Második világháború

Ezt a hadosztályt a viszonylag „régi" Waffen-SS alakulatok közé számíthatjuk.

Adolf Hitler parancsára, 1943. február 14-én¹ a már meglévő Begleit-Batallion „Reichsführer-SS"-t „Sturmbrigade"-á bővítették, majd még ez évben utasítást adtak egy újabb Waffen-SS-páncélgránátos hadosztály felállítására is az előbbi keretből. Az alakulatnak 1943. október 3-án adományozták a „Reichsführer-SS" nevet.

A hadosztály felállítása a gyakorlatban 1943. november 15-én vette kezdetét Laibach/Ljubljana térségében. Két páncélgránátos ezred (SS-Panzergrenadier-Regiment 35 és 36), illetve egy-egy páncélos, páncélos felderítő, rohamtüzér (1944. júniusától páncélvadász), légvédelmi, utász, egészségügyi és híradó osztály szerveződött meg, amelyek mind 16-os számmal kerültek be a Waffen-SS hadrendjébe, akárcsak a hadosztály tüzérezrede és ellátó egysége. A „Reichsführer-SS" katonáinak egy része már a hivatalos kiképzési idő alatt átesett a tűzkeresztségen, ugyanis a második ezred (SS-Panzergrenadier-Regiment 36) részeit, illetve a légvédelmi osztályt (SS-Flak-Abteilung 16) a Rómától délre, Anzionál partra szállt szövetséges csapatok ellen vezényelték, s vetették be Nettuno körzetében.² Ezen két alakulat csak 1944 áprilisában került vissza ismételten a hadosztály kötelékébe.

Önkéntesek az olaszországi hadszíntéren

A 16. SS-Panzer-Grenadier-Division hátramaradt zömét 1944 márciusának elején Baden bei Wienbe szállították, majd a katonák hamarosan megkezdték első magyarországi bevetésüket. A hadosztály parancsnoksága március 27-én kelt át a Tiszán és Debrecenbe települt, ezen kívül azonban sajnos csak a tüzérezred (SS-Artillerie-Regiment 16) szálláshelyeit ismerjük. Ennek parancsnoksága a horgosi Kárász család kastélyába kvártélyozott be a békés megyei Szeghalmon - részei a város gimnáziumába és a D'Orsay család kastélyába míg tüzérosztályai közül a III/SS-Artillerie-Regiment 16 Biharnagybajomban, a II/S S - Artillerie-Regiment 16 Kö-rösladányban és az I/SS-Artillerie-Regiment 16 pedig Füzesgyarmaton került beszállásolásra.³

16-osok kilőtt rohamlövege

Mivel maga a bevonulás békésen zajlott le, a későbbiekben igen jó kapcsolat alakult ki a helyi magyar lakosság és a „Reichsführer-SS" katonái között. A tavasz a helybeli gyerekek szórakoztatásával (VW-Schwimmwagennel „úszkálva" a Berettyó-folyón), illetőleg futballmérkőzésekkel telt el.⁴

SS-Hanptsturmfilhrer Claus Cordsen szerkesztőségünk számára küldött dedikált fotója. 4.Kp. Begleit-Btl. RFSSés 8.
Kp./II./35. Rgt. 16. Pz. Gr. Div.

Ez a háborús időkben mindenképpen idillinek nevezhető állapot 1944. májusának végéig tartott, mikor is az egész 16. SS-hadosztályt az olaszországi frontra vezényelték. Itt részt vettek a Pisa, Carrara, Marzabotto és Bologna környéki ütközetekben, illetőleg a felderítő osztály (SS-Aufklárungsabteilung 16) és az utászok (SS-Pionier-Battalion 16) ettől délre, Grosettonál vettettek be⁵. 1945. január végén, február elején - annyi bizonyos, hogy 1945. január 26-án még a német C Hadseregcsoport 10. Hadseregének LXXVI. hadteste (Heeresgruppe C, 10. Armee LXXVI. Armeekorps) voltak alá rendelve⁶Olaszországban - kerültek vissza Ferrarából vasúti szállítással az új gyülekezési területként megjelölt Nagykanizsára.⁷

Még ezt megelőzően változás állt be a hadosztály élén is. Az egységet a kezdetektől parancsnokló SS-Gruppenführer Max Simont 1944. október 24-én elvezényelték az alakulattól. Simon 1899-ben született Breslauban. Közkatonaként harcolt az első világháborúban, majd a másodikban már ezredet /SS-Totenkopf-Infanterie-Regiment 1./ vezényelt a nyugati fronton, majd Oroszországban. 1941. október 20-án tüntették ki a Német Vaskereszt Lovagkeresztjével. Később a 16. SS-Panzer-Grenadier-Division „Reichsführer-SS" parancsnoka lett, mikoron 1944. október 25-én a Német Kereszt Arany fokozatát, illetőleg három nappal később Lovagkeresztjéhez a tölgyfalombokat is megkapta.

