„Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." - Joszif Sztálin

II. világháború - masodikvh.hu

Az alföldi páncéloscsata, 1944. október

A szovjet 2. Ukrán Front hadműveleti színtű bekerítésre irányuló offenzívájából páncélos-találkozóharcok összessége alakult ki a Tiszántúlon, Szolnok - Nyíregyháza - Nagyvárad térségében 1944. október 6-31. között. A Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága 1944. szeptember 25-i direktívája (parancsa) alapján a 2. Ukrán Frontnak október 6-án indított támadásával el kellett érnie a Tisza vonalát Csap és Szeged között, a 4. Ukrán Frontnak október 1-jén megindított támadásával keletről áttörve a Kárpátokon a Felső-Tisza felé kellett nyomulnia, hogy a két front Csapnál találkozva bekeríthesse a német Dél Hadseregcsoport Észak-Erdélyben harcoló magyar 2. hadseregét és a német 8. hadseregét, illetve az Északkeleti-Kárpátokban működő magyar 1. hadsereg részeit. Azonban nem csak a szovjet csapatok készültek támadni. A német Dél Hadseregcsoport Johannes Friessner vezérezredes parancsnoksága alatt szeptember 24-től azt tervezte, hogy a sík terep előnyeit kihasználva október 12-én 5 páncélos-, illetve páncélgránátos-hadosztály Debrecen - Nagyvárad - Nagyszalonta körzetében való összevonása után a szovjet-román csapatokat visszaszorítja az erdélyi hegyekbe és ott téli védőállásokat rendez be. Ez lett volna a Cigánybáró hadművelet.
 
1 Mivel az előkészületek közben, október 6-án megindult a szovjetek támadása, a német 6. hadsereghez beérkezett német erőket az Alföldön ennek a támadásnak feltartóztatására vetették be. Nagyvárad mind a németek, mind pedig a szovjetek számára fontos volt, mivel a város a szovjetek csapatösszevonásainak oldalában helyezkedett el, veszélyeztetve azt. Ezért a 2. Ukrán Front október 2-án és 3-án 6. gárda-harckocsihadseregével (176 harckocsival és önjáró löveggel) megpróbálta elfoglalni Nagyváradot, de súlyos szovjet veszteségek mellett visszaverték támadásait. Ennek ellenére a szovjet 2. Ukrán Front R.J. Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt 1944. október 6-án hajnali 04.30-kor csaknem 800 km-es arcvonalon támadásba lendült. A front balszárnyát a szovjet 46. hadsereg és a frontnak alárendelt román 1. hadsereg fedezte. A jobbszárnyon a szovjet 40. és 7. gárda-hadsereg támadott Szurdok - Apahida irányában. A szovjet 27. hadsereg (sávjában a Gorskov lovas-harckocsi csoport 5. gárda-lovas- és 23. harckocsihadtest kb. 176 harckocsival, illetve önjáró löveggel) és a román 4. hadsereg Kolozsvár elfoglalását kapta feladatul, majd tovább kellett támadniuk Zilah felé. A front főerői Arad északnyugati körzetéből indították meg Debrecen - Nyíregyháza - Csap irányú támadásukat. A főcsapást mérő csoportosítást a Plijev lovas-gépesített csoport (4. gárda- és 6. gárda-lovashadteste és 7. gépesített-hadteste 389 harckocsival és önjáró löveggel), a 6. gárda-harckocsihadsereg (5. gárda-harckocsi-, 9. gárda-gépesített- és 33. lövészhadteste 166 harckocsival, illetve önjáró löveggel) valamint az 53. hadsereg (27., 49., 57. lövész- és 18. harckocsihadteste 72 harckocsival és önjáró löveggel) alkotta. A csapatokat a szovjet 5. légihadsereg 1215 repülőgépe támogatta.

