„Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!" - Joszif Sztálin

II. világháború - masodikvh.hu

Görögország elfoglalása, 1941 tavasza

A Jugoszlávia elleni támadás napján a német csapatok a görög határt is átlépték. 1941. április 6-án 5.45-kor a német nagykövet, Victor Erbach-Schönberg herceg jegyzékben tájékoztatta Koryzisz görög miniszterelnököt a bevonulásról. A beavatkozás egyik ürügye a Henry Maitland Wilson vezette brit expedíciós hadtest görögországi jelenléte. Nagy-Britannia már az olasz támadáskor felajánlotta segítségét. Churchill a brit felderítésnek a német támadásra vonatkozó egyre pontosabb információi miatt úgy döntött, hogy Balkánon németellenes összefogást kell kialakítani. 1941. január 10-én a következőket írta Wavell tábornoknak: „Görögország elpusztítás tönkretenné azt a győzelmet, ám Ön Líbiában aratott, és Törökországot is fenyegetné, különösen, ha közömbösek maradnánk szövetségeseink sorsa iránt". A német hadüzenetnek két alapvető célkitűzése volt: elejét venni annak a veszélyes helyzetnek, amelybe az olasz: szövetséges keveredett, és csatlóssá tenni a Balkán államait.

Nagyításhoz kattints a képre.

Április 6-án hajnalban Wilhelm List tábornagy 12. hadserege átlépte a bolgár-görög határt. Kezdetét vette a Marita-hadművelet. A németek könnyű győzelemre számítottak, de csakhamar csalódniuk kellett. A támadásra felkészült görögök elszántan védekeztek. A görög védelmi tervek Nyugat-Trákiát (a görög-török határ, valamint a Nésztosz folyó között) védelem nélkül hagyták, de a folyó jobb partját és a Metexasz-vonalat minden áron meg akarták védeni - Sztrumica térségében esetleg a jugoszláv szövetségesekkel összefogva.

1941-4A feladat teljesítésére a „Kelet-Macedónia" hadsereget jelölték ki, amelybe a 7., 14., 18. és 19. gépesített gyalogoshadosztály, a Nésztosz és Evrosz dandár, valamint az erődök hadseregei és egyéb kisebb csapatok tartoztak. A német egységeket nekik kellett előbb késleltetniük, majd az Alsó-Nésztosz erődítményrendszer és a Kerkini hegység között meg is állítaniuk. Ugyanakkor a modern és jól tervezett Metaxasz-vonalra is támaszkodtak. Védelmi vonaluk mentén a Stukák hatékonyságát korlátozó légvédelmi ágyúkat helyeztek el. Ez azonban nem védte meg a Metaxasz-vonalat a háromnapos folyamatos támadásoktól. A Nésztosz folyón átkeléssel próbálkozó német XVIII. hegyi hadtestet visszaverték.

A Szaloniki irányába haladó német 72. gyalogoshadosztály három nap alatt mintegy 700 halottat és sebesültet veszített. A német 5. és 6. hegyi hadosztálynak sikerült elfoglalnia Isztibei és Kelkaia erődítményét. Ez utóbbit a görög 18. gyalogoshadosztály védelmezte, amely hősiesen ellenállt a tüzérségi tűznek és a légitámadásoknak, és az előretolt védelmi állások elleni első német rohamokat szuronnyal verte vissza.

