt Politikai Bizottsága a bonapartizmus bélyegét sütötte rá, mert a politikai osztályokat kivonta a szárazföldi csapatok kötelékéből.

1946 júniusában leváltották tisztségeiről, az odesszai, majd 1948-ban az urali katonai körzet élére helyezték, 1947-ben KB-póttag státuszát is elvesztette. A "gazda" 1953. márciusi 5-i halála után a Sztálin helyébe lépő Nyikita Hruscsov javaslatára a honvédelmi miniszter első helyettese lett, s közreműködött az állítólag puccsra készülő Berija, Sztálin nagyhatalmú belügyminisztere letartóztatásában. 1955-ben ő lett a honvédelmi miniszter, így ő irányította 1956. november 4-én a magyar forradalom elleni szovjet katonai inváziót.

Hruscsov ekkor már tartott tőle, vagyis attól, hogy Zsukov a hadseregre támaszkodva át akarja venni a hatalmat. A marsallt 1957. október 29-én az SZKP KB plénuma határozatban ítélte el, amiért "megsértette a fegyveres erők vezetésének lenini elveit", ezután párttisztségeit és miniszteri posztját is elvesztette.

A számtalan kitüntetésben részesített hadvezért 1958 márciusában nyugdíjazták, s élete végéig mellőzték, csak Leonyid Brezsnyev 1964-es hatalomra kerülése után került vissza a politikába, de fontos megbízást már nem kapott. Emlékek, gondolatok című emlékiratai 1969-ben jelentek meg. Egy súlyos infarktus után 1974 májusában kómába esett, s június 18-án meghalt a Kreml kórházában. Moszkva központjában lovas szobra áll.

 

Forrás: Múlt-Kor.hu

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább