(1885-1945)
Amerikai tábornok. Az első világháború során nagy hatást tettek rá a tankok, a későbbi években sokat foglalkozott a páncélosfegyvernem korszerűsítésével és annak alkalmazásának kérdéseivel. Elméleti téren nem alkotott kiemelkedőt, de a harckocsik alkalmazása jelentős mértékben az ő munkássága miatt terjedt el az amerikai hadseregben. A második világháború során 1942 novemberében Eisenhower helyetteseként az észak-afrikai partraszálláskor az amerikai erők parancsnoka. 1943 márciusában kinevezik a Tunéziában harcoló II. amerikai hadtest vezetőjévé, amely Montgomery 8. hadseregével együtt részt vett a Tunisz elleni támadásban. A szicíliai partraszállás során a 7. hadsereg parancsnoka. 1944-ben a normandiai harcokban a 3. hadsereg élén áll. Jelentős szerepe volt az ardenneki offenzíva visszaverésében. 1945. márciusában átkel a Rajnán, április végén eléri a Duna vonalát. A lobbanékony, szókimondó, néha brutális tábornok nagyszerű szervező, csapatainak kiváló parancsnoka volt. 1945. decemberében autóbaleset áldozata lett.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
