Az 1936-ban elkészült, és 1938-ban hadrendbe állított Wellington volt a RAF legfontosabb bombázógépe a négymotoros típusok hadrendbe állásáig. A rácsos szerkezetű modell kialakításánál adódtak problémák is, főként a szárnyaknál és a nagyobb nyílásoknál (pl. bombatér ajtaja), ám ezen nehézségek leküzdése után egy stabil, megbízható konstrukció jött létre, melynek igen kis veszteségi mutatója volt. Több változata is készült, eltérő motorokkal. A háború első szakaszában nappali, majd főként éjszakai bombázásokat hajtottak végre a Wellingtonok. 1943-tól kezdve partvédelmi feladatokat láttak el, voltak radarfelderítő, aknamentesítő és aknarakó altípusok is, de legfőképpen az általában Leigh-fényszóróval és különféle radarokkal felszerelt verziókat vetették be hajók és tengeralattjárók ellen. Készült szállítógép és kiképző változat is. 11 461 Wellingtont gyártottak, az utolsót 1945 októberében. A típus 1953-ig állt szolgálatban.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 19,67 m
-
Magasság: 5,34 m
-
Fesztávolság: 26,25 m
-
Hatótáv: 2125 km
-
Személyzet: 6 fő
-
Csúcsmagasság: 7325 m
-
Szerkezeti tömeg: 11 500 kg
-
Felszálló tömeg: 16 556 kg
-
Csúcssebesség: 408 km/h
-
Fegyverzet: 6 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 2720 kg bomba
-
Hajtómű: 2 db Bristol Hercules VI vagy XVI ; 1675 LE
