(1888-1976)
Német tábornok. Neves katonacsaládból származott, kadétként 1908-tól a hadsereg tagja. Az elsõ világháborúban a keleti és a nyugati fronton is megfordult. 1930-ig különböző parancsnoki tisztségeket töltött be, majd a hadügyminisztériumba került. A második világháború kezdetén léptették elõ tábornokká. Harcolt a franciaországi hadjáratban, majd részt vett a Szovjetunió megtámadásában. Később Paulus egyik alárendeltje a sztálingrádi csata során, ahol egységével megadja magát. Csatlakozik a náciellenes tisztekhez, õ az elsõ német tábornok, aki beszél a moszkvai rádióban. Távollétében halálra ítéli a német hadbíróság, de az 1944-es Hitler elleni sikertelen puccs után a szovjet vezetés úgy ítéli meg, hogy nincs értelme fenntartani az antináci tiszti csoportot. Így egy szovjet bíróság is halálra ítéli, amit késõbb 25 évre változtatnak. 1955-ben szabadul, de még a vele együtt raboskodott és vele egyidőben elengedett német tábornokok sem hajlandók szóba állni vele.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