Német harckocsik Macedóniában

gorog2A görögök hősiesen védekezve lassan hátráltak a fölényben lévő ellenség elől, miközben 1941. április 8-án hajnalban a Jugoszlávia felől érkező német 2. páncéloshadosztály átlépte a határt. A görög 19. gépesített gyalogoshadosztály (csak nevében gépesített) - Konsztantinosz Bakopoulosz tábornok egyetlen tartaléka - igyekezett feltartóztatni a németeket, de vissza kellett vonulnia délkeleti irányba. A 2. páncéloshadosztály 90 kilométer megtétele után bevonult Szalonikibe. Ez a siker - a német XL. gépesített hadtest által Macedóniában aratott győzelemmel együtt - nemcsak a macedóniai görög csapatok sorsára, de a görög és balkáni hadjárat egészére is döntő hatással volt. 1941. április 8-án a német XL. hadtest 9. páncéloshadosztálya Szkopje környékén gyülekezett. A XL. hadtest jelentette Berlinnek, hogy három-négy jugoszláv hadosztályt szétverve mintegy 20 ezer foglyot - közöttük 7 tábornok - ejtett. 1941. április 9-én az SS „Leibstandarte Adolf Hitler" megerősített gyalogezrede a 9. páncéloshadosztállyal együtt egy fontos közúti csomópont, Bitolja közelében állt. A jugoszláv „Vardar" hadosztály a németek és az olaszok között két tűz közé került. 1941. április 10-én az SS gyalogosezredének első egységei eljutnak az Ohridi tóhoz, ahol találkoztak az olasz 9. hadsereg egységeivel. A 9. hadosztály egységei Debarhoz érve a „Vardar" hadosztály hátába kerülnek. A Vardar folyó mellett harcoló jugoszláv „Sumadija" hadosztály kénytelen volt letenni a fegyvert a német 73. gyalogoshadosztály előtt, így a németek nagyon kevés veszteséggel elérték hadműveletük első fő célját: elvágták a jugoszláv csapatokat a görög és brit egységektől. A jugoszlávok 3. hadserege megsemmisült.

Fegyverletétel

A Metaxasz-vonal bekerített védői parancsot kaptak, Alexandrosz Papagosz vezérkari főnöktől a kapitulációra, amelynek aláírására 1941. április 9-én sor is került. A fegyverletétel feltételei szerint a görög hadsereg Bakopoulosz tábornok Kelet-Macedóniában harcoló egységeinek le kellett tenniük a fegyvert. Ez kizárta a harcból a „Kelet-Macedónia" görög hadsereget.

 cullen_2A németek tisztelettel nyilatkoztak az erődítmény védőinek vitézségéről: „... az önök egységei egyedülállóak, ugyanis a stukák támadásai ellenére is kitartottak!".1941. április 9-én reggel 8 órakor a német 2. hadosztály behatolt Szalonikibe. Ugyanekkor a jugoszláv 3. hadsereg összeomlása miatt a német 12. hadsereg beavatkozhatott a brit-görög egységek által elfoglalt Aliakmon-Vermion-Kaimaktsalan állások mögött, ahol List tábornagy ötszáz harckocsijával szemben mindössze száz páncélos állt. Április 8-án a páncélos járőrök tűz alá vették az ellenség hídfőállásait és hidakat robbantottak fel. A német roham elcsendesedett, ami értékes időhöz juttatta a védőket, miközben Wilson tábornok új védelmi vonalat szervezett. A védekezés azonban egyre nehezebbé vált.

A német hadosztályok eljutottak Termopüléhez. A terep adottságai egyedül itt tették lehetővé a támadás visszaverését. Eközben a német XVIII. hegyi hadtest Aliakmont ostromolta. Április 18-án éjszaka elfoglalták Lariszát. A görög hátvédek feltartóztatták a németeket, hogy lehetővé tegyék a görög fő erők visszavonulását. Választaniuk kellett a túlerővel való szembeszállás és a kiürítés között... A német XL gépesített hadtest a Florina-Kozani-Trikkala tengely mentén haladt, a görög hadsereg sorsa eldőlt.

A brit expedíciós hadtest kimenekítése

A helyzet gyorsan romlott. Április 19-én Athénban összeült a szövetséges államok tanácsa. Ezen részt vett Görögország királya, II. György, Wavell, Wilson és Papagosz tábornok. A tanácskozás azon a szerencsétlen napon kezdődött, amikor az egyik görög hadsereget csaknem teljesen bekerítette a gyorsan haladó ellenség. A tanácskozáson Wavell közölte, hogy a brit csapatok addig harcolnak, amíg a görögök ellenállása tart. A görög hadsereg főparancsnoka viszont azt javasolta, hogy vonják ki a briteket. A király azonban az új kormány megalakulásáig nem kívánt dönteni. H. Baille Grohman ellentengernagy nem várt a görög döntésre, s befejezte a brit csapatok kimentésének terveit. Wavell csak április 21-én kapta meg II. György beleegyezését a britek kivonásához. Wavell a Baille Grohman ellentengernaggyal való találkozás után április 24-ről 25-re virradó éjszakában határozza meg a hadművelet kezdetét (A brit hajók nem érkezhettek korábban).