2A Plijev csoport és az 53. hadsereg csapatai a Nagyszalonta - Szeged arcvonalon a hadművelet első napján mintegy 100 km-es szélességben és 40 km mélységben áttörték a magyar 3. hadsereg védelmét, amelyet parancsnoka, Heszlényi József altábornagy kénytelen volt a Tisza mögé visszavonni. A lovas-gépesített csoport erői október 8-ára 90-100 km-t nyomultak előre, s elérték Karcag és Hajdúszoboszló térségét, noha 6-án és 7-én a magyar 3. hadsereg visszavonuló részei és a körzetben lévő német légvédelmi tüzérség 8,8 cm-es, páncélosok ellen is kiváló lövegei Gyoma és Endrőd, valamint Körösladány körzetében jelentősen megnehezítették a szovjetek átkelését a Körösön. A 6. gárda-harckocsihadsereg azonban továbbra sem boldogult Nagyvárad körzetében. Támadása elakadt a város felé vezető utakon. Október 7-én és 8-án a német 6. hadsereg III. páncéloshadtestének 1. és 23. páncéloshadosztályai sikertelenül próbálták meg feltartóztatni a szovjet támadást a Sebes-Körös vonalán, Komádi és Szeghalom között. A nem teljes harcértékű páncéloshadosztályok mozgékony páncéloscsoportjai gyors manőverezéssel próbálták meg kiegyenlíteni a szovjetek többszörös mennyiségi fölényét, de a Sebes-Körös átkelőit tartósan nem tudták elzárni a szovjetek elől. Erősítést csupán a feltöltését befejező német 13. páncéloshadosztály Törökszentmiklósra előreküldött páncéloscsoportja jelentett, amely október 8-án reggel meg is érkezett, majd továbbhaladt Kisújszállás felé, ahol beleütközött a szovjet 7. gépesített-hadtest erőibe.

Október 8-án este Malinovszkij marsallnak - moszkvai utasításra - le kellett mondania Debrecen október 9-i elfoglalását célzó terveiről és felsőbb utasításra kénytelen volt a Plijev csoport zömét Nagyvárad felé (délkeleti irányba) fordítani, hogy ezzel segítse a város bevételével azóta is küszködő 6. gárda-harckocsihadsereg harcát és így 10-ére foglalja el a várost. Debrecen irányában csak a 6. gárda-lovashadtest csapatai harcoltak tovább, akiknek 9-én kellett elfoglalni a helységet.

Október 9-én a Plijev csoport zöme megindult Nagyvárad felé, bekerítéssel fenyegetve a térségben harcoló német és magyar erőket. Emiatt a magyar 2. és a német 8. hadsereg még 8-án megkezdte a visszavonulást Észak-Erdélyből. Eközben a német 1. páncéloshadosztály Bihartorda körzetéből nyugat felé támadva Biharnagybajom körzetében átvágta a szovjet gyorscsoport Szeghalom felé vezető egyetlen utánpótlási útvonalát, a 13. páncéloshadosztály pedig kelet felé - kerülővel - elérte Püspökladányt. A 23. páncéloshadosztály részei egyéb német és magyar csapattöredékekkel együtt sikeresen állították meg a 6. gárda-lovashadtest Debrecen elleni támadást, de Hajdúszoboszlót elfoglalták a szovjetek. Október 10-én reggel 06 óra 20 perckor a német 1. páncéloshadosztály - kijutva Püspökladány körzetébe - felvette a kapcsolatot a 13. páncéloshadosztállyal. Ezzel a német csapatok a szovjet 6. gárda-lovashadtest utánpótlási vonalait elvágták és a nap folyamán erőit bekerítették. Aznap a Tiszántúlon a német Breith páncéloscsoport 59 bevethető harckocsival és 66 rohamlöveggel, összesen 125 harcképes páncélossal rendelkezett. Beérkezőben volt a Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosztály harccsoportja 28 bevethető StuG. III rohamlöveggel, valamint a 109. páncélosdandár 33 bevethető Panther harckocsival és Panzer IV L/70 vadászpáncélossal. A 6. hadseregnek átadott, de még be nem érkezett 1176., 1179. és 1257. rohamlövegosztályok összesen 25 bevethető Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélost számláltak. Ezek alapján a német 6. hadsereg már harcoló 125 páncélosa mellé erősítésként további 86 bevethető harckocsit és rohamlöveget várhatott. Többször tervbe vették ugyan a magyar 2. páncéloshadosztály átadását is (12 bevethető német gyártmányú harckocsival), de ez mégsem valósult meg. A németek saját adataik szerint október 6-10. között 164 szovjet páncélost semmisítettek meg, illetve zsákmányoltak.

