(1896-1968)
Lengyel származású szovjet marsall, eredeti neve Konstanty Rokossowski. 1918-ban cári altisztként csatlakozott a Vörös Hadsereghez, a polgárháború során a távol-keleti térségben harcolt. Az 1930-as évek tisztogatásai során az NKVD megkínozta, 3 évre bebörtönözték. 1940-ben szabadult, és hadtesparancsnokká nevezték ki. A második világháborúban hadsereg-, majd frontparancsnok. A német támadás után ő vezette az elsõ páncélos ellencsapást Ukrajnában. Ezután északabbra irányították, jelentős erőket menekített ki Szmolenszk térségéből. Harcolt Moszkvánál és Sztálingrádnál, ahol csak véletlenül menekült meg, amikor főhadiszállását eltalálta egy bomba. A kurszki csatában a központi front vezetője. 1944-ben, amikor a szovjetek által bátorított varsói felkelés kirobbant, csapatai már csak 35 kilométerre álltak a lengyel fővárostól, de nem nyújtott segítséget Bór-Komorowski felkelőinek. Bár az utánpótlási vonalak hosszúra nyúlása miatt valóban célszerűnek tûnt a megállás, de kategorikusan visszautasított minden segítségadást, és a szövetségesek repülős akcióját is megakadályozta. Csak 1945 januárjában foglalta el Varsót a 2. belorusz front. Később bevette Danzigot, elvágva a kelet-poroszországi német alakulatokat. A háború után kiesett Sztálin kegyeiből, Lengyelországba helyezték, ahol gyakorlatilag szovjet ügynöknek tekintették. Később (1956-62) a védelmi miniszter helyettese volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.