A szovjet hadseregben nagyobb bátorság kell a visszavonuláshoz, mint az előrenyomuláshoz." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Halhin-Gol, orosz-japán összecsapás 1939-ben

Orosz-japán összecsapás a Halhin-Gol folyónál - blitzkrieg orosz módra

japan39A japánok a 30-as években többször provokáltak határincidenseket a mongol-kinai és az orosz-kinai határon - Mongóliának 1936-tól kölcsönös segítségnyújtási szerződése volt a Szovjetunióval - (vagyis az oroszok egyfajta provinciának, "keleti előszobának" tekinthették Mongóliát). A határprovokációk közül kiemelkedik az 1939 májusának végén elkezdődött tavaszi-nyári incidenssorozat, amelynek végén, 1939 augusztusában a Zsukov hadtestparancsnok (igen, a későbbi marsall, a II. világháború leghíresebb orosz hadvezére) által vezetett 1. hadseregcsoport döntő vereséget mért a 6. japán hadseregre. A japánok először Mandzsúria és Mongólia határán támadtak, 1939 május 28-án, kb. 2500 katonával, de a szovjet-mongol határőrség visszaverte őket. Erre a japánok nagyobb erőket összpontosítottak - június végére már 38 000 ember, 310 ágyú, 153 tank és 225 repülőgép állomásozott a körzetben, velük szemben álló orosz erők száma 12 500 ember, 109 ágyú, 266 páncélautó, 186 tank és 82 repülőgép. Július 2-án a japánok, számbeli fölényüket kihasználva, támadásba lendültek, visszaszorították az orosz-mongol erőket, és hídfőállást foglaltak el a Halhin-Gol folyó nyugati partján - innen támadásokat lehetett volna indítani a szovjet bajkálon-túli területek ellen.

A védekező orosz haderő - az 57. hadtest - parancsnoka, Zsukov szerint a japánoknak mintegy 10 000 katonát, 100 löveget és 60 páncéltörő ágyút sikerült átdobniuk a Halhin-Gol folyón, méghozzá úgy, hogy ezt a haderőt az orosz jobbszárnyat biztosító mongol lovashadosztály hadrendjén át mozgatták (!). Ez arra enged következtetni, hogy a mongol lovasság vagy elmenekült a harctérről, vagy tömegesen átállt az ellenséghez. A japán behatolást a mongol állások rutinszerű ellenőrzése során fedezték fel, az oroszok azonnal energikus ellencsapást indítottak, és betörést 3 napos véres, kemény harcban felszámolták.

Ezután a japánok nem próbálkoztak erősebb rohamokkal, csak harcfelderítésre korlátozták a tevékenységüket, és átértékelve haditervüket, tovább erősítették a térségben tevékenykedő csapataikat. A cél most már egy erős, koncentrált támadás volt, amelynek kezdetét összehangolták volna az európai háború kitörésének időpontjával. Augusztus elején az itt állomásozó egységekből megszervezték a 6. hadsereget, melynek parancsnoka Rippoh tábornok lett. A hadsereg 75 000 emberét 500 ágyú, 182 tank és 300 repülőgép támogatta.

A japánokkal szemben álló orosz csoportosulást is megerősítették, és átkeresztelték 1. hadseregcsoport névre. Az 1.hadseregcsoportot augusztus közepére a következő orosz egységek alkották:

  • 36. motorizált lövészhadosztály

  • 57. és a 82. lövészhadosztály

  • 5. géppuskás-dandár

  • 6. és a 11. harckocsidandár

  • 7., 8., és a 9. motorizált páncélosdandár

  • 56. határvadászezred

  • 185. tüzérezred

Mongol részről a 6. és a 8. lovasdandár vett részt a harcban, a két dandár együttes ereje kb. 2260 ember. Az orosz csapatok létszáma kb. 69 000 ember volt, valamint 542 ágyú és aknavető, 498 tank, 385 páncélautó és 515 repülőgép. t26

Zsukov a tokiói orosz hírszerzés (dr. Richard Sorge és csoportja) jelentései útján megismerte a japán terveket, és úgy döntött, hogy megelőző csapást indít: augusztus elejétől az oroszok elkezdtek élelmiszer-, és hadianyagkészleteket felhalmozni a támadáshoz, miközben mindent elkövettek, hogy a japánok azt higgyék, hogy védelemben akarnak maradni. A támadó erőket főként éjszaka vonultatták fel a a kiindulási állásaikba, a tankokat és a gépesített alakulatokat szigorúan álcázták, a harckocsimotorok zaját ágyú- , és géppuskatűzzel, meg repülőgépmotorok zajával álcázták. Az orosz támadás augusztus 20-án, reggel 6.15 perckor indult: a szovjet tüzérség első célpontjai a japán légvédelmi ágyúk voltak. A japán állások fölött megjelenő 250 repülőgépnek nyomjelző lövedékekkel jelölték meg a célokat - az orosz Polikarpov I-16-os vadászgépek rakétákkal is támadtak földi célpontokat. A szovjetek voltak a világon az elsők, akik "élesben" próbálták ki a repülőgépekről indított rakétákat. A tüzérségi előkészítés és bombázás után, 9 órakor rohamra indultak az oroszok. Két fő csapásmérő csoport rohamozta a japán állásokat, az északi és a déli. E két csoport ügyes manőverezéssel és energikus csapásokkal augusztus 26-ra kettős bekerítésbe fogta a japánokat.

Ezután a küzdelem már csak a szívósan ellenálló kisebb japán csoportok megsemmisítéséből állt. Az orosz csapatok teljesítménye rendkívüli, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mongol-kínai határ által behatárolt csatatér mélysége mind- össze 20 km, szélessége pedig 74 km volt. Sztálin szigorúan utasította Zsukovot, hogy ne üldözze a japánokat a határon túl, mert félt a konfliktus esetleges kiszélesedésétől. Zsukov hadtáp-, és egészségügyi bázisától 120 km-re tevékenykedett, és ez megmutatkozott a veszteségeken is: az orosz sebesültek között nagyon magas volt a halálozási arány, és hiányos hadtáptámogatás miatt gyenge volt a csapatok megfelelő élelmiszerrel és ivóvízzel való ellátottsága is.

ba10

A japánok szeptember elején újabb betörést kíséreltek meg, de az 1. hadseregcsoport ismét visszaverte őket. A kudarc után a japánok fegyverszünetet kértek, és szeptember 16-án a harcok véget értek. A japán veszteség kb. 60 000 főre becsülhető, az oroszok 18 000 halottat és sebesültet vesztettek.

A "hadseregcsoport" megnevezés itt nem ugyanazt jelenti, mint a németeknél: az orosz "hadseregcsoport" egy adott feladatra ideiglenesen összevont összfegyvernemi egységet jelent. A német "hadseregcsoport" megfelelője az orosz "front" megnevezés.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább