A Luftwaffe már az 1930-as évek közepétől hatalmas fegyverkezésbe kezdett, azonban csak a háború második felében érezte szükségét a stratégiai nehézbombázok kifejlesztésének.
Születése:
1941-ben az RLM egy olyan pályázatott írtak ki, amely a mérnökök összes tudását igényelte. A gép elvárásai között szerepelt a nagy hatótávolság, a nagy terhelhetőség, 550 km/h feletti végsebesség, a kor legfejlettebb technikájával ellátott berendezések, sőt még az is elvárás volt, hogy zuhanóbombázóként is helyt álljon. Az utóbbi kritériumhoz csak két motorral lehetett felszerelni, ami igen megnehezítette a mérnökök munkáját. Először DB-605 motorral próbálták, sikertelenül. Végül rájöttek, hogyha két darab DB-610 motorral látják el, akkor javul a teljesítménye. A motor megbízhatatlanul működött, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A repülőgép állandó problémás „részei” a motorok voltak, ennek ellenére a kísérleti repüléseken mégis kipróbálták…. Ernst Heinkel ellenezte, hogy sorozatgyártásra kerüljön a típus, de Herman Göring nem engedett és elkezdődött a sorozatgyártás. Összesen 8 db nullszériás példány készült el, majd megkezdődtek a berepülések.
A 8 gépből 6 lezuhant, 1-nek pedig leálltak motorjai, és kényszerleszállást hajtottak végre vele. Más esetben soha többé nem került volna az RLM asztalára, de a Luftwaffe felső vezetése engedélyezte a további gépek elkészítését.
A hadrendbe állított Heinkel He 177:
A típus azt a nevet kapta, hogy „birodalmi öngyújtó”. Általánosan a Greif (Griff) becenéven ismert.
Nem véletlen, hiszen előfordult olyan eset is, amikor elindult egy kötelék, ami kb. 20 gépből állt, abból 3 fel sem tudott szállni, 5-öt lelőttek az ellenséges vadászok, 8 kigyulladva lezuhant, 1 kényszerleszállást hajtott végre, és csupán 3 tért vissza a bázisra, ami közül 2 valószínűleg a következő bevetéskor megsemmisült.
London ellen, és a Keleti fronton használták. London ellen kritikán alul szerepelt. Bár a gép műszaki fejlettsége és a pilóták képzettség engedte, hogy éjjel-nappal használják, mégis a motorhiba olyan súlyos volt, hogy legtöbbször nem kapott engedélyt a felszállásra. A kényes motor nagyon gondos ápolásra szorult, így tábori futópályák közelében nem lehetett karbantartani. Erre a célra külön szerelő műhelyeket kellett létesíteni. A keleti fronton 700 gép volt szolgálatban a háború évei alatt, de 1943-ra már alig 57 gép volt hadba fogható. Gyártását 1944. szeptemberében leállították, anyaghiány miatt. . A gépeket különleges alakulatok még 1945-ben is használták (pl. KG 200).
A gép típusai:
A-sorozat:
- He 177 A-0
- He 177 A-1
- He 177 A-3
- He 177 A-4
- He 177 A-5
- He 177 A-7
Az A sorozat érdekességei:
- A-0 nullszéria. Összesen 8 gép.
- A-1 túlnyomásos kabinnal volt ellátva.
- A-3 5 darab Fritz x rádióhullámmal vezérelt bombát szállított.
- A-5 egy olyan típus volt, aminek akár 4760 km is meg kellet volna tennie leszállás nélkül.
- A-7 3 darab Hs-293-as irányított rakétával volt felszerelve.
B-sorozat:
- He 177 B-0
- He 177 B-5
- He 177 B-7
B-sorozat érdekességei:
B-7 típusból 1945. május 10.-én a Prága melletti Letov repülőtéren találták a V38 lajstromjelzésű gépet, amelynek különlegesen nagy átalakított bombatere volt.
Egyes feltevések szerint ez lett volna az a gép, amely a német atombombát szállította volna.
Technikai adatai: A-1
-
Legénység: 5 fő
-
Hossz: 22 m
-
Fesztáv: 31,44 m
-
Magasság: 6,7 m
-
Tömeg üresen: 16800 kg
-
Tömeg maximum: 31000 kg
-
Sebesség: 565 km/h
-
Motor: 2 db Daimler-Benz DB-610
-
Motor teljesítménye: 2950 LE
-
Szolgálati csúcsmagasság: 9400 m
-
Hatótávolság: 1540 km
-
Fegyverzet (önvédelmi):2 db 20 mm MG-151 gépágyú,
-
3 db 13 mm MG-131 géppuska, 3 db 7,92 mm MG-81 géppuska.
-
Fegyverzet (támadó):7200 kg bomba teher.
-
Átadott gépek száma: 1184 db
Írta: Seres Szilárd