„Van ember - van probléma! Nincs ember - nincs probléma." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Heinkel He 178 sugárhajtású repülőgép

Az 1930-as évek végén mérföldkőhöz érkezett a repülés története. Egy új generációja született meg ekkor a repülőgépeknek. Dr. Siegfried és Walter Günter, Ernst Heinkel gyárának dolgozói megtervezték a világ első, később sikeresen levegőbe is emelkedő sugárhajtású repülőgépét, a Heinkel He 178-ast.

1

Fejlesztésének története

1936-ban egy tehetséges mérnök, Joachim Pabst von Ohain egy olyan szerkezetet tervezett, mely egy gázturbina kipufogógázait felhasználva akár egy jármű mozgatására is képes lenne. Heinkel komoly lehetőségeket vélt felfedezni ebben a hajtóműben, ezért magához csábította a fiatal mérnököt, és maximális támogatást biztosított neki. 1937-ben Ohain és segédje, Max Hahn megalkották a hidrogénnel üzemelő HeS 1-es hajtóművet. Bár sok hibája volt a szerkezetnek, de ezeket a hibákat rohamtempóban kiküszöbölték, és fél évvel később elkészült a benzinüzemű HeS 3-as, mely kétszer annyi tolóerőt (500 kp) biztosított, mint kezdetleges elődje. A mérnökök úgy vélték, hogy ez a teljesítmény elegendő lesz egy repülőgép meghajtására. A Günter testvéreknek köszönhetően nem kellet sokat várni a gépre, melybe beleépíthették a HeS 3-as hajtóművet.

2A Heinkel HeS 3 sugárhajtómű másolata

Így született meg végül a He 178-as. Ez egy külsőleg egyszerűnek tűnő, felsőszárnyas, egyfedelű gép volt, hagyományos, farok kerekes futóművel. A pilótafülke jóval a szárnyak előtt, a gép elején helyezkedett el. A fülke alatt futott végig a hajtómű levegőellátásáért felelős csatorna, melynek beömlőnyílása a gép orrán volt található. A hajtómű és fúvócsöve pedig a törzs hátsó részében kaptak helyet. A próbarepülésre 1939. augusztus 27-én került sor Erich Warsitz berepülőpilóta közreműködésével. Az első repülést teljes siker koronázta. Bár a gép sebessége nem lépte túl a 600 km/h-t, és maga a repülés is kevesebb mint tíz percig tartott, de mindenképp egy új korszak képeit vetítette előre. Egy olyan korét, melyben sugárhajtóműves gépek hasítják az eget. Noha készült egy második prototípus is, a Heinkel He 178 V2, melyen leginkább a trapéz alakú szárnyak számítottak újdonságnak, ám ezt a típust sohasem látták el hajtóművel.

3He 178

4He 178 V2

Azonban a haditechnika terén a He 178-as nem aratott ekkora sikert. Ennek fő oka az volt, hogy Hermann Göring, a légierő parancsnoka úgy határozott, hogy inkább a dugattyús motoros vadászgépek továbbfejlesztését támogatja. Az anyagi tényezőket figyelembe véve ezeknek sokkal kedvezőbbnek bizonyult a gyártása. 1939. november 1-én Heinkel bemutatót tartott a gép képességeiről a Birodalmi Légügyi Minisztérium vezetőségének, de a várt hatás ezúttal is elmaradt. Nem kizárt, hogy csodálattal figyelték ezt a forradalmian új szerkezetet, de akkor és ott valószínűleg reálisabbnak tűnt a korábban már bizonyított, de idejét még nem múlt technológiára alapozni.

Mivel más hasznosítási módját nem látták, a He 178-ast a Német Műszaki Múzeumba szállították, és ott is lelte pusztulását 1943-ban egy szövetséges légitámadás alkalmával. Heinkel azonban nem csüggedett a kezdeti „kudarcok" után. Tudta, hogy a dugattyús motoros repülőgépek kora nem fog örökké tartani, és saját költségére tovább folytatta a sugárhajtású repülőgépek fejlesztését.

Főbb műszaki adatok:

  • Típus: együléses kísérleti repülőgép

  • Hosszúság: 7,51 m

  • Szárnyfelület: 7,90 m2

  • Max. tömeg: 1990 kg

  • Max. sebesség: 580 km/h

  • Hatótávolság: kb. 200 km

  • Fegyverzet: nincs

(A műszaki adatokat illetően egyes források eltérést mutatnak!)

Források:
- Wikipedia
- ROGER FORD – Németország titkos fegyverei a II. világháborúban
- Bundesarchiw

Írta: Németh Arnold

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább