„Az ember három módon érheti el célját: tervezéssel, munkával és imával." - George Patton

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Gebirgsjäger: Német Hegyivadászok

"A sapkájukon havasi gyopárt viselő német hegyivadászok már az első világháború alatt nagy hírnevet szereztek maguknak. Ezek a kiválóan felkészített elit katonák a második világháború alatt gyakorlatilag az összes hadszínterén megfordultak, ahol különleges képességeik ellenére sokszor átlagos gyalogságként alkalmazták őket. Szívósságukkal, elkötelezettségükkel és bátorságukkal, tisztelettel vívtak maguknak hírnevet nemcsak bajtársaiktól, hanem ellenfeleiktől is."
 

A hegyi hadviselés kezdetei:

A német gebirgsjägerek eredete az első világháborúra vezethető vissza. Az első reguláris német egységet, az Alpesi Hadtestet 1915 májusában állították fel a bajorországi Lechben, amikor megszakadt a diplomáciai kapcsolat Róma és Bécs között. Az ezredszintű alakulat az olasz hadüzenet után vitézül küzdött az Alpokban az osztrákok oldalán. A württembergi hegyivadász-zászlóalj soraiban szolgált ekkor fiatal tisztként Erwin Rommel is, aki kivételes bátorságával és kezdeményezőkészségével többször is kitüntette magát a harcok során.

a_havasi_gyopr
 

A fronton nyújtott kiváló teljesítményük miatt a hegyivadászokat nem oszlatták fel a fegyverszünet után. A versailles-i békeszerződés katonai korlátozásait rövidesen ezen a téren is elkezdték kijátszani, amikor a bajor állam kötelezővé tette a rendőrtisztek alpinista továbbképzését. A Reichswehrben szolgáló hivatásos katonák mellet emiatt titokban folyamatosan zajlott az utánpótlásképzés, ami további lendületet vett a nácik hatalomra kerülését követően. A sziklás terepen is otthonosan mozgó közalkalmazottakat a hadsereg felügyelete alá helyezték, és az alkotmányt 1939 áprilisában ezredszintűre bővítették. Az Anschluss után újabb lehetőség nyílt meg a fegyvernem fejlesztésére: a hegyvidékről származó osztrák önkéntesek tömegesen jelentkeztek Wehrmachtba, akiből 1939 augusztusában két újabb hegyivadász-hadosztályt állítottak ki.

Elit könnyű gyalogság:

A hegyivadászok kezdettől fogva különleges, a közkatonáknak szinte lehetetlen küldetéseket szántak. A legnehezebb küldetések végrehajtására szánt könnyű gyalogságként tekintettek rájuk. A katonáknak emiatt az alapvető gyalogsági ismeretek mellett, rengeteg speciális képességet kellett elsajátítaniuk. Hegymászást, síelést, térképolvasást, tájékozódást és a hegyek közötti életben maradás fortélyait kellett megtanulniuk. Emellett utász kiképzést is kaptak, hiszen a hegyekbe gyakran kellett utakat, hidakat rombolni vagy helyrehozni. A szakadékok között, a hömpölygő folyók fölött pontonhidakat a lehető leggyorsabban felépíteni, vagy a védelmi állásokat kialakítani.

 
hegyivadszok_jelkpe_-_stilizlt_havasi_gyopr

Felkészülésük során a túlélési gyakorlatokra nagy figyelmet fordítottak. A katonák szervezetét hozzáedzették a szélsőséges viszonyokhoz, hiszen több ezer méter magasságba gyorsan esett a hőmérséklet. A lavina veszély elkerülésére megtanították őket figyelni a természet legapróbb jeleit. A tragédiák azonban még az odafigyelés ellenére is bekövetkezhettek, ezért megtanították az újoncokat az önállóságra, hogy kis létszámban, vagy akár egyedül képesek legyenek a havasokban mozogni.

A Hegyek ölében azonban számos olyan felszerelést kellett mellőzni, amivel egy átlagos hadosztály bővelkedett. A nehézfegyverek hegyi használata szinte lehetetlen. Páncélos támogatásra egyáltalán nem számíthattak. A szűk ösvényeken nem fértek el a gépjárművek, ezért egyedi módszerrel alkalmazták a pónikat és az öszvéreket, vagy nem volt ritka a kutyaszánok és a tevék használata. Az orvosi felszerelés cipelésére gyakran alkalmazták a nagytestű bernáthegyi kutyát, amelyeknek a nyakában előfordult a klasszikus hordó az „életmentő" alkohollal. A szanitéceket speciális hordágyakkal is ellátták, amelyek segítségével sebesült bajtársaikat biztonságban tudták leereszteni a meredek hegyoldalról.

bernthegyi_kutya

A kommunikációs problémák megoldására a híradósokat egyedi eszközökkel látták el, mivel a völgyek gyakran leárnyékolták az adásokat. A jelforgalom felerősítésére mobil átjátszóállomásokat, valamint olyan antennákat kaptak, amelyeket könnyen ellehetett helyezni akár egy fa legmagasabb ágára is. Volt, hogy a legősibb gyökerekhez kellett visszanyúlni például a galambokhoz, vagy előfordult a sólymok használata. A legmodernebb készülékek is tönkremehettek, az alkatrészeket meg lehetetlen volt pótolni. A rádiósok ezért megtanulták, hogyan kommunikáljanak zászlókkal vagy fényekkel.

