(1895-1970)
A Szovjetunió marsallja. A polgárháborúban a lovasságnál parancsnok, ekkor köt barátságot Sztálinnal. 1939-ben részt vesz Lengyelország nyugati felének megszállásában. 1939-40-ben, a szovjet-finn háborúban frontparancsnok. 1940-41-ben Vorosilov utódaként honvédelmi népbiztos, részt vesz a hadsereg átszervezésében. A Szovjetunió elleni német támadás után a főparancsnokság (Sztavka) egyik vezető személyisége, egészen a háború végéig. 1941-ben a nyugati front élén áll, csapatait Szmolenszknél bekerítik a németek. Később része volt Moszkva megmentésben, de a délnyugati front parancsnokaként 1942-ben képtelen volt feltartóztatni a Sztálingrád és a Krím felé nyomuló ellenséget. Harkovnál nagy ellentámadást szervezett, melyet egy héttel a németek offenzívája elõtt indított meg. Rövidesen a kevésbé frekventált északnyugati front élére került. Ezután inkább a háborús tervezésben játszott szerepet, 1943-45 között a legfelsőbb főparancsnokság főhadiszállását képviselte több fronton is. A háború után különböző katonai körzetek parancsnoki tisztét látta el.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