3A kialakult helyzetben mindkét fél újabb erők térségbe vezénylésére kényszerült. A németek hamarosan Magyarországra indították a 24. páncéloshadosztályt és 503. nehézpáncélos (Tiger)-osztályt; a Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosztályt Tiszafüredről Balmazújváros felé, az annak feltöltésére kijelölt, de egyenlőre önállóan harcoló 109. páncélosdandárt pedig Hajdúhadháza felé irányították. A szovjetek visszarendelték a Tiszától a 18. harckocsihadtestet, amely az 1. légideszant-hadosztállyal azt a feladatot kapta, hogy Karcag és Püspökladány birtokba vételével szakítsa fel a gyűrűt a 6. gárda-lovashadtest körül. Október 11-én és 12-én a Plijev csoport zöme északnyugat felöl sorozatos támadásokat intézett a Nagyvárad északi és északnyugati körzetében védő német 23. páncéloshadosztály és 76. gyaloghadosztály vonalai ellen. A szovjet front tartalékában álló Gorskov csoport részeinek a Nagyváradot védő magyar 12. tartalékhadosztály állásait délről támadó szovjet 33. lövészhadtestet kellett segítenie. Ennek eredményeképpen október 12-én Nagyváradot birtokba vették a szovjetek . A 6. gárda-harckocsihadsereg zöme október 9-11 között többszöri kísérletezés után sem tudta Komádit elfoglalni, s jelentős veszteségeket szenvedett. Nagyvárad elveszítése után a Dél Hadseregcsoport célja az volt, hogy a 6. hadsereggel halogató harcokban feltartóztassa a szovjet előrenyomulást, legalább addig, amíg a német 8. és magyar 2. hadsereg erői visszavonulnak a Tisza mögé. Mivel a csapatok átkelését Nyíregyháza körül tervezték, a Debrecen - Nyíregyháza irányban fekvő helységek zömében védőállásokat és páncéltörő reteszállásokat létesítettek azzal a szándékkal, hogy a rohamozó szovjet lovas-, gépesített és harckocsizó erőket időrabló helységharcokra kényszerítve átmenetileg feltartóztassák. Malinovszkij marsall október 12-én este utasította a Plijev csoportot, hogy észak felé fordulva támadjon Debrecen - Nyíregyháza - Csap irányába, a Gorskov csoportnak pedig a német 8. hadsereg visszavonulási útját kellett elvágni. Másnap a szovjet gyorscsapatok megindították újabb támadásukat. Október 13-án és 14-én heves harcok folytak a Berettyó - Sebes-Körös közén. A szovjetek támadása igen lassan haladt Debrecen irányába. Október 16-án a 18. harckocsihadtest végre összeköttetést teremtett a bekerítésben lévő 6. gárda-lovashadtesttel, amely napokig csak légi úton kapott elégtelen utánpótlást. Derecske körzetében a 23. páncéloshadosztály vívott heves harcokat a Plijev csoport részeivel. Október 18-án Malinovszkij - látva csapatai szétforgácsolt erőkifejtését - a Plijev csoportot, a felzárkózott 6. gárda-harckocsihadsereget és a Gorskov csoport erőit Debrecen mielőbbi elfoglalására utasította. Az október 15-16-i budapesti események után felszabadult 24. páncéloshadosztály és 503. nehézpáncélos-osztály, kiegészülve a 4. „Polizei" SS-páncélgránátos-hadosztály erőivel, a IV. páncéloshadtest vezetése alatt Szolnok körzetéből október 19-én keleti-délkeleti irányban támadást indított azzal a céllal, hogy a Debrecennél harcoló III. páncéloshadtesttel kapcsolatot létesítsen. A német csapatok átgázoltak a velük szemben álló román csapatokon és elfoglalták Mezőtúrt. Másnap Túrkeve és Kisújszállás körül harcoltak, de október 20-án reggelre az összpontosított szovjet támadás már elfoglalta Debrecent. A várost kiürítő védők Debrecen északi körzetében megkapaszkodtak, és ellenlökésekkel lassították a Nyíregyháza felé törekvő szovjetek et. Ennek ellenére a Plijev csoport (alárendeltségében Gorskov csapataival) október 20-án megindult észak felé, noha aznap csupán 20-22 km-t tudtak előrenyomulni. Október 21-én azonban elfoglalták Nyíregyházát és előrevetett kötelékeik elérték Tokaj és Csap körzetét. Úgy tűnt, a szovjet hadvezetés elérte célját: birtokba veszi a tiszai átkelőket, és ezzel elvágja a Dél Hadseregcsoport zömének visszavonulási útvonalát. Október 22-én azonban más is történt: a német 23. páncéloshadosztály Újfehértó felöl támadva elfoglalta Nagykállót, a Nyíregyházáig előretört 4. gárda- és 5. gárda-lovas- és 23. harckocsihadtest fő utánpótlási vonalának csomópontját. Miután 24-én hajnalban a német 8. hadsereg 3. hegyihadosztályának részei elérték Nagykálló keleti körzetét, a szovjet csoportosítás bekerítésbe került. A szovjet csapatok többször is megpróbálták áttörni a gyűrűt, de a dél felé védő 1. páncéloshadosztállyal szemben ez nem sikerült. Ezért Malinovszkij arra utasította Plijev tábornokot, hogy Nyíregyházán hagyjon némi erőt körvédelemben, a zömmel pedig október 26-án törjön ki Nagykálló felé. A szovjetek csupán igen súlyos veszteségek árán, felszerelésük zömének hátrahagyásával tudtak kijutni a bekerítésből. Nyíregyházát 26-án éjjel ismét elfoglalták a németek, így a német-magyar csapatok átkelhettek a Tiszán és új védelmi vonalat építhettek ki a folyó mögött. Az alföldi páncéloscsata október 31-én a polgári és tiszalöki német hídfők feladásával ért véget.