A harcokban a katonák gyakran csak magukra számíthattak, mert egy embernek volt, hogy a megszokottnál sokkal nagyobb területet kellett figyelnie. Folyamatosan edzették fizikai kondíciójukat, hogy a lehetetlen helyzetekben is felülkerekedjenek. A német hegyivadászok képesek voltak „zergeként közlekedni, oroszlánként harcolni."

Az első diadalok:

A második világháború kirobbanása után az 1. és 2. hegyivadász-hadosztály a Dél Hadseregcsoport alárendeltségében Szlovákia felől lépte át a lengyel határt. A harcokban elfoglalták a Duklai-hágót a Kárpátokban, majd kelet felé nyomultak. A Dél-Lengyelországban előretörő XVIII. Hadtest rövidesen átkaroló hadműveletbe kezdett a térségbe található lengyelek ellen. A merész hadművelet sikere a megerősített Lemberg elestétől függött, amelynek elfoglalását a hegyivadászokból kialakított harccsoportra bízták. A szeptember 14-étől zajló harcok alatt a német alakulatok közül a gebirgsjägerekre nehezedett az egyik legnagyobb feladat. A védők nem akartak a közeledő Vörös Hadsereg fogságába esni, ezért szeptember 21-én a német hegyivadászoknak adták meg magukat.
 

Megadást nem ismerő elit katonák:

1940 februárjában a HMS Cossack romboló norvég felségvizeken elfogta a német Altmark szállítóhajót, és kiszabadította a fedélzetén raboskodó brit katonákat. Hiába szabadkozott Oslo, Hitler a skandináv ország megszállása mellett döntött. A terepviszonyok és az időjárás miatt nem lehetett átlagos hadosztályokat küldeni, ezért kimondottan ilyen típusú akciókra felkészített gebirgsjägerre bízták a kockázatos akciót. 1940. április 9-én 2000 hegyivadász szállt partra Narviknál Eduard Dietl parancsnoksága alatt.
 
eduard_dietl

A kezdeti sikerek után az akció majdnem kudarcba fulladt, mert a fjordokban váratlanul egy brit flottakötelék jelent meg, amely megsemmisítette a kikötőben horgonyzó német rombolókat. Rövidesen partra szálltak a brit expedíciós csapatok, melyekhez a hónap végén idegenlégiósok, valamint francia és lengyel alpinista alakulatok is csatlakoztak. Május 28-án visszafoglalták a várost, és Dietl emberei a környező hegyekbe vonultak vissza. A szövetséges túlerő olyan nagy volt, hogy még maga Hitler is kétségbeesett.

norvgbrit_francia_s_lengyel_alpinista_katonk
 
A Führer megparancsolta Dietl-nek a svéd határhoz való visszavonulást és internálás vállalását. Az elsüllyedt hajók legénységével és ejtőernyősökkel megerősített hegyivadászok azonban a kilátástalannak tűnő helyzetben szilárdan tartották állásaikat. Szerencséjükre pont ekkor következett be a szövetségesek összeomlása a nyugati fronton, akik június 8-án kénytelenek voltak kiüríteni a várost. A magukra maradt norvég hazafiak képtelenek voltak ellenállni Dietl katonáinak, és rövidesen letették a fegyvert - a vereség küszöbén álló hegyivadászok ismét fényes győzelmet arattak.
 

Mediterrán küldetés - „Harcok az olajfák alatt":

hegyivadsz_akciban

A pihenés után a német haderő 1941. április 6-án ismét támadásba lendült, hogy elfoglalja Jugoszláviát és Görögországot. A két állam területén számtalan hegy terül el, mely ideális terep volt a védekezésre. Leverésükhöz négy veterán hegyivadász-hadosztály indult harcba. Az offenzíva megindulása után az ellenséges tűzzel nem törődve a 4. hegyivadász-hadosztály egyik különítménye áthajózott a Mura folyón. A szárazföld elérése után megakadályozták az aláaknázott híd felrobbantását, és lerohanták a hidat védő bunkert, amivel megnyitották az utat bajtársaik előtt. Ez alatt az 5. hegyivadász-hadosztály a bolgár-görög határ mentén kiépített Metaxas-vonalat támadta, eleinte kevés sikerrel. A német tüzérségi és légi fölény azonban meghozta hatását, így április 9-ére sikerült felszámolni az ellenséges erődítményeket. A sikerben nagy szerepe volt a 6. hegyivadász hadosztálynak is mely a görögök által megközelíthetetlennek tartott 2100 méteres hófödte hegycsúcsokat leküzdve a védők hátába került, ahol elvágta az utánpótlási vonalat. Az 5. hegyivadászokat a görög hadjárat után bevetették Kréta elfoglalásánál is. Az első hullámot szállító Junker Ju 52 gépek május 21-én, heves tüzérségi tűzben landoltak a malemei repülőtéren, ahol a gebirgsjägerek azonnal harcba szálltak a fallschirmjägerek oldalán. Az alakulatok egy része hajóval érkezett ekkor a szigetre. A flottán azonban rajtaütöttek a britek és csak a Luftwaffe beavatkozása mentette meg a flottát a teljes pusztulástól. Az áldozatok száma még így is rendkívül magas: 506 katona veszett a tengerbe. A szárazföldön 325 katona esett el az új-zélandiakkal, ausztrálokkal és felfegyverzett helyi lakosokkal szemben vívott harcokban. A szigeten azonban a szövetségesek csúfos vereséget szenvedtek, hiszen ők úgy kalkulálták a sziget még biztosan nem kerül német kézre. Az utolsó brit katona Szfakiától északra tette le a fegyvert.

 
 Harcok keleten - változatos viszonyok:
 
A balkáni hadjárat után a gebirgsjägerek kezdettől fogva részt vettek a Szovjetunió elleni offenzívában. A Dél Hadseregcsoport kötelékébe beosztott XLIX. Hegyivadász-hadtest augusztusban jelentősen hozzájárult a szovjet csapatok bekerítéséhez Umanynál, majd Sztalino elfoglalásához 1941 őszén. A Norvégiai Hegyi Hadtest támadása északon elakadt. A petsamói nikkelbányák gyors elfoglalása után a 2. és 3. hegyivadász -hadosztály Murmanszk felé próbált előretörni, a rájuk váró nehézségek azonban még a tapasztalt hegyivadászoknak is sok bonyodalmat okoztak. Nem volt úthálózat, amit pedig kiépítettek, azt folyamatos tűz alatt tartották a szovjetek. Járművek helyett teherhordó állatokat kellett használniuk az ellátmány cipelésére, amelyek azonban sorra elpusztultak a rendkívüli hidegben. Az utánpótlások így akadoztak, míg a szovjetek beásták magukat kikötő előtt. Szeptemberben végleg megtorpantak a Licsa folyónál, ezért lefújták az offenzívát. A frontvonal berekesztése komoly következményekkel járt: a jégmentes Murmanszk kikötőjébe futott be a szovjeteknek szállított amerikai hadianyag mintegy 25 százaléka, amivel az oroszok gyorsan pótolni tudták az 1941-ben elszenvedett óriási veszteségeiket.

A német támadás kifulladása és az oroszok téli offenzívája után az 1. hegyivadász-hadosztály a Miusz folyó mentén ásta be magát 1942 májusáig. Júliusban a Donyec térségébe vezényelték a 4. hadosztállyal egyetemben, ahol a nyári hadműveletek alatt a Kaukázus irányába küzdötték előre magukat a XI. hadtest részeként. A harcok alatt egy különítmény megdöntötte a német hadtörténelem legmagasabb tengerszint felett vívott ütközetének addigi rekordját. Augusztus 21-énkitűzték a horogkeresztes lobogót a Kaukázus legmagasabb hegyére, az Elbrusz csúcsára, és a következő hónapok alatt több mint 4000 méter magasságban szilárdan tartották állásaikat az erősödő szovjet rohamokkal szemben, valamint a kíméletlen természettel szemben.
 

Harc Afrikában is - Halál a sivatag homokjában:

A 756. hegyivadász-ezred a perzselő Észak-Afrikában is megfordultak, ahol az érzékeiről elhíresedett Rommel parancsnoksága alá kerültek. Rommel remekül hasznosította a vadászok képességeit a dűnék között. Gyakran okoztak a briteknek utánpótlási veszteségeket.

Védelemben - Az utolsó leheletig:

A Kaukázusból való visszavonulás során a hegyivadászok folyamatos harcérintkezésben álltak az ellenséggel, és 20 hónapon át verték vissza a szovjetek meg-megerősödő rohamait a volhovi front mocsaraiban. Egyes alakulatok 1943 novemberétől partizánvadász-hadműveleteket folytattak a jugoszláv területeken, Görögországban és a hozzá tartozó Korfu szigetén, míg mások az olaszországi Gusztáv- és Gót-vonalban próbálták feltartóztatni a szövetségeseket. Az oroszokkal harcoló alakulatok, eközben folyamatosan szorultak vissza Magyarországra, ahol részt vettek a Harmadik Birodalom utolsó szárazföldi offenzívájában.

Ez alatt az 1944 szeptemberében megkötött finn különbéke miatt válságosra fordult az északon állomásozó alakulatok helyzete, akiket emiatt Norvégiába vontak vissza. Egy részüket a Pó völgyébe irányították, míg másokat a nyugati frontra vezényeltek, ahol 1945 februárjában részt vettek a Saar és Moselle térségében zajló harcokban.

Írta: Zeki

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább