„Olvastam egy Sztálinról szóló könyvet, vaskézzel irányítja azt a hatalmas országot." - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Harckocsigyártás Németországban

Az első világháborúban a német hadvezetés későn eszmélt rá a harckocsik jelentőségére, így mire a német hadiipar nekiláthatott volna ezek sorozatgyártásának, a háború véget ért. Nehéz harckocsiból csak két prototípus, az A7V közepes harckocsiból körülbelül 20, a könnyű harckocsiból 6-8 darab készült el az összeomlásig. Harci bevetésig csak az A7V jutott.

Titkos fejlesztések

A háborút követő békeszerződés minden korszerű fegyver, köztük a harckocsik gyártását és fejlesztését is megtiltotta Németországnak. Ez azonban már az 1920-as években titokban sort kerített a harckocsigyártás megalapozására.

Az 1920-as évek közepén a nehézipar mérvadó cégei, a Rheinmetall-Borsig, a MAN, a Krupp és a Daimler-Benz megrendelést kaptak arra, hogy titokban lássanak hozzá könnyű, illetve közepes/nehéz harckocsik prototípusainak tervezéséhez és építéséhez.  E harckocsik korszerűtlenek voltak, technikai hiányossággal küszködtek, bonyolult szerkezetük miatt nem voltak alkalmasak tömeggyártásra. Segítséget jelentett, hogy a német mérnökök konzultálhattak szovjet kollégáikkal, akik ekkorra már több mint ezer legyártott harckocsival büszkélkedhettek. A korai német prototípusokkal szerzett tapasztalatok fontosak voltak a későbbi, a második világháborút végigszolgáló típusok megtervezésénél.

Az újrafegyverkezés szolgálatában

1933 után viharos gyorsasággal futott fel a harckocsigyártás, együtt a hadsereg erőltetett ütemű fejlesztésével. Előbb könnyű típusok gyártására koncentráltak, amelyeket egyszerűen, gyorsan tudtak előállítani, s amelyek segítségével kiképezhették az eljövendő típusok személyzetét. Ez a két típus, a géppuskás Pz. I. és a gépágyús Pz. II. 

pz38_1Nem lehet elfelejtkezni arról a felbecsülhetetlen értékű "segítségről" sem, amelyet a megszállt Csehország ipara nyújtott a Harmadik Birodalomnak. Az 1938-ban zsákmányolt, illetve továbbgyártott T-35 (420 db) és T-38 (1400 db) típusok jelentős erősítésnek bizonyultak. E felsorolt típusok csupán átmeneti megoldást jelentettek a német hadsereg számára, technikailag nem emelkedtek ki az európai átlagból, sőt jó néhány francia, angol vagy szovjet típus messze jobb mutatókkal rendelkezett. Ennek ellenére a német hadsereg legnagyobb sikereinek időszakában (1939-1941) ezen típusok együttes aránya a kezdeti 80%-ról csupán 60%-ra csökkent. Nem a technikai fölény, hanem a magasabb szintű vezetés, a kiválóan képzett és fanatizált kezelőszemélyzet, valamint a jobb haditaktika eredményezte a német páncélos alakulatok sikereit.

A villámháborús követelmények szerint tervezett harckocsik, a Pz. III-as és a Pz. IV-es, csupán korlátozott számban, gyakorlatilag prototípusok gyűjteményeként álltak rendelkezésre a háború első évében.  Mindkét harckocsit úgy tervezték, hogy méreteik (súly, magasság, szélesség) megfeleljenek az európai közlekedési infrastruktúrának (utak és hidak teherbírása, felüljárók, alagutak magassága és szélessége, vasúti pőrekocsik méretei stb.).

Üzemanyagtartályaikat úgy helyezték el, hogy bármelyik európai benzinkútnál feltölthessék őket. Ez a két típus ideálisan ötvözte magában a tűzerőt, a páncélvédettséget és a mozgékonyságot.

A Szovjetunió elleni háború során azonban gyorsan világossá vált, hogy a rendszeresített német harckocsik nem állják meg helyüket a szovjet KV-1 nehéz, pz4_3illetve a T-34/76 közepes harckocsik ellenében. Ez a két típus mozgékonyság, tűzerő és páncélzat szempontjából magasan a német típusok fölött állt. A németek első megoldásként a már meglévő típusokat fejlesztették tovább, majd a Pz. III-as gyártását leállították.

A Pz. IV.-et egészen a háború végéig gyártották. Számos jól sikerült átalakítással ebből a harcjárműből is több harceszközt fejlesztettek. A Pz. IV. volt a német harckocsizó fegyvernem igáslova, közel 9000 példánya készült, míg alvázából különféle önjáró lövegekhez további mintegy 5000 darabot gyártottak.

A Párduc és a Tigris hadrendbe állítása

pz5_4A német harckocsigyártó ipar a gyorsan kialakított kényszermegoldások mellett, új típusokat is csatasorba tudott állítani, hogy visszanyerje a keleti fronton elveszített technikai fölényét. A Párduc (Pz. V.), a Tigris (Pz. VI.) és a Királytigris (Pz. VI/B) 1942 vége - 1944 nyara között történő hadrendbe állításával a német csapatok olyan harceszközök birtokába kerültek, amelyek teljesítménye szovjet "kollégáikét" jelentősen felülmúlta, nem is beszélve az angol-amerikai típusokról.

Félelmetes hírnevet vívtak ki maguknak az európai hadszíntereken, tűzerejük és páncélozottságuk kiváló volt, ami a Párduc esetében nagyfokú mozgékonysággal is párosult. Nemcsak ágyúik páncélátütő képessége volt páratlan, hanem a pontosságuk is; ezek a páncélosok már oda lőttek, ahová céloztak. Azonban bonyolultságuk miatt csak meglehetősen kis darabszámban készültek, a Tigrisből mintegy 1450, a Királytigrisből 500, de még a jóval könnyebb Párducból is csak mintegy 5500. Félelmetes teljesítményük ellenére az ellenség elsöprő számbeli, valamint teljes légifölénye miatt ezek a típusok sem kerülhették el sorsukat. 1945 tavaszára a páncélos alakulatok is felmorzsolódtak az óriási túlerő elleni folyamatos harcokban.

pz62_31939 szeptembere és 1945 májusa között a német ipar mintegy 24 ezer harckocsit és további közel 18 ezer harckocsi alvázat gyártott, ami eltörpült az amerikai, a szovjet és a brit ipar által előállított több mint 200 ezer harckocsi és 80 ezer roham-, illetve önjáró löveg mellett.

Az egyes típusoknál megmutatkozó német muszaki csúcsteljesítmények nem ellensúlyozhatták az antifasiszta hatalmak fölényét, így nem lehetett kétséges azok végső győzelme.

 


 Írta: Kaiser Ferenc (História)

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább