(1887-1971)
Osztrák származású német tüzértábornok. A Monarchia hadseregében harcolt az első világháborúban, ahol többször meg is sebesült. A háborút követően jogot végzett, és az osztrák hadseregben szolgált, de 1936-ban nyugdíjazták. Az Anschluss után reaktiváltatta magát, a XVII. hadtest vezérkari főnöke lett. Harcolt a lengyelországi hadjáratban, majd az 52. gyaloghadosztály parancsnokaként a Szovjetunió megtámadásában is részt vett. A keleti fronton többször is jó teljesítményt nyújtott olyan esetekben, amikor az ellenség nagy túlerővel támadott. A kurszki ütközet idején a szovjetek nem tudták áttörni az általa vezetett XXXV. hadtest védelmét. 1943 augusztusában a Balkánra vezényelték, ahol sikertelen hadműveletet vezetett Tito elfogása érdekében. 1944-ben Finnország kiürítését bízták rá, amit mesteri módon hajtott végre. 1945 elején az Észak (később Kurland) Hadseregcsoport parancsnoka lett, de néhány nap múlva a korábbi Közép Hadseregcsoportból megalakult Észak Hadseregcsoportot vette át. Március 25-én már a Dél Hadseregcsoportot irányította, így néhány napig a magyarországi harcokat is vezényelte. Bécs sikertelen védelme után csapatai nagy részét átcsoportosította nyugatra, így katonái zömmel amerikai fogságba kerültek. Rendulicot 1946-ban 20 év börtönre ítélték, de egy felülvizsgálat után 1951-ben szabadon bocsátották. Ezután több tanulmányt és könyvet is írt a második világháborúról.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