4

A csatában a szovjetek a gyorsaság kedvéért felhagytak az úgynevezett mély hadművelet elveinek megfelelő, begyakorolt eljárásaikkal és egyfajta szovjet villámháborút szerettek volna megvalósítani, de erre a németekétől eltérő vezetési elveik, tisztjeik képzettségi szintje és csapataik szervezete nem tette őket alkalmassá. A szovjetek elfoglalták a Tiszántúlt, közelebb kerültek Budapesthez, a Kárpátokban is visszavonták előlük a magyar 1. hadsereget, de kitűzött céljukat, a Dél Hadseregcsoport zömének bekerítését és szétzúzását nem sikerült végrehajtaniuk. A németek nem tudták megállítani a szovjet 2. Ukrán Frontot, de feltartóztatták, amíg Észak-Erdélyből erőiket kivonták és a Tisza mögé átcsoportosították. A szovjetek német adatok szerint október 6-31. között 632, de saját adataik szerint is legalább 525 páncélost és mintegy 84 ezer katonát veszítettek. A német-magyar csapatok szovjet adatok szerint október 20-ig 133 harckocsit és rohamlöveget, október 28-ig becslések szerint összesen kb. 270 páncélost és kb. 15 ezer főt veszítettek. A szovjetek pürrhoszi győzelmet arattak, a németek pedig elhárító sikert könyvelhettek el.

Írta: Számvéber Norbert

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább