„Olvastam egy Sztálinról szóló könyvet, vaskézzel irányítja azt a hatalmas országot." - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Német művészet és kultúra a háború alatt

A háború kezdetével a hagyományos náci művészet helyett a csatajelenetek és hősies katonák ábrázolása került előtérbe. 1939-re a könyvesboltokba is szép számmal áramlottak a háborút dicsőítő és a világnépesség feletti német győzelmet ábrázoló könyvek. Ezek – a Wehrmacht hosszabb ideig tartó hadmozdulatai alatt - a mozikban vetített filmek és a rádióban játszott slágerek háborút, a mindennapi gondokat akarták elfeledtetni.A mozikban egyre gyakrabban futottak a propagandafilmek, hőseposzok, melyek a nemzeti áldozat, lemondás és kötelesség magasztos mivoltát mutatták be.

A háború alatt számtalan festmény és rajz született, melyen a nemzetiszocialista ideológia túlzó képet festett Népszövetség összetartásáról és felkészültségéről, hogy az embereket a német győzelem érdekében hozható legnagyobb személyes áldozatra sarkallja. A harcias háborús ábrázolások, idealizált katonaportrék mutatták be a „német nép végső harcát” és a katonák frontközösségét. Részben azok a hivatásos festők és újságrajzolók hozták létre ezeket a nézeteket, akik az OKW (Oberkommandos der Wehrmacht) 1938-ban létrehozott propagandaegységinek tagjaiként maguk is kimentek a harcmezőkre és részt vettek a harcokban. Bár számos festmény csak később, a művésztermekben készült el, a képek arra késztették a nézőket, hogy azonnal a történések közepében találják magukat, és az ábrázolások a csatamezők hiteles megjelenítései voltak. A képek könyvekben, újságokban folyóiratokban és művészeti magazinokban jelentek meg, mint Heinrich Hoffmann által kiadott, előfizetők tekintetében igen sikeres „Kunst dem Volke”(A nép művészete). Egészen a közelmúltig tartott az újságok álltál terjesztett klisé az önfeláldozó, hősiesen harcoló katona képéről.

index

A festményeknél több, legfőképpen vázlatok és rajzok hozták egy állítólagos katona és csata valóságos mintáját. A látszólag hiteles csatajeleneteknek kellett volna egy érzelmileg jelentős háborús részvételt előhoznia a sajtóban és filmekben és egy politikai tartalmat művészileg megjeleníteni. A Wehrmacht és az NSDAP szerint különösen a visszatérő kisebb egységek motívuma volt képes a dinamizmust és mozgást megtestesíteni, a katona erényeit, mint a bajtársiasságot, hűséget és bátorságot ábrázolni és hozzájárulni a német katonák dicsőítéséhez. Sok festő nem csak a háború pillanatait, hanem az iparosodás előtti katonát is megörökítette családi körben. Közkedvelt motívum mégis a második világháború alatt a csatajelenetek mellett a női aktok és az elcsépelt parasztképek.

index 2

Más művészek megpróbálták a háború alatt és után is a náci áldozatok által hozott szenvedést bemutatni. A képekhez Felix Nussbaum is a tapasztaltakat akarta felhasználni, amiket még kisfiúként szerzett az után, hogy a nemzetiszocialisták 1935-ben hatalomra jutottak és ő Olaszországba, majd Belgiumba emigrált. Az 1940. május 10-ei német nyugati offenzívával megkezdődően a német emigráltakat a belga hatóságok őrizetbe vették, mint veszélyes idegeneket és a még meg nem szállt Franciaországba deportálták őket St. Cyprienbe, a Pireneusokba. A sikeres menekülés után Nussbaum visszatért Belgiumba és tovább élt Brüsszelben feleségével, Felka Platekkel együtt, a barátai által bújtatva. Azonban a rejtekhelyet elárulták. Az utolsó szállítmánnyal, 1944. július 31-én Auschwitzbe szállították és ott megölték, mielőtt még 1944. októberében a gázkamrákat helyrehozták volna. Nussbaum alakjai a túlélésért harcolnak a rettegésbe száműzve. A szögesdrót szorításában levő St. Cyprusi táborban elfogadhatatlan higiéniai állapotok és a betegségek Nussbaumot is érintették. „A táborban” c. képével Nussbaum nem csak a tapasztalatait vetette vászonra, hanem leírja az emigránsok helyzetét, akik a félelem, kétségbeesés és magány markában vannak.

index 3

Annak érdekében, hogy a német lakosság legalább egy pár órára elfelejthesse a saját szenvedéseiket, a mozi és a könnyűzene próbálta elterelni a figyelmet a háborús mindennapokról. Több mint 25 millió ember látta az 1942-es kasszasiker, a „Nagy szerelem” („Die große Liebe”) premierjét, amelyben a háború egyik legnagyobb zenei sikerét, az „Egyszer csoda fog történni”-t („Es wird einmal ein Wunder geschehen”) Zarah Leander énekelte. Leander volt az egyik legnépszerűbb és legcsillogóbb stilizált alakja a „femme fatalénak” az UFA (Universum Film AG) által. Mellette volt még a fiatal Ilse Werner,  fiatal színésznő a ’40-es évek első felében. 1943-ban Hans Albert filmjében „A nők mégis jobb diplomatákban” („Frauen sind doch bessere Diplomaten”) szerepelt a népszerű Marika Rökk és Willy Fritsch mellett. Ez az egyik legjelentősebb német színes film az elsők között. Ilse Wernert egy 10940-es szórakoztató film, a „Kívánságkoncert” („Wunschkonzert”) tette. Mindenvasárnap a német lakosság majd fele követte figyelemmel a híres énekes párost, Marika Rökköt és Ilse Wernert hallgatva az „Énekelj, fülemüle, énkelj”-t („Sing, Nachtigal, Sing”). Együtt más „celebekkel” a televízióból, mint Heinz Rühmannal, Emil Janningssal, Lil Dagoverrel vagy Theo Lingennel volt a feladatuk, hogy a lakosság boldog maradjon és eltereljék a figyelmet a háborús aggodalmakról és félelmekről.

index 4

Ezek mellett politikamentes és kiforrottabb filmeket is készültek, mint „A postos” („Der Postmeister”) (1940), „A nagy szabadság a hetes szám alatt” („Große Freiheit Nr. 7”) (1944) vagy „A tűzfogótál” („Die Feuerzangenbowle”) (1944). Számos olyan egyértelműen antiszemita propaganda film készült el a háború alatt, mint az 1940-ben, a lodzi gettóban forgatott „Örök zsidó” („Der ewige Jude”). Ugyancsak 1940-ben készült Veit Harlan játékfilme, az „Édes zsidó” („Jud Süß”) Heinrich George és Kristina Söderbaum főszereplésével. Mindkét film kihasználta az antiszemita sztereotípiákat és a zsidó világ-összeesküvés tézisét, hogy érvényt szerezzen a szigorúbb antiszemita tevékenység folytatásához, mint a zsidó lakosság deportálásához. A „Vádolom” („Ich klage an”) c. 1941-es Wolfgang von Liebeneiner film támogatta a faji tisztaság elméletét és az eutanázia mellett állt ki, igazolva azt a betegekkel és fogyatékosokkal szemben. Harlan – a legnagyobb náci filmrendező, Hans Steinhoff mellett – 1914-ben forgatta Otto Gebühr főszereplésével a monumentális „A nagy király” („Der große König”) c. filmet II. Porosz Frigyes uralkodóról, amely a hazafiasság, kötelességtudat és a nemzeti áldozathozatal mellett propagandált. Harland utolsó nagy náci filmje a „Kolberg” volt. Az 1945 januárjában megtartott ősbemutatónak kellett volna felül írnia a valóságot, mégpedig leplezni a hónapokon belüli verseget és felszólítani a lakosságot a végső harcig. – az addigi legdrágább német filmről van szó. 8,5 millió birodalmi márkába került.

index 5

A színháztól eltekintve a német népnek a háború utolsó hónapjaiban alig volt lehetősége a kulturális pusztulás túlvszelésére. 1944. szeptember elsején a totális háborúra hivatkozva minden színházat és koncerttermet bezártak a Német Birodalom területén. Míg a legtöbb múzeum a háború kitörtésével vagy az első években bezárt, a Berlini Zeughaus 1944 szeptemberében mégis kinyílt propaganda célokra. A kiállításon a háborúban szerzett zsákmányokat lehett látni.

A háborús kultúrához a propanda szüleményein kívül hozzá tartoznak a különféle katona indulók. Ezekben a dalokban a katonákból előhozták a bátorságot és büszkeséget. Témájuk sokszor hasonló volt. Középpontjában egy katona állt, aki büszkén menetelt a mezőn és bagy elvesztette bajtársát, amiért féktelen harag gerjedt benne, vagy a csatában kiemelkedő teljesítményt nyújt. Mindig föltűnnek az otthon maradt, férjeikre és szerelmeikre váró nők képe. Az egyik ilyen nagyon híres katona induló a „Westerwald Lied”.

 

A Westerwald dal (Szabad ford.)

 

Menetelni akarunk

Új indulót próbálunk

Ott, a szép Westerwaldon

Hol a hideg szél honol.

 

Ó te szép Westerwald

Hegyeiden hidegen suhan a szél

Bár a legapróbb napsütés

Szív mélyébe hatol.

 

És a Gretel és a Hans

Vasárnap táncházba jár

Mert a tánc boldoggá tesz

A szív kacajra fakad.

Westerwald Lied

 

Heute wollen wir marschier’n
Einen neuen Marsch probier’n
In dem schönen Westerwald
Ja da pfeift der Wind so kalt

 

    O du schöner Westerwald
    Über deine Höhen pfeift der Wind so kalt
    Jedoch der kleinste Sonnenschein
    Dringt tief ins Herz hinein

 

Und die Gretel und der Hans
Geh’n des Sonntags gern zum Tanz
Weil das Tanzen Freude macht
Und das Herz im Leibe lacht

 

Forrás: http://www.dhm.de/lemo/html/wk2/kunst/index.html

Írta és fordította: Fejes Roland és Benkő Csaba

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább