(1879-1941)
Politikus, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja, Horthy kormányzó közeli barátja. Az első világháború előtt a világ számos táján vett részt földrajzi expedíciókban. A trianoni békét követően szakmai érvekkel igyekezett alátámasztani a magyar revíziós törekvéseket. 1920-ban külügyminiszter, 1920-21-ben miniszterelnök, 1938-39-ben közoktatásügyi miniszter, 1939-től ismét miniszterelnök. Az általa vezetett kormány működésének idejére esett Kárpátalja visszacsatolása és a második bécsi döntés megszületése. Bár látja, hogy az ország területi gyarapodásának a Németországgal szembeni elkötelezettség az ára, megpróbálja Magyarországot távol tartani nemcsak a háborútól, de a szorosabb német szövetségtől is. Ennek ellentmond a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás, melyet a Jugoszláviához való közeledéssel kísérelt meg ellensúlyozni. Az örök barátsági szerződés megkötése után nem sokkal végbement belgrádi katonai hatalomátvétel következtében politikája tarthatatlanná vált. Ellenezte Magyarország részvételét a Jugoszlávia elleni agresszióban, s végső kétségbeesésében az egyébként is labilis idegzetű Teleki 1941. április 3-án öngyilkosságot követett el.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
