(1895-1963)
Német tábornok. 1914-ben hadnagyként szolgált, később is hivatásos katona maradt. A lengyelországi hadjárat után a franciaországi csaták résztvevője, a Kleist vezette páncéloscsoport vezérkari főnöke. Az orosz fronton a Rundstedt által irányított D hadseregcsoport vezérkari főnöke. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, a legfelsőbb hadvezetés is felfigyelt sikereire, és 1942 szeptemberében a távozó Halder utódaként a szárazföldi haderő vezérkari főnöke lett. Kezdetben jól együttműködött Hitlerrel, de a sztálingrádi csata során azt javasolta, hogy vonuljanak vissza. Ettől az időtől fogva állandósultak a súrlódások közte és a Führer között. Zömmel az ő elképzeléseit próbálták megvalósítani a kurszki csatában, de sok más gátló tényező mellett Zeitzler hibái is hozzájárultak a kudarchoz. 1944 júliusában a megromlott egészségi állapotú tábornokot menesztették, utóda Guderian lett. Később más beosztást már nem kapott, 1945 elején nyugdíjazták.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