A Reichsführer-SS hadosztály egy katonája trópusi uniformisban

Ez év november 16-án vette át a XIII. SS-Armeekorps irányítását és e beosztásban érte meg a háború végét. Ő igazából a 16. SS-Hadosztály egyetlen, a Német Vaskereszt Lovagkeresztjével kitüntetett katonája.⁸ 1961-ben hunyt el Dortmundban. Helyét SS-Oberführer Otto Baum gyakorlatilag csak november 1-én⁹ vette át a hadosztály élén¹⁰. A Nagykanizsa térségébe beérkezett, majd ott pihentetett alakulatot a német Dél Hadseregcsoport 2. Páncélos Hadseregének XII. Hegyi Hadteste (Heeresgruppe Süd, 2 Panzer Armee, XII. Gebirgskorps)¹¹ alárendelték. Újbóli harcbavetésükre csak az utolsó nagy német keleti offenzíva, a „Tavaszi ébredés - Frühlingserwachen" keretén belül került sor 1945. március 6-án.

A Somogy megyei Nagybajom keleti széléről már a támadás első napjának hajnalán megindult a hadosztály egy zászlóalja, beékelődve az itteni német támadócsoportba. A németek a szívós orosz-bolgár ellenállás megtörése után, e nap délutánjára elérték Kiskorpád-Jákó vonalát, egyre közelebb kerülve Kaposvárhoz.

Azonban a következő napra (március 7.) az oroszok olyannyira megerősítették Kaposvár nyugati védövét, hogy a támadó csapatok elkeseredett harcok árán sem tudtak komolyabb eredményeket elérni. Március 9-ére ezen ütközetek zaja is elcsendesedett Nagybajomtól délre.¹²

A 16. SS-Panzer-Grenadier-Division „Reichsfiihrer-SS" zöme március 14-én lendült támadásba Marcalitól délre, és másnapra vissza is foglalták Boronkát. Március 17-én már Csömendtől délkeletre törtek előre a hadosztály katonái, elhárítva az oroszok több ellenlökését, és négy kilométerre megközelítették Mesztegnyőt. Március 22-23-ára már elérték a Mesztegnyő-Libickozma vonalat és ott kiépítették ideiglenes védelmi vonalaikat.

Az OKH utasítására azonban 26-27-én Tapolca térségébe vezényelték át a hadosztályt, ott vetve be „tűzoltóként" a támadó szovjet csapatok ellen. Az ekkorra már - többnyire - teret nyert Bécs főirányú orosz támadás, a többi magyar-német alakulathoz hasonlóan szorította egyre visszább nyugatra a 16. SS-Hadosztály katonáit is.

1945. március 29-ére a Csonkahegy-hát-Botfa-Nemessándorháza vonalra húzódtak vissza a „Reichsführer-SS" csapatai, majd a következő napokban át is lépték az akkori magyar-német határt. Ezután súlyos veszteségekkel járó elhárító harcokban sodródtak az alsó stájerországi Radkersburg irányába a Mura-folyó vonalán.

Az összeomlás előtti utolsó hetekben a hadosztály többsége, leválva a Mura vonaláról, Marburg-Drau-Maribor-Eibiswald-Köflach-St.Veit-Villach helységeken keresztül vonulva érte el az olasz határt, ahonnan visszafordultak az ekkorra már kaotikus állapotokat tükröző klagenfurti térségbe.¹³

Itt - illetve pontosan Völkermarkt-ban - kapta kézhez SS-Oberführer Ottó Baum a harcok beszüntetéséről szóló parancsot.¹⁴

A 16. SS-Hadosztály katonái ezután egységesen, parancsnokukkal az élen vonultak angol, míg részeik - a visszavonulás során Tamsweg, Radstadt felé északi irányba kitérők - amerikai hadifogságba.

A hadosztály első parancsnokát, Max Simont a háború után előbb a britek, majd a németek is bíróság elé állították, s egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig eljárás alatt állt.¹⁵

A 16. SS-Panzer-Grenadier-Division „Reichsführer-SS" ma is életben levő tagjai aktív bajtársi közösséget tartanak fent, magyarországi harcaiknak Böhönyén - ahol igen sok elesett bajtársuk nyugszik - állítottak emlékművet.

 

Jegyzetek:

1 Hausser Paul: Soldaten wie andere auch . Osnabrück, 1966. 403. old

2 U. o.

3 Hacker Rudolf (III/SS-Artillerie-Regiment 16) 1995. májusi, levélbeni közlése a szerzővel. Másolat a szerző birtokában.

4 U. a.

5 Kameradschaft IV. Österreichisches Soldatenverband által kiadott rövid hadosztálytörténetek. Másolat a szerző birtokában.

6 Schematische Kriegsgliederungen 1945.1.26. Másolat a szerző birtokában.

7 Hausser Paul: Soldaten wie andere auch . Osnabrück, 1966. 404. old.

8 Krätschmer Ernst-Günther: Die Ritterkreuzträger der Waffen-SS. Göttingen, 1965. 198-204. old

9 U. a.: a hadosztályparancsnok személye 1944. július 1. és október 24. között sajnos nem teljesen bizonyos.

10 U. a.: 313. old

11 Schematische Kriegsgliederungen 1945. III. 31. Másolat a szerző birtokában.

12 Borús József: Hadszíntér Somogy-mcgye földjén. Kaposvár, 1970. 62. old

13 Hausser Paul: Soldaten wie andere auch . Osnabrück, 1966. 404. old.

14 Krätschmer Ernst-Günther: Die Ritterkreuzträger der Waffen-SS. Göttingen, 1965. 313. old.

15 U. a.: 204. old.

Szerkesztette: Koszta Ádám
Írta: Kosaras Péter Ákos
Forrás: Haditudósító 2008/5