Április 20-án az „SS Leibstandarte Adolf Hitler" megerősített gyalogosezredének parancsnoka, Sepp Dietrich, a német csapatok fogadására az önállóan működő Epirusz hadsereg tábornokai által küldött görög parlamentereket fogadja. A parlamenterek a Metszovói szorosban 1941. április 20-án 18 órakor aláírják a fegyverszüneti megállapodást a németekkel. A megállapodás politikailag érvénytelen dokumentum. Elvileg sem Sepp Dietrich SS-ezredparancsnoknak, sem Konstantinos Tsolakoglu tábornoknak nem volt joga az aláírásra. Ez nagy kavarodást idézett elő. List tábornagy nem ismerte el a dokumentum érvényességét, és feltétel nélküli fegyverletételt követelt. A kapitulációt végül List tábornagy és Tsolakoglu tábornok írta alá. Az olasz képviselő hiánya bosszantotta Mussolinit, aki úgy érezte, hogy kész tények elé állították, Hitler ezért utasította a 12. hadsereg parancsnokát, hogy április 24-én Szalonikiben szervezzék meg a görögök látványos fegyverletételét, amire a duce képviselőit is meghívták. Április 24-én 7.30-kor a brit expedíciós hadtest evakuálása megkezdésekor megindult Termopüle ellen az erős tüzérségi tűzzel és bombázásokkal előkészített német támadás. Az új-zélandi 6. dandár a Molosz szorosban azonban megállította, és csaknem teljesen megsemmisítette a 19 német harckocsit. Ugyanezen a napon Papagosz tábornok benyújtotta lemondását, s a görög hadsereg megadta magát. A király és a kormány Krétára menekült. 

A peloponnészoszi dugó

A német ejtőernyősök korinthoszi akciói és az „SS Leibstandarte Adolf Hitler" megerősített gyalogosezredének rohama után - utóbbi a Patrasz-öblön való átkelés után Peloponnészosz útjain haladt - , április 26-án a németek behatoltak Korinthoszba, 27-én pedig Athénba. Peloponnészoszon a hadjárat utolsó napjai igazi versenyfutást jelentettek az idővel. A brit erőknek sikerült eljutniuk a tervezett gyülekezési pontokhoz, ahol megkezdték a kivonulást. A Stukák néhány támadása ugyanúgy nem jelentett rájuk komoly veszélyt, mint a Matapan-fok közelében március 28-29-én súlyos veszteségeket szenvedett olasz flotta sem. Április 24-ről 25-re virradó éjszaka a tengerjáró hajók lehorgonyoztak a görög partoknál. Elkezdődött a "Démon-hadművelet" - a brit és szövetséges erők evakuálása Görögországból. Ebben 7 cirkáló, 20 romboló, 21 szállítóhajó és számos kisebb vízi jármű vett részt. Az akció április 30-ig tartott, összesen 50 732 szövetséges katonát menekítettek ki Görögországból. A hat hónapig tartó harcok alatt a görögök vesztesége 15 700 elesett és sebesült katona és 223 000 hadifogoly volt. 21 900 brit is fogságba esett. A németek mindössze 2559 halottat és 5820 sebesültet vesztettek. Nem így Mussolini. Az olaszok hadszíntéri vesztesége 13 755 halott, 50 875 sebesült és 25 067 eltűnt volt. Ezekhez a számokhoz hozzá kell még adni 12 370 súlyos fagysérültet.

gorog1

https://masodikvh.hu/images/stories/csatak/kelet/harkov/1_kis.jpg

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább