65 éve már, hogy hős dédapáink fegyvert fogtak a Hazájuk, és családjuk védelmében. Bátran, és hősiesen harcoltak a német egységekkel karöltve, de nem győzhették a Vörös hadsereg pusztító hadigépezetét országunk határain kívül tartani. De még élt a remény Budapest lakosaiban, hogy a harc nem érhet el idáig. Azonban Magyarország megvédésében kulcsfontosságú szerep hárult Budapestre. A Karola-vonal és a Margit-vonal között helyezkedett el a pesti hídfő védésére és e kettő közti kapcsolat megteremtésére az Attila-vonal. De kezdetben még nem gondoltak Budapest védelmére. Budapest és a Dunántúl harc nélküli feladására,Mindszenty József veszprémi püspök adott át memorandumot.
Azonban novemberbe a propaganda Budapestet minden áron való megvédését hangoztatta. Beregfy Károlyt Honvéd Vezérkar főnökét novemberbe Budapest teljhatalmú katonai biztosává nevezte ki, és Hindy Iván altábornagyot az I. hadtest parancsnokává, de a valóságban nem sok beleszólása volt a magyar tábornoknak a hadműveletek irányitásába, inkább csak az utánpótlési, és fegyelmezési illetve ellátási kérdésekben. Inkább a német parancsnokságok irányító szerepe vált általánossá. OKH (Oberkommando des Heeres) azaz a szárazföldi haderő főparancsnoksága semmiképpen sem kívánta Dunántúli olajmezőket harc nélkül feladni. A Duna tartása viszont elképzelhetetlen volt úgy, Pestre harc nélkül engedik be a támadókat. És, hogy tetézze a bajt Führer November 23-án erőddé nyilvánította a fővárost (Festung Budapest), s ezzel megpecsételte sorsát. Himmler közbenjárására egy SS-tábornok Winkelmann SS-Obergruppenführer lett budapesti védelem irányítója. December 5-én Hitler Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführert nevezte ki a Budapest Erőd, egyben a hónap elején a védelem irányítására odavezényelt IX. SS hegyihadtest-parancsnokság parancsnokává. Az OKH nem értett egyet egy rendőr tábornok kinevezésével egy ostrom előtt álló hídfő védelmének élére, de csak annyit tudott elérni, hogy Pfeffer-Wildenbruch vezérkari főnökévé egy harctéri tapasztalatokkal rendelkező Wehrmacht-főtisztet nevezzenek ki. Usdau Lindenau vezérkari alezredes december 19-én érkezett meg Budapestre. A szovjet hadsereg nem tervezett egy hosszabb offenzívát kezdetben, mivel kiugrási kísérlet kudarcáig úgy gondolták különösebb erőfeszítés nélkül bevonulhatnak a magyar fővárosba. De a nyilas hatalomátvételt követően minden megváltozott. Ez után döntöttek úgy Moszkvában, hogy a következő hadműveleti cél Budapest legyen. Malinovszkij azonban nem tartotta elégségesnek a rendelkezésre álló erőket Budapest menetből történő elfoglalására, amit Sztálin tudomására is hozott, de a diktátor hajthatatlan volt.
Október 29-én a 46. szovjet hadsereg, Slemin altábornagy vezetésével, a Duna-Tisza közén 95 km szélességben támadásba lendült. A 23. magyar tartalékhadosztály nem bírta, a támadó ékek esti 8-10 km-re behatoltak a védelembe. Az Alpár-Kiskunfélegyháza terepszakaszról Kecskemét irányába még aznap este harcba vetették másnap hajnalban a 4. gárda gépesített hadtestet. A 3. magyar hadsereg arcvonala összeomlott. November 2-án a szovjet csapatok elérték az Attila-vonal külső védőövét. Ott azonban végleg elakadtak. Az Attila-vonal védelmére sebtében bevetett erők, így a 10. magyar gyalog- és az 1. huszárhadosztály részei, Billnitzer vezérőrnagy rohamtüzér- és Kozma ezredes légvédelmi tüzér csoportja, a 8. és 22. SS lovashadosztály részei, magyar és német riadó-, karhatalmi és őrzászlóaljak a 3. hadsereg visszahátráló alakulataival együtt megállították a támadók. Malinovszkijnak és tábornokainak lett igaza.
Itt mutatnám be Billnitzer Ernő vezérőrnagy a budapesti harcokban való kimagasló munkáját.
Rövid életrajza: Billnitzer Ernő (Fiume, 1889. jún. 17. - Budapest, 1976. dec. 16.) tüzértiszt. 1942. nov. 15 - 1943. máj. 1. között a II. hadtest tüzérparancsnoka. Ettől 1944. szept. 1-ig a Központi Átvételi Bizottság (KÁB) állományában van. 1944. júl. 1-től vezérőrnagy. 1944. szept. 1-től megbízzák a rohamtüzérség szervezésével és vezetésével, mint a hajmáskéri tábori tüzér iskola ekkor kinevezett parancsnokát. A KÁB-nál már foglalkozott a rohamtüzérség szervezésével. A budapesti harcok során a róla elnevezett rohamtüzér-csoport parancsnoka, 1945. febr. 1-től soron kívül altábornagy. 1945. febr. 14-től 1948. júliusig szovjet hadifogságban, 1948. szept. 29-től előzetes letartóztatásban volt, a budapesti népbíróság 1949-ben 3 évi börtönre és politikai jogai 5 évre történő felfüggesztésére ítélte. 1950-ben új perben 8 évi fegyházra, politikai jogai 10 évi felfüggesztésére, vagyonelkobzásra, állásvesztésre ítélték.
Majd egy rövid történettel szeretném demonstrálni Billnitzer Ernő mentalitását illetve harci szellemét.
Waldemar Lenz őrmester története Billnitzer Ernő tábornokról:
Waldemar Lenz őrmester, a német 13. páncéloshadosztály tüzérezredének, lövegparancsnokának ütege 1944. december 28-án, Rákospalotán, a Csömöri patak partján kialakított állásokban védekezett. Állásaikat erősen támadta az orosz 155. hadosztály, és a védők egyre szorultabb helyzetbe kerültek. Kisegítésükre az akkor Kispesten harcoló Billnitzer-csoporttól rendeltek ki segítséget, a 6. rohamtüzér osztályt.
"A hátunk mögött hirtelen megszólalt néhány újabb löveg
- emlékszik vissza Lenz - és lefogta a velünk szemben álló ellenséges
tüzérséget. Végre mi is lövéshez jutottunk, és együttes erővel el is kaptuk
őket. Az orosz gyalogság azonban tovább erőltette a támadást, és hullámokban
rontott ránk. Már azt hittük, elborít minket ez az áradat, amikor - micsoda
zene volt füleinknek! - lánctalpak csörgése hallatszott, aztán a kis utcákból
kirontott négy rohamlöveg. Rárontottak az oroszokra, minden fegyverükből tüzet
okádtak, és egyszerűen szétkergették az oroszokat. Messze előretörtek,
átgázoltak az oroszok árkain, eltapostak egy ütegállást, és kilőtték azt a
harcálláspontot is, ahol valószínűleg a ruszkik tüzérségi megfigyelője volt.
Visszafelé jövet a rohamlövegek mellettünk álltak meg, és akkor láttuk, hogy
ezek magyarok, Zrínyi rohamlövegek. Az élharckocsiból - antennájáról ítélve ez
lehetett a parancsnok gépe - kiemelkedett egy alak, a fején páncélos sisakkal,
villogó szemüveggel. Arcát porvédő sál takarta el. A parancsnok után
érdeklődött, mire a bunkerból elő jött Wollendorf őrnagy. (Az őrnagy Lenz
osztályparancsnoka volt, pár nap múlva megsebesült.) A szemüveges ember
kimászott a rohamlövegből. Ekkor látszott, hogy alacsony, zömök, görbe lábú
ember. Levette a sálat, és akkor láttuk, hogy magyar tábornok. A magyar
összekötőtiszt hirtelen elvigyorodott, és jól hallhatóan felkiáltott:
"Hiszen ez Bill apó!"
A tábornok kegyetlenül lekapta Wollendorfot, sorra rámutatott a hibákra, amiket
mi már tegnap óta jelentgettünk neki:
"Ha nem ért a gyalogsági harchoz az őrnagy úr, miért nem kérdezi meg
valamelyik tapasztaltabb őrmesterét?!"
Mokány kis öregúr volt, pedig már nem volt fiatalember. Amikor levette a
sisakját, látszott, hogy ősz, és erősen kopaszodik is. De úgy ugrott fel a
lánctalpra, mint valami atléta. A magyarok meg röhögtek rajtunk:
"Hallgassatok Bill apóra," mondta a tábornok kocsijának vezetője.
"Már három éve van a fronton, és még mindig él... Tudja, hogy mit
beszél!"
Igaza volt a kurafinak, a tábornok azonnal átlátta, milyen amatőr módon
szervezte meg Wollendorf a védelmünket. Még sosem láttunk ilyen magyar
tábornokot..."
