Az 1930-as évek végén mérföldkőhöz érkezett a repülés története. Egy új generációja született meg ekkor a repülőgépeknek. Dr. Siegfried és Walter Günter, Ernst Heinkel gyárának dolgozói megtervezték a világ első, később sikeresen levegőbe is emelkedő sugárhajtású repülőgépét, a Heinkel He 178-ast.
Fejlesztésének története
1936-ban egy tehetséges mérnök, Joachim Pabst von Ohain egy olyan szerkezetet tervezett, mely egy gázturbina kipufogógázait felhasználva akár egy jármű mozgatására is képes lenne. Heinkel komoly lehetőségeket vélt felfedezni ebben a hajtóműben, ezért magához csábította a fiatal mérnököt, és maximális támogatást biztosított neki. 1937-ben Ohain és segédje, Max Hahn megalkották a hidrogénnel üzemelő HeS 1-es hajtóművet. Bár sok hibája volt a szerkezetnek, de ezeket a hibákat rohamtempóban kiküszöbölték, és fél évvel később elkészült a benzinüzemű HeS 3-as, mely kétszer annyi tolóerőt (500 kp) biztosított, mint kezdetleges elődje. A mérnökök úgy vélték, hogy ez a teljesítmény elegendő lesz egy repülőgép meghajtására. A Günter testvéreknek köszönhetően nem kellet sokat várni a gépre, melybe beleépíthették a HeS 3-as hajtóművet.
A Heinkel HeS 3 sugárhajtómű másolata
Így született meg végül a He 178-as. Ez egy külsőleg egyszerűnek tűnő, felsőszárnyas, egyfedelű gép volt, hagyományos, farok kerekes futóművel. A pilótafülke jóval a szárnyak előtt, a gép elején helyezkedett el. A fülke alatt futott végig a hajtómű levegőellátásáért felelős csatorna, melynek beömlőnyílása a gép orrán volt található. A hajtómű és fúvócsöve pedig a törzs hátsó részében kaptak helyet. A próbarepülésre 1939. augusztus 27-én került sor Erich Warsitz berepülőpilóta közreműködésével. Az első repülést teljes siker koronázta. Bár a gép sebessége nem lépte túl a 600 km/h-t, és maga a repülés is kevesebb mint tíz percig tartott, de mindenképp egy új korszak képeit vetítette előre. Egy olyan korét, melyben sugárhajtóműves gépek hasítják az eget. Noha készült egy második prototípus is, a Heinkel He 178 V2, melyen leginkább a trapéz alakú szárnyak számítottak újdonságnak, ám ezt a típust sohasem látták el hajtóművel.
He 178
He 178 V2
Azonban a haditechnika terén a He 178-as nem aratott ekkora sikert. Ennek fő oka az volt, hogy Hermann Göring, a légierő parancsnoka úgy határozott, hogy inkább a dugattyús motoros vadászgépek továbbfejlesztését támogatja. Az anyagi tényezőket figyelembe véve ezeknek sokkal kedvezőbbnek bizonyult a gyártása. 1939. november 1-én Heinkel bemutatót tartott a gép képességeiről a Birodalmi Légügyi Minisztérium vezetőségének, de a várt hatás ezúttal is elmaradt. Nem kizárt, hogy csodálattal figyelték ezt a forradalmian új szerkezetet, de akkor és ott valószínűleg reálisabbnak tűnt a korábban már bizonyított, de idejét még nem múlt technológiára alapozni.
Mivel más hasznosítási módját nem látták, a He 178-ast a Német Műszaki Múzeumba szállították, és ott is lelte pusztulását 1943-ban egy szövetséges légitámadás alkalmával. Heinkel azonban nem csüggedett a kezdeti „kudarcok" után. Tudta, hogy a dugattyús motoros repülőgépek kora nem fog örökké tartani, és saját költségére tovább folytatta a sugárhajtású repülőgépek fejlesztését.
Főbb műszaki adatok:
-
Típus: együléses kísérleti repülőgép
-
Hosszúság: 7,51 m
-
Szárnyfelület: 7,90 m2
-
Max. tömeg: 1990 kg
-
Max. sebesség: 580 km/h
-
Hatótávolság: kb. 200 km
-
Fegyverzet: nincs
(A műszaki adatokat illetően egyes források eltérést mutatnak!)
Források:
- Wikipedia
- ROGER FORD – Németország titkos fegyverei a II. világháborúban
- Bundesarchiw
Írta: Németh Arnold