93 évvel ezelőtt, 1919. november 16-án, Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre. Horthy a Gellért Szálló előtt elmondott beszédében kertelés nélkül kimondta, hogy meggyűlölte a magyar fővárost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontójává lett, megtagadta ezeréves múltját, sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Végül "megbocsátott" neki.
A Tanácsköztársaság után
Az 1919 márciusában uralomra jutó magyarországi Tanácsköztársaság vezető szerve, a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jén lemondott a hatalomról, miután a román hadsereg átkelt a Tiszán, s megindult az ország védtelenül hagyott fővárosa ellen. Az ország vezetését a tanonciskolát végzett Peidl Gyula vezette kormány vállalta magára. A magát az őszirózsás forradalom örökösének tartó kabinet hatodik napját kezdte meg hivatalában, amikor tisztek egy csoportja elkergette a kormányt a román királyi csapatok segítségével, amelyek a Vörös Hadsereg megszűnését kihasználva előrenyomultak, s augusztus elején már a Duna-Tisza közét, a Tiszától északra fekvő területeket és a fővárost is megszállták.
Román lovasság Budapest utcáin
A Peidl-kormány megbuktatása után tíz nappal alakult meg a magát az 1918-as polgári demokratikus forradalom előtti jogrendszer folytatójának tekintő Friedrich-kormány. A román hadsereg augusztus folyamán a Dunántúl északi részét is megszállta, továbbá szoros ellenőrzése alatt tartotta a kormányt, a vidéki közigazgatást, a postaforgalmat és a sajtót is. A Tiszántúl területeit külön román katonai kormányzó irányította, s tovább folyt a magyar területek szisztematikus kifosztása, az értékek vagonokban történő Romániába szállítása, aminek még az antant sem szabott gátat.
Román szuronyosok
Az 1919 májusában Aradon, a bolsevik hatalom ellen alakuló, majd székhelyét Szegedre áttevő ellenforradalmi kormánnyal az ott korábban hadügyminiszteri posztot betöltő Horthy Miklós augusztus 9-én közölte, hogy a hadsereg-fővezérlet kiválik a hadügyminisztérium kötelékéből. A Horthy vezette Nemzeti Hadsereg a Dunántúl déli részére augusztus folyamán fokozatosan kiterjesztette befolyását, s az általa létrehozott kerületi parancsnokságok ellenőrizték és utasították a Friedrich-kormány vidéki szerveit is. A szegedi ellenforradalmi kormánytól magát függetlenítő Horthy Siófokon alapította meg a Fővezérséget.
1919 nyarán-őszén tehát három hatalmi tényezővel kellett számolni Magyarországon: a Horthy vezette Nemzeti Hadsereggel, a szegedi ellenforradalmi kormánnyal és a román megszállókkal, amelyek összefonódtak a budapesti Friedrich-kormánnyal. Ugyanakkor nem lehet élesen elválasztani a politikai egységeket, mivel például Horthy – bár kinyilvánította, hogy nem tartozik felelősséggel a budapesti kormánynak – rendszeresen részt vett annak kormányülésein.
A Friedrich-kormány
A magyarországi zűrzavarban az antant Clerk-missziója hivatott rendet tenni. Az október közepén az angol külügyminisztérium kelet-közép-európai ügyekkel foglalkozó diplomatája, Sir George Clerk vezetésével Magyarországra érkező teljhatalmú küldöttség célja a magyarországi viszonyok konszolidációja és a békeszerződés feltételeinek előkészítése volt. Felismerték, hogy az akkori helyzetből való egyetlen járhatónak tűnő kiút az, ha egy összefogott fegyveres erő képviselheti a tényleges hatalmat.
Clerk Budapestre érkezése után rögtön tárgyalásokba kezdett a magyar pártok vezetőivel egy az antant és az utódállamok számára is elfogadható koalíciós kormány létrehozásáról. Horthy 1919. november 5-én Bethlen Istvánnal együtt ment a Clerk által összehívott pártközi megbeszélésre, ahol a misszió vezetője kilátásba helyezte a Nemzeti Hadsereg budapesti bevonulásának közeli lehetőségét. Horthy bejelentette, hogy hadseregével alárendelik magukat az antant-megbízott közreműködésével alakuló kormánynak és nem vezet be katonai diktatúrát.
Végül november közepén a román csapatok megkezdték az Észak-Dunántúl, a főváros és a Duna-Tisza köze kiürítését. A Tiszántúlról azonban csak 1920 áprilisában vonultak ki. A román alakulatok helyét a Nemzeti Hadsereg osztagai foglalták el.
A bevonulás napja
A románok november 14-én hagyták el a kifosztott Budapestet, Horthy hadseregének alakulatai már másnap a város határában állomásoztak. A bevonulásra november 16-án került sor. Kiáltványok jelentek meg a főváros utcáin, amelyekben Horthy Magyarország legszégyenteljesebb korszakának nevezte az 1919 novembere előtti időszakot, nyugalomra és együttműködésre szólította fel a lakosokat.
Horthy kiáltványa Budapest népéhez
A Nemzeti Hadsereg fővezére november 16-án hajnalban vonattal utazott fővezérségi központjáról, Siófokról Budapestre. 6.15-kor a Kelenföldi pályaudvaron szállt le a szemerkélő esőben, majd egy fehér lóval folytatta útját a fővárosban. A fellobogózott és kidíszített Bartók Béla úton hatalmas pompával vonult végig a tömegek szegélyezésében.
A Gellért térre érvén a Gellért Szálló előtt – amely a megszálló románok városparancsnokságának adott otthont, később pedig Horthy főhadiszállása lett – a kissé megilletődött Bódy Tivadar polgármester fogadta, akinek fogadóbeszédére Horthy lova nyergéből válaszolt. Az egykori ellentengernagy kertelés nélkül kimondta, hogy mindeddig gyűlölte Budapestet, amely az elmúlt évben a nemzet megrontójává lett, megtagadta ezeréves múltját, sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött.
A Bartók Béla utcán
„Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát” – szólt Horthy a mindössze néhány perces válaszában. Beszéde végén megbocsátott a városnak, azonban hozzátette: „ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.”
Horthy fogadása a Gellért Szálló előtt
A Gellért Szálló előtti tér eseményeit követően a menet a mai Szabadság-hídon keresztül a parlamenthez vonult. Itt Friedrich István kormányfő köszöntötte a menetet, ezt követően Horthy leszállt lováról, s a parlament lépcsőjén felsétált, ahol egy oltár állt. Csernoch bíboros hercegprímás misét mondott, majd megáldotta a Tormay Cecil által hímzett zászlót, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében ajándékozott a Nemzeti Hadseregnek.
Bár néhányan féltek a bevonulás esetleges antiszemita következményeitől, Horthy budapesti útja békésen folyt le. A bevonulás másnapján egy újabb megbeszélés sorozat kezdődött egy nyugati országok által is elismert új kormány felállításáról. 1919. november 24-én megalakult az új kormány, élére a tanítóképzőt végzett Huszár Károly került. Az antanthatalmak már másnap elismerték Magyarország kormányát, amely a következő év elején küldöttséget indított a párizsi béketárgyalásokra, s levezényelte az első nemzetgyűlési választásokat.
Forrás: Múlt-kor