A Budapestet menetből történő elfoglalására irt forgatókönyv kudarcot vallott. A kudarc új stratégiát vetett fel, a magyar fővárost immár a 2 oldalról történő bekerítése volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy az 4. Ukrán Front helyett időközben a Dél-Dunántúlra átkelt 3. Ukrán Frontot vonják be a hadműveletbe. December végére felszámolták a Karola-vonalat és a Margit-vonal keleti szektorát. A pesti hídfőt védő csapatok a Margit-vonal áttörésének hírére december végére visszavonultak az Attila-vonal harmadik, legbelső védőövébe. A Budapest felmentésére tett kísérlet első támadása január 1-jén indult Tata-Almásfüzitő térségéből, de Zsámbéknál 6-án elakadt. Második alkalommal a németek Székesfehérvár és Mór között támadtak január 7-én. németek újabb kísérlete január 9-ére összeomlott. A harmadik ellentámadás január 19. és 27. között zajlott. Ez volt a legerősebb ellenlökés, amely áttörte a Vörös Hadsereg védelmi vonalát. A németek visszafoglalták Székesfehérvárt, és Budapesttől délre kijutottak a Dunához, de Tolbuhin marsall január 27-én ellentámadásba ment át, és visszafoglalta Székesfehérvárt, ezzel biztossá vált, hogy a németek nem tudják felmenteni Budapestet. A katlanban rekedt német részről a 8. és 22. SS lovashadosztály (a Florian Geyer és a Maria Theresia), a 13. páncélos-, és Feldherrnhalle páncélgránátos-, a 271. népi gránátoshadosztály (utóbbi kettő 1-1 ezrede nélkül), a 239. rohamlövegdandár, a 12. légvédelmi tüzérezred, a 6. SS rendőrezred, a lengyel és ukrán legénységű Glaizien 2. SS dandár nehéztüzérosztálya, egy páncélvonat, nyolc riadózászlóalj és sok kisebb alakulat. Magyar részről gyűrűbe szorult a 10. gyalog, a 12. tartalékhadosztály, az 1. páncélos és az 1. lovashadosztály részei, a Billnitzer-csoport hét rohamtüzérosztálya, a Kozma-csoport öt légvédelmi tüzérosztálya, öt műszaki és öt csendőrzászlóalj, a Budapest őrzászlóalj, tizenkettő különféle üteg, négy különféle század és kettő páncélvonat. Beszorult a nyilas Fegyveres Nemzetszolgálat 1500 tagja is. Az ostrom során alakult meg kettő egyetemi rohamzászlóalj, a Prónay- és a Vannay-különítmény. További fegyveres erőt jelentettek a kerületi kisegítő karhatalmi (KISKA) zászlóaljak, bár ezek között magukat kiskás alakulatnak álcázó ellenálló csoportok is voltak, valamint nyolc (harcoló) nyilas rohamcsoport összesen mintegy ötszáz fővel. Utánpótlás csak légi úton történhetett ideiglenes reptereken, és ejtőernyős tartályledobásával, is csak töredékét tudták fedezni a védők napi 80-100 tonnára becsült szükségleteinek. E reménytelen helyzetbe csak a megadás, illetve a kitörési kísérlet nyújthatott megoldást. Február 11-en indult meg a kitörés, 24 ezer német és 20 ezer magyar katonával, ebből 10 ezer fő tudott áttörni a szovjetállásokon, ám 785 főnek sikerült csupán átjutnia a saját vonalat elérnie. A kitörési kísérlet szó szerint vérbe fulladt. Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Budapest Erőd (Festburg Budapest), illetve Hindy Iván vezérezredes, az I. magyar hadtest parancsnoka a Budakeszi úton, illetve a Horváth-kertben adta meg magát. A budai erdőkben még napokig folyt a hajtóvadászat a német és magyar katonák után. A kitörés során elfogott német katonák többségét az oroszok a helyszínen agyonlőtték.
A győzelem után elszabadult a téboly a Vörös Hadsereg katonái között. A Budavári Palotában lévő hadikórházat felgyújtották, a magatehetetlen sebesülteket lángszóróval elevenen elégették illetve benzineshordókat gurítottak közéjük, és kézigránáttal berobbantották. A nőket megerőszakolták. 53 nap szenvedés után ezt kapták a civilek, és a sebesültek a felszabadító Vörös Hadseregtől.
Források:
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/72.html
http://www.freedom.hu/IIvh/Esemenyek/194445/Budapest/Nemzetor/Nemzetor.htm
http://www.titokzatos.eoldal.hu/cikkek/nemzetek-es-hosok/kitores-napja-a-becsulet-napja
Wikipédia
A részletek: Gasparovich László: A rettegés ötven napja - Budapest ostroma és a kitörés kísérlet című könyvéből
