(1881-1944)
Német tábornagy. Már 1938 nyarán kapcsolatba került bizonyos Hilter-ellenes körökkel. 1939-40-ben az 1. hadsereg parancsnoka, a franciaországi hadjárat során csapataival áttöri a Maginot-vonalat. 1940-41-ben a D hadseregcsoport vezetője, 1941-tõl a nyugati front főparancsnoka, ez a poszt ekkor "parkolópályának" számított. 1942 márciusában betegségére hivatkozva visszavonul. A Stauffenberg bombamerényletéről elhíresült összeesküvés egyik vezető alakja, a puccs sikere után õ lett volna a hadsereg főparancsnoka. 1944. július 20-ának éjszakáján letartóztatták, bíróság elé állították. A kínzásoktól gyötört, megtört tábornokot halálra ítélték és augusztusban felakasztották.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
