(1876-1960)
Német tengernagy. 1894-ben csatlakozott a haditengerészethez. Harcolt az első világháborúban, melynek befejezése után a német haditengerészet egyik újjászervezője lett, 1935-től 1943-ig pedig főparancsnoka. Nagyszabású hajóépítési programba kezdett, melynek alapja csatahajók gyártása volt, de õ volt a kezdeményezője a tengeralattjáróflotta kiépítésének is. A háború során arra törekedett, hogy Nagy-Britannia utánpótlási vonalait (elsősorban tengeralattjáró-támadásokkal) megbénítsa. Ennek a tervnek a megvalósításához szükség volt északi-tengeri támaszpontok megszerzésére. Raeder jelentős részt vállalt a Norvégia elleni támadás haditengerészeti részének kidolgozásában. A Brit-szigetek elleni akció tervét elhamarkodottnak tartotta, úgy vélte, a német flotta nincs felkészülve egy ilyen nagyszabású támadásra. Később is több vitája támadt a Führer-rel, aki nem engedélyezte további nagy hajók építését, és megtiltotta a kockázatosabb vállalkozásokat. Ennek következtében Raeder flottája nem volt képes megakadályozni a szövetséges konvojok eljutását Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba. A sorozatos kudarcok után 1943 elején Hitler nyugdíjaztatta, utóda Dönitz lett. A nürnbergi per során életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de 1955-ben szabadlábra helyezték.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
