(1894-1987)
Német tábornok. 1913-tól kezdve hivatásos katona, harcolt az elsõ világháborúban. A második világháború kezdetén vezérkari tiszt a 14. hadseregnél, majd a XVII. hadtest, később pedig a 11. hadsereg vezérkari főnöke. A Szovjetunió elleni hadjárat során a Közép hadseregcsoport vezérkari főnöke. 1943 tavaszától az I. hadtest, augusztustól a 8. hadsereg parancsnoka. Amikor Románia kiugrott a háborúból, hadseregének zömét Észak-Erdélybe tudta menekíteni. Ezután védekező harcokat folytatott Észak-Magyarországon és Szlovákiában. 1944. decemberében Friessner leváltása után a Dél hadseregcsoport főparancsnoka. Többször sikertelenül próbálta felmenteni Budapestet, s a védők kitörési kísérlete is kudarcba fulladt. Õ vezényelte a háború utolsó német offenzíváját a Dunántúlon. Miután a Tolbuhin irányította ellentámadás nyomán fel kellett adnia Nyugat-Magyarországot, Hitler leváltotta. A háború végén brit fogságba került. Az NSZK-ban 1948-ban a Szovjetunióban elkövetett háborús bûnökre hivatkozva elítélték, 1951-ben amnesztiával szabadult.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
