„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben." - Horthy Miklós

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

A Sturmtiger rohamlöveg

A német rohamlövegeket tervező szakemberek igen komoly erőfeszítéseket tettek, hogy kikísérletezzenek egy hatékony és jól működő konstrukciót. 1940-ben 38 használt PzKpfw I könnyű harckocsi páncéltestébe sIG 33 típusú, 150 mm-es, nehéz gyalogsági tarackot szereltek. A fő fegyverzet azonban csak elölről és oldalról kapott védelemül szolgáló vékony páncéllemezt. A harcjármű – melyet a sIG 33 auf Fahrgestell des PzKpfw I (Sd.Kfz. 101) elnevezéssel jelöltek meg - koránt sem bizonyult stabil szerkezetnek, ráadásul az elöregedett futóműveket gyakran kellett javítani. Egy másik próbálkozás alapján a tarackot PzKpfw II könnyű harckocsi nagyobb páncéltestébe építettek. Ennél azonban a fő fegyvert és a személyzetet nem védte páncélzat. A harcjármű méretei azonban még így sem feleltek meg az elvárásnak, ezért a Sturmpanzer II Ausf. B (Sd.Kfz.122) tizenkét példányában meg kellett hosszabbítani a páncéltestet, a futóművet pedig egy-egy görgővel kibővíteni.

Panzer_mk6_sturm_tiger_captured.jpg

Számos másik próbálkozás után születtek sikeres példányok, amik arra kényszerítették Hitlert, hogy elrendelje a PzKpfw IV közepes harckocsi páncéltestébe építsék be a már korábbi példányokba beépített sIG 33 tarackot. Így jött létre a 15 cm Sturmpanzer IV (Sd.Kfz. 166) – nem hivatalosan Brummbär (morgó medve) – elnevezésű harcjármű, melyet végül StuH 43 L/12 tarackkal szereltek föl. A harcjármű olyan sikeresnek bizonyult, hogy tervbe vettek egy még nagyobb páncélzattal és nagyobb tűzerővel rendelkező fegyvert. A konstruktőrök rájöttek, hogy a Tiger alkalmas, a tengeralattjárók elleni, rakétahajtású mélységi bombák kilövésére használt Raketenwerfer 61 tengerészeti rakétavető hordozására is, mely fegyvert új szerepkörében egyszerű aknavetőként használhatták volna. Hitler támogatta az elképzelést, és 1943.július 5-én kiadta az utasítást. Hogy készítsék el a prototípust, amely később a 38 cm RW60 auf Sturmpnzer Mörser Tiger megjelölést kapta. Számos kivitelezést a Brummbär konstrukciójából alkalmaztak.

 
A prototípus építését 1943. október elején kezdték meg, majd a kész járművet október 20-án mutatták be Hitlernek az arysi lőtéren, nem messze a Führer kelet-poroszországi főhadiszállásától. A rohamlöveg sikeresen helytállt, ezért elrendelték a sorozatgyártását. Később azonban úgy döntöttek, hogy a szolgálatból kivont PzKpfw VI Tiger páncéltesteket „újrahasznosítják”. Az viszont vitathatatlan volt, hogy a Tigris később bevezetett, korszerűsített futóművére építsék a szerkezetet, hiszen ezen a futógörgők hosszabb élettartamúak és nagyobb teherbírásúak voltak, ugyanis a harci tömege meghaladta a 66 tonnát.

Sturmtiger_abandoned_M4_ARV.jpg
 
A tömegtermelés meg is kezdődött 1944 nyarán. 1944 augusztusában három darab, szeptemberben tíz, októberben csak egy, novemberben öt, tehát összesen tizennyolc darab készült el. Mivel az ardenneki offenzíva alatt sikeresen alkalmazták őket, Hitler elrendelte egy nagyobb széria összeszerelését, de ehhez nem állt rendelkezésre elegendő Tiger harckocsi. Mivel igen kevés állt rendelkezésre különleges századokba sorolták be őket, ahol tartozott hozzájuk más felderítési, vagy tüzérségi harcjármű. Első éles bevetése a prototípusnak a varsói felkelésnél volt. 1944. augusztus 12-én érkezett az első prototípus pruszkówi vasútállomásra, ahová „Karl” nehéz önjáró löveg is befutott. Habár az első prototípus személyzete a gyári munkásokból állt igen jelentős eredményeket értek el az ellenséges célok megsemmisítésében. A konstrukciókat, nem engedték különösebben a szűk, beépített területekre, sem ahol esetleges páncéltörő fegyverek lehettek. Az egy lövedék becsapódott és felrobbant még a legvastagabb falú épületet is ledöntötte.
 
sturmtiger.jpg
 
Az egyik fel nem robbant lövedéket később kiemelték a romok közül és ma a Lengyel Hadsereg Múzeumában megtekinthető. A varsói felkelés volt az egyetlen eset ahol a Sturmtiger eredeti rendeltetését látta el. A háború vége fele már elkerülhetetlen volt az a tény, hogy a Sturmtiger ellátása nagyon nehéz feladat. A szövetségesek azonban hiába voltak számfölénybe, a rohamlövegek nem szenvedtek komolyabb sérüléseket, többségüket saját személyzete semmisítette meg. 1945. március 26-i eszközleltár szerint tizenhárom példány állt szolgálatban és három tartalékban. Az amerikaiak három, a britek egy Sturmtigert zsákmányoltak. 1945 májusában az 1. Belorusz Front 3. Hadsereg kötelékébe tartozó egységek birtokába jutott a rohamlöveg második prototípusa. Miután számos próbát végeztek vele, átadták múzeumi megőrzésre, és ma is megtekinthető különböző rendezvényeken. A másik két kísérleti példányt az amerikaiak alaposan átvizsgálták, majd – mint műszaki és hadtörténeti érdekességet – meghatározatlan időre átadtak Németországnak, így került végül a sinsheimi Auto & Technik Museum gyűjteményébe.
 
Írta: Zeki

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább