(1881-1969)
Szovjet marsall, politikus. 1903-ban lépett be a kommunista pártba. A polgárháborúban Bugyonnij társaságában a lovasság egyik megszervezője. 1925-től hadügyi és haditengerészeti, 1934-től 1940-ig honvédelmi népbiztos. 1935-ben az elsők között kapta meg a Szovjetunió marsallja címet. 1941-ben Leningrád védelmét irányította, de korlátozott képességei és csapatai rossz állapota miatt is kudarcra volt ítélve, Zsukov vette át a helyét. Később Sztálin kegyeltjeként a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának képviselője több fronton. 1942-től a partizánmozgalom főparancsnoka. Katonapolitikusként részt vett a moszkvai (1941) és a teheráni (1943) konferenciákon. Õ köti meg a fegyverszüneti megállapodást Magyarországgal. A háború után 1945-47-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke Magyarországon. 1946-53 között miniszterelnök-helyettes, Sztálin halála után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 1960-tól Hruscsov fokozatosan kiszorította a vezetésből.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
