1941. június 22-én a III. Birodalom 101 gyaloghadosztálya és illetve 17 páncéloshadosztálya átlépve a szovjet-német határt megkezdte a Barbarossa-hadművelet végrehajtását. A hadmozdulatot 9 hadtápvonal és a Luftwaffe 3000 repülőgépe támogatta.
A szemben álló szovjet erőket három, hadseregcsoportnak megfelelő nagyságú frontba szervezték- az Északnyugati, Nyugati és a Délnyugati front összesen 158 hadosztályból állt, ezek összesen 54 harckocsidandárral rendelkeztek. A Szovjetunió hatalmas humán állománnyal rendelkezett, így hat hónap alatt 300 új hadosztályt mozgósíthattak.
A Luftwaffe és a Vörös Hadsereg veszteségei
A III. Birodalom légiereje, a Luftwaffe lényegesen korszerűbb repülőgépekkel rendelkezett, az első napok összecsapásai is ezt támasztották alá. A Vörös Légierő az első 24 órában kb. 1200 gépet veszített. Az ezt követő rövid időszakban további 3000 került a veszteséglistára. A Luftwaffe június végéig 4000 ellenséges gépet semmisített meg. Ezzel ellentétben a német légierő alig 150 repülőgépet vesztett.
A szovjet intézkedések
A Szovjetunió elleni támadás rendkívüli intézkedéseket követelt a szovjet hadvezetéstől. Céljuk az volt, hogy minden tartalékot a támadás megállítására használják fel. A Barbarossa-hadművelet (Unternehmen Barbarossa) első napjaiban a Legfelsőbb Tanács rendeletet adott ki az 1905 és 1918 között születtek besorozásáról, illetve mozgósításáról, a hadiállapot bevezetéséről.
A párt központi bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa 1941 harmadik negyedére jóváhagyta a népgazdaság mozgósítási tervét. Célja a harci technikai eszközök gyártásának növelése volt. Június 24-én létrehozzák az evakuációs tanácsot azzal a feladattal, hogy irányítsa az arcvonalhoz közeli körzetek lakosságának, gyári berendezéseknek, intézményeknek, katonai szállítmányoknak és egyéb értékeknek áttelepítését keletre.
A Népbiztosok Tanácsának és a Központi Bizottságnak a frontövezeti párt-és szovjetszerveknek elküldött 1941. június 29-i utasítása alapján az országnak át kellett állnia a háborús termelésre.
A gazdaság háborús átszervezésének fő láncszeme az ipar- mindenekelőtt a nehézipar átállítása volt, amelynek az üzemeiben a háború első napjaitól kezdve megkezdődött a harckocsik, aknavetők, gránátok, aknák, repülőbombák és más hadianyagok gyártása. Mivel a keleti körzetek képezték akkor az ország fő hadiipari bázisát, a honvédelmi ipar kapacitásának növekedése szükségessé tette ezen a területen a fő nehézipari ágazatok- a kohászat, a bányászat, az olajipar, és a villamos energia-előállítás- fejlesztését.
A Központi Bizottság és a szovjet kormány június 29-i irányelve alapján a szovjet polgároknak szakítani kell a békés idők hangulatával, és a körülmények adta lehetőségekkel szembe kell szállni a betolakodókkal.
A direktíva ekképp hangzott el:
„az ellenség által megszállt körzetekben hozzanak létre partizánosztagokat és rombolócsoportokat az ellenséges hadsereg elleni harcra, a hidak és utak felrobbantására, a telefon, illetve távíró vonalak megrongálására, a raktárak felgyújtására, stb. Az elfoglalt területeken elviselhetetlen körülményeket kell teremteni az ellenség és minden cinkosa számára, üldözni kell, meg kell semmisíteni őket, és meg kell hiúsítani minden intézkedésüket."
A június 29-i direktíva fő tételeit Sztálin fejtette ki 1941. július 3-i rádióbeszédében:
„Erőnk mérhetetlen. Az elbizakodott ellenségnek meg kell majd erről győződnie. A Vörös Hadsereggel együtt a munkások, kolhozparasztok és az értelmiség százezrei indulnak a háborúba a ránk tört ellenség ellen. Népünk milliós tömegei lépnek a küzdőtérre."
Hangsúlyozta a szovjet emberek háborújának internacionalista jellegét is:
„a fasiszta elnyomók ellen vívott és az egész népet felölelő Honvédő Háborúnak nemcsak az a célja, hogy az országunk fölött tornyosuló veszélyt megszüntesse, hanem az is, hogy segítsük Európa minden népét, mely a népet fasizmus igája alatt nyög...Ebben a nagy háborúban hű szövetségeseink lesznek Európa és Amerika népei...A hazánk szabadságáért folyó háború egybeolvad Európa és Amerika népeinek saját függetlenségükért, demokratikus szabadságjogaikért folytatott harcával."
Meglehetősen nehéz volt az első háború nyár. A falvak minden tartalékát mozgósítani kellett, hogy mihamarabb betakarítsák a termést és teljesítsék az állami beszolgáltatást és a gabonafelvásárlást. A földeken dolgozott minden falusi- a gyerekektől az öregekig. A nőknek minden olyan munka a nyakukba szakadt, amit békeidőben a férfiak végeztek. A nők százezrei sajátították el a traktorok és kombájnok kezelését.
Rövid idő alatt a háborús követelményeknek megfelelően mozgósították és szervezték át a vasúti, gépkocsi, a tengeri, a folyami és a légi szállítást. Ennek eredményeképpen megoldották a csapatok szállítását, az arcvonal és a hátország számára szükséges teherszállításokat.
Írta: cserpakszabi
