A két diktátor 17-ik és egyben utolsó találkozójára a rastenburgi főhadiszálláson került sor 1944. július 20-án. A találkozó mindössze három órán át tartott, és pont pár órával korábban pedig felrobbant Hitler közelében a Stauffenberg ezredes által elhelyezett pokolgép.
Legutóbb a két vezér legutóbb 1944 áprilisában találkozott egymással. Az 1944. júliusi találkozót alapvetően az akkor el nem döntött kérdések megvitatására akarta a Duce, amelyek fontosak voltak az Olasz Szociális Köztársaság számára például a Németországban kiképzés alatt álló új fasiszta hadosztályok kiküldése az olasz frontra. Valamint az előbb említett négy hadosztály meglátogatása mellett is döntött Mussolini. Mussolini július 15-én indult el a Garda-tó melletti villájából. Vele tartott fia, Vittorio, valamint Graziani, Mazzolini, Anfuso, Rahn és Dollmann. Az utazás nem volt sima, mivel a vonat gyakran állt meg vagy légiriadó miatt el kellett azt hagyni és rövid sem volt, mert a négy hadosztály Németország különböző részein állt.
Miután meglátogatták a hadosztályokat, július 20-án reggel ismét vonatra száll az olasz küldöttség, hogy elinduljon Rastenburgba. Eredetileg délután háromkor kellett volna Wofsschanzéba érniük, azonban a vonatnak Görlitz előtt meg kellett állnia, amikor már csak egy órányi út állt előttük. Addig Mussolini egy helyi erdészházban lakó család vendége volt. A vonatnak végül csukott és egyben elsötétített ablakokkal kellett befutnia a megállóba. Ez az egész a Hitler ellen Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet hatására történt.
A vonat nem sokkal négy óra után érkezett meg Görlitzbe, a rastenburgi főhadiszállásra. Hitler az olasz küldöttséget Himmler, Göring, Bormann, Keitel, Ribbentrop és Dönitz társaságában fogadta. Hitler ezzel a mondattal üdvözölte Mussolinit: „Duce egy pokolgép majdnem megölt". Anfusot idézve: „Akár egyetlen pillantás elég volt, hogy megértsük, bombatámadás érte." Hitler nem szenvedett ugyan súlyos sérülést, azonban ekkor még mindenki ideges volt, mert nem lehetett pontosan tudni, hogy mi történt és kik tették. Kocsiba ültek és elhajtottak a Wolfsschanze (farkas lak) néven ismert helyre. Hitler és Himmler azonnal beszélgetésbe kezdtek a robbantásról, a Duce pedig Göringgel és másokkal értekezett. Himmler ez után Berlinbe repült, hogy segédkezzen Göbbelsnek helyreállítania a puccs utáni állapotokat. Hitler pedig megmutatta vendégeinek a helységet, ahol pár órával korábban majdnem életét vesztette és többször kijelentette, hogy a „gondviselés" mentette meg életét. Eközben Hitler többször is beszélt Göbbelsel telefonon. Hitler büszke volt megmenekülésére és ezt felhasználva megpróbálta felvillanyozni olasz vendégeit, hogy a háború nem veszett el „Az a sorsom, hogy továbbmenjek a számomra kijelölt úton és bevégezzem a küldetésem. (....) Szentül hiszem, hogy az ügy, amelyet szolgálok, túléli a mostani nehéz időket és a végén minden a javunkra dől el." A két vezér ezt követően elkezdte a tárgyalásokat, azonban Mussolininak végig feldúlt és nagyrészt a merénylettel elfoglalt emberekkel kellett más témákról beszélnie, ami nem volt könnyű. Mussolini röviden előadta, amit akart. Beszélt az általános helyzetről, Róma elvesztéséről, a köztársasági hadsereg helyzetéről. Ezután rátért arra a két fontos kérdésre, amellyel kapcsolatban múltkor nem jutottak dűlőre: a négy kiképzés alatt álló hadosztály hazaszállítását kérte, hogy rész vehessenek az olaszországi harcokban, valamint kérte az internált olasz foglyok életkörülményeinek javítását. A Duce egy memorandumot is átnyújtott a Führernek, amely tartalmazta még a német szervekkel való együttműködés javításának igényét is illetve négy halálraítélt olasz tengerésztiszt kegyelmi kérvényének elfogadását. Hitler kijelentette, hogy két hadosztályt azonnal, a másik két hadosztályt, amelyek az újonnan létrehozandó Liguria hadseregcsoport részei lesznek pedig a közeljövőben olasz földre küldi. A Führer a hadifoglyok kérdésében is egyetértett, de még a négy tengerésztisztnek is megkegyelmezett. Ez jóval több volt, mint amire Mussolini számított. Ez alatt Németországban megkezdődött a merénylet miatti letartóztatások egész sora. Este fél 6-kor teát kezdtek el felszolgálni és a jelenlévők sütemények valamint más édességek tömegével találták szemben magukat. Jelen volt a náci felső vezetés nagy része, Himmlert és Göbbelset leszámítva. Egy jelenet meglehetősen váratlanul érte az olaszokat: miután hűséget demonstráló mondatokat mondtak Hitlernek, Dönitz, Göring és Ribbentrop kemény vádaskodásba kezdtek egymás ellen. Azonban hamarosan minden indulat kezdett csillapodni és Hitler is kezdett megnyugodni, miután Berlinből jó hírek érkeztek a puccs teljes kudarcba fulladásáról.
Este hét órakor véget ért az utolsó Hitler-Mussolini találkozó. Már több mint tíz évvel telt el első találkozásuk óta, ez alatt az évtized alatt átírták a történelmet és átrajzolták a világ térképét. Hitler kikísérte az olaszokat az állomásra. Végig udvariasan bánt velük, a Duce jelenlétével pedig hozzájárult ahhoz, hogy a merénylet utáni drámai hangulatot csökkentse. Hitler miközben egymás kezét szorították így búcsúzott a Ducetól: „Tudom, hogy számíthatok önre és kérem, higgye el, ha azt mondom, hogy önt Németország és a saját magam legjobb, s talán az egyetlen barátjának tartom az egész világon. A német nép az idők végezetéig hálás lesz önnek. Történjék bármi is, Németország és Olaszország megér még egy szebb jövőt." A vonat ablakait ismét hermetikusan lezárták. „Nem vagyunk többé az egyedüliek, akiket elárultak" mondta Mussolini miután visszatért Gargnanóba.
Források:
Ormos Mária: Mussolini
Santi Corvaja: Hitler és Mussolini- a titkos találkozók
Írta: Veres Marcell Vencel (marcell1995)